FÜR – csodára várás helyett…

Ámbár közhelyesnek tűnhet a fenti megállapítás, Dél-Szlovákia falvait járva egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy a közigazgatás reformja, a hatáