Ha a présgépek mesélni tudnának…

Idén százéves a füleki zománcgyár. A ma már sokaknak csak Kovosmalt néven ismert üzem évszázados története alatt megélt sikereket, gazdasági válságot, sztrájkot, tűzvészt, két világháborút, államosítást, majd a rendszerváltást követő magánosítást. Ami azonban a régióra nézve kulcsfontosságú: ez alatt az idő alatt családok ezreinek adott megélhetést.
Szeptember végéig a Füleki Városi Múzeumban kiállítás tekinthető meg a gyár történetéről és a száz év alatt készült termékeiről.
A század elején egy Barok nevű vállalkozó, akinek a cége vasáru-nagykereskedelemmel foglalkozott, nem tudott megegyezni addigi szállítóival, és úgy döntött, hogy saját maga fogja gyártani a forgalmazni kívánt termékeket. 1906-ban, a település földrajzi helyzetére való tekintettel Füleket választotta leendő gyára helyéül. A kiválasztott földterületet a község ingyen a rendelkezésére bocsátotta, mert fantáziát látott a vállalkozásban: ha megindul a termelés, fellendül a település is.
Egy évvel később a Füleki Edénysajtoló és Zománcozó Művekben megkezdődött a gyártás, 250 munkással. Persze a konkurens cégeknek nem tetszett a dolog, kiéleződött a harc, és 1909-ben le is állt a gyár. A tíz hónapos kiesés után a budapesti Erzsébetvárosi Bank vette meg, aztán nagyobb tőkével, jobb vezetéssel, új termékválasztékkal és 700 munkással újra megkezdődött a termelés.
Közvetlenül az első világháború előtt több vezető váltotta egymást a cég élén. A gyár átállt hadiipari termelésre. 1917-ben Hulita Vilmos lett az igazgató, s huszonnyolc éven át az is maradt; mindmáig őt tekintik az üzem története legjelentősebb alakjának.
A Csehszlovákia kikiáltását követően a gyár cseh vállalkozói csoportok kezébe került. A húszas évek elejének gazdasági válsága rajta is nyomot hagyott. Gyűltek az adósságok, csökkent a termelés, sok munkást elbocsátottak. 1927-ben a gyárat megvette a prágai Sfinx részvénytársaság, és megkezdődött a termékskála bővítése. Annak ellenére, hogy a húszas évek végén a gazdasági helyzet nem volt rózsás, és sok üzem jobb esetben csak stagnált, a Sfinx cég vezetése alatt 1400-ra nőtt az itt dolgozók száma. Ez annak volt köszönhető, hogy már akkoriban is nagyon olcsó volt a munkaerő Füleken. 1930-ban Masaryk elnök személyesen is ellátogatott ide, hogy az itt dolgozók helyzetéről tájékozódjon. De a látogatás nem sok változást hozott…
Két évvel később Hulita fafeldolgozó részleggel bővítette a gyárat, de a tulajdonosok úgy vélték, hogy mivel a termékek nagy többségét úgyis Cseh- és Morvaországban értékesítik, előnyösebb volna, ha a gépeket átvinnék Most városába. Végül elálltak ettől a tervüktől.
1934-ben a munkások száma elérte a kétezret. A háborúra való készülődés jegyében leginkább a hadseregnek gyártottak. Az alkalmazottak egyre elégedetlenebbek lettek, s 1936 augusztusában sztrájkba léptek. Két évvel később nagy tűz ütött ki a gyárban. Az épületek hetven százaléka leégett – több mint 22 millió koronás kár keletkezett. A mai napig nem tudja senki, mi okozta a tüzet. Bár az épületek be voltak biztosítva, és a Sfinx kapott is kártérítést a biztosítótól, az újjáépítés lassan haladt, s lehetőleg olcsó építőanyagot használtak hozzá.
