Gyémántszemek

Már nem gyerekek, de még nem felnőttek. Időbe telik, míg rájönnek: életben maradásukért rettenetes árat fizettek. Szász János Oscar-jelölésig jutott filmjével nagyot fordult Gyémánt András és Gyémánt László sorsa.

Kocsoláról, ahol a forgatásig éltek, Budapestre kerültek. Egy kastélynak is beillő kollégiumban laknak Budán, ott végzik most a nyolcadik osztályt. Mélyről jöttek, és messziről. Talán még rá sem döbbentek, micsoda szerencse érte őket, de nem is fontos, hogy ezen töprengjenek. Lesz még módjuk megköszönni Szász Jánosnak, hogy új élethelyzetet teremtett számukra. Ő volt ugyanis, aki a Dombóvár közelében fekvő dél-magyarországi faluból felhozta őket a fővárosba, hogy majd itt álljanak talpra. Társaik, mint mondják, inkább csak hallottak A nagy füzetről, de nem látták a filmet, így csak annyit tudnak róluk, hogy filmben játszottak. A kollégium falain belül ez sem téma, inkább a foci, meg hogy mire készülnek a nyáron, és mi lesz szeptembertől, az új iskolában.

Egy év telt el a film Karlovy Vary-i győzelme óta. A nagy füzet továbbra is a világot járja, Agota Kristof regénye pár héttel ezelőtt már cseh fordításban is megjelent (plusz negyven más nyelven), a Gyémánt fiúk pedig Berlint és Bécset is megjárták. Természetesen büszkén és boldogan.

Komolyabb beszélgetést folytatni most sem egyszerű velük. Vagy az történik, hogy csak az egyik (András) válaszolgat a kérdéseimre, miközben a másik (Laci) nagyokat hallgat, vagy egymás szavába vágva vitáznak, hogy csak úgy mellékesen kiderüljön végre, melyikük erősebb, melyikük okosabb, s melyikük a szebb. Néha látványosan elegük van egymásból, a következő percben azonban finoman éreztetik: olyannyira egyek ők ketten, mint dió a héjában. Csak pajkosak, pimaszok, zabolátlanok, vagy éppen zártak, óvatosak, haláli komolyak. Kamaszok, akik a maguk teremtette »kémlelőnyíláson« szemlélik a világot.

* Karlovy Vary fesztiválján tavaly nagyon sok elismerésben volt részetek, mindenki szeretettel viszonyult hozzátok. Aztán ajándékokkal megpakolva utaztatok haza, Kocsolára. Nehéz volt visszazökkenni az ottani környezetbe?

Nem. Ugyanolyan volt, mint a forgatás után. Csak akkor segített egy pszichológus. A stábtagok intézték el, hogy segítsenek nekünk.

* Mi volt a segítség lényege?

Beszélgettünk, várat építettünk, rajzoltunk. Kérdezett és válaszoltunk.

* Közben »hazarajzoltátok« magatokat a falutokba, az édesanyátokhoz.

Ugyanolyan volt minden, mint előtte.

* Csak ti voltatok mások?

Okosabbak lettünk, és szebbek. De csak én. Ő nem.

Én lettem szebb, ő okosabb, mégis én vagyok az ügyvivője.

* Az mit jelent?

Hogy én intézem az ügyeit. Én veszem meg neki a vonat- és a buszjegyet.

* És ő?

Ő a szóvivő. Nem hallod? Most is egyfolytában ő beszél.

* Berlin milyen volt?

Nagyon szép. Láttuk a falat, és koncerten is voltunk.

* Bécs?

Ott nem volt városnézés. Sehova se mehettünk.

* Molnár Piroskával, aki a nagymamátokat játssza a filmben, milyen a kapcsolatotok?

Mintha a rendes nagymamánk lenne.

* Tud róla?

Talán igen. Én gyakran írok neki. Kérdezem, ráér-e, volna-e kedve eljönni a kollégiumba valamilyen rendezvényre.

* És elment?

El akart jönni, csak a színház nem engedte. Sokat dolgozik.

* Ti meg sokat tanultok?

Van, amikor tanulunk.

* A pénteket vagy a vasárnapot szeretitek jobban? A hazautazást vagy a visszajövetelt?