A háború elején magyar tulajdonba került az üzem. Termelése újra fellendült, miután Magyarországról özönlöttek a megrendelések. A háború alatt a hadsereg számára ismét többet gyártott, mint civil megrendelőknek. 1944-ben volt a legtöbb alkalmazottja, 4400. Decemberben a németek úgy rendelkeztek, hogy a gyár berendezésének jelentősebb részét Németországba szállítják. Szerencsére a berakodást nem ellenőrizték eléggé, és a munkások értéktelen, kiselejtezett gépeket raktak a vagonokba.
A gyárat 1945-ben magánosították. Egy évvel később kivált belőle a fafeldolgozó részleg – a rendszerváltásig Béke Üzem volt a neve –, a gyár többi része pedig felvette a Kovosmalt nevet. Ekkor körülbelül négyezer embert foglalkoztatott. Gyártott edényeket, konyhai gépeket, kályhákat, tűzhelyeket, kádakat, de a legkisebbeknek játékokat is.
A rendszerváltás után válságba jutott az egykor virágzó állami vállalat: nem tudott termelni, mert nem volt kereslet a korábban kedvelt termékei iránt, eladósodott, és végül felszámolták. 3500 alkalmazottja vált egyszeriben munkanélkülivé. Akadtak ügyeskedők, akik fantáziát láttak az üzemben, és privatizálták. Ezeknek a privatizátoroknak a vezetése alatt még állami vállalatként működő cégként is tönkrement. Később beigazolódott, hogy mégiscsak életképes. A kommunistákból hirtelen kapitalisták, a cégvezetőkből társtulajdonosok lettek. Nemcsak a Kovosmalt története ez, hanem egy egész országé. Az aranyat érő kilencvenes években nem kellett sokáig keresni a hasonló példákat.
Öt cég alakult itt 1991 és 1993 között: T+O výroba, Estap, Konas, Energocentrum és a Zóna. Az utóbbi teherfuvarozással foglalkozik, az Energocentrum, mint a neve is mutatja, hőszolgáltatással és karbantartással, a Konas szerszámokat gyárt, az Estap kádakat, a régi T+O, amely ma már a Thorma nevet viseli, kályhákat és kandallókat.
A Thorma cég egyik nyugdíjas társtulajdonosa, Pintér Róbert 1962-től már több vezető állást betöltött a gyárban. Tőle tudjuk, hogy tavaly 703 milliós forgalmat bonyolítottak le. Termékeik 83 százalékát külföldre szállítják, a többit hazai piacon az egyik nagy üzletlánc értékesíti. 650 ember dolgozik most itt. Arra a kérdésre, hogy mennyi az emberek átlagfizetése, már nem válaszol olyan szívesen, mert az alig több mint 11 ezer korona, viszont többször is hangsúlyozta, hogy tizenharmadik fizetés is van. A magánosítással kapcsolatos kérdésekre csak annyit mond, hogy törvényes módon jutottak hozzá a gyárhoz, jól kidolgozott vállalkozási tervet nyújtottak be a pályázatra.
Az Estap cég utódja a Festap Kft. egy pozsonyi vállalkozó, Alfonz Moravčík tulajdonában van. Moravčík találta fel és szabadalmaztatta a kádak gyártásához csak náluk használt száraz zománcozás technológiáját, amely egyrészt környezetbarátabb a hagyományos zománcozásnál, másrészt a létrejött felület jobban ellenáll a külső hatásoknak. Az ő termékeik is a legjobbak közé tartoznak a piacon, és termelésük 85 százalékát külföldön értékesítik.
A privatizáció miatt mindmáig sokan morgolódnak a városban. Az alapítás századik évfordulójára azonban ismét sikerült elérni, hogy a füleki termékek külföldön is versenyképesek legyenek. A munkások a fizetésükből ugyan soha nem gazdagodtak meg, de legalább 1200 ember számára most is akad munka. Az idő ugyan eljárt felettük, változtak a játékszabályok, változtak a tulajdonosok, vezetők, de centenáriumot ünnepelni nem minden vállalatnak adatik meg.
A „Kovosmalt” a történelme során túlélt mindent. Eddig.
A szerző felvételei