Mind a kettő jó. Pénteken elvagyunk, szombaton tanulunk, hülyéskedünk, segítünk az otthoni munkában. Megetetjük a tyúkokat, kacsákat, libákat, kitakarítjuk a disznó helyét.

Van kutyánk is. Bernáthegyi.

* Kert?

Gazolni utálok. Csak azt imádom, amit terem.

Erdő is van. Sűrű. Lehet benne agancsot keresni, de még jobb, ha beszorul egy fácán. Beleakad két kerítés közé, és eltörik a szárnya. Nagyon finom leves van belőle.

* Vasárnap?

Fel kell jönni Pestre. Az a rossz, hogy a kollégiumból nem lehet csak úgy szabadon kijárni.

* Vigyáznak rátok. Szobátok van, ágyatok, nyugalmatok.

Csak kevés a kaja. Nem lehet jóllakni vele. Főleg este.

* Szeptembertől mi lesz?

Másik iskola, de ugyanez a kollégium. Én szakácsnak fogok tanulni, ő meg gépszerelőnek.

* Édesanyátok látta már A nagy füzetet?

Pesten, az Urániában. A végére nagyon meghatódott. Sírt is egy kicsit.

* Amikor átmész a határon, és itt hagyod a testvéredet? Mivel magyarázod, hogy a filmben el tudsz szakadni tőle?

Neked is azt mondom, amit másoknak: ez az utolsó lecke. Az elválás. Ott van a könyvben.

* De ha szereti, szerinted hogyan tudja itt hagyni?

Gyorsan. Elmegy, és vissza se néz.

* Máshogy nézitek azóta a filmeket, hogy ti is főszereplői voltatok egynek?

Máshogy. Már nem hiszem el, amit látok.

* S az milyen volt, amikor Kiss Diána a kádban fürdetett benneteket?

Én örültem. Nekem nem volt ciki.

Nekem sem.

* Édesapátok hol látta a filmet?

Kaposváron, két haverjával.

* Mit mondott utána?

Semmit. Fel sem hívott bennünket. De Isti, a bátyánk, aki tizenkilenc éves, mondta, hogy tetszett neki.

* Isti mit csinál?

Most végez. Volt egy osztály, amit háromszor járt újra. De már kitanult köműves.

* Nem kőműves?

Nálatok.

* A nagy füzet óta hívtak már benneteket új filmbe?

A Barátok köztbe. De csak egy részben játszottunk. Afgán gyerekek voltunk.

* Folytatás szóba sem jöhetett?

Kérdezd meg őt! Elrontotta.

Nem adtak elég időt a szövegtanulásra.

* De így is lett egy kis pénzetek.

Nem kaptuk kézbe. A számlánkra ment. Anyu sem nyúlhat hozzá, csak ha beleegyezünk.

Gyűjtögetünk.

* Eláruljátok, melyiktek csajozik többet?

Az iskolában tök bunkók a csajok. Meglátszik, hogy pestiek.

* Akkor majd nyáron?

Ja! Lesz három hét fantáziatábor.

* Dobd el az agyad, és keresd meg?

Ki kell találni egy karaktert, és el kell játszani. Mintha filmeznél.

* Vagyis színészmesterség.

Igen. Júliusban.

* Előtte?

Ballagás. Aztán kollégiumi kirándulás a Balatonon. Meg kerámiatábor. Majd csinálok neked bögrét.

Én nem. Én akkor otthon leszek. Majd lopom a napot.

* Ha engedi.

A nap? Hogyne engedné?!

* Jó sorotok van, ugye, tudjátok. Filmezés, kollégiumi élet, utazgatás.

Volt rossz is. Sok. Otthoni ügyek. Bátyánk ügyei.

Nővérünk is van. Meg húgunk is, de ő csak féltestvérünk. Elváltak a szüleink.

* Szép a dzsekitek. Illik mindkettőtöknek.

Ilyen rosszul beszélsz magyarul? Ez nem dzseki! Cipzáras kardigán.

Vagy cipzáras pulcsi.

* Rendben. Majd írjátok meg SMS-ben, milyen lett a bizonyítványotok. És hogy hányasotok lett magyarból!

Oké, jöhet a fagyi!

Hányat kérhetünk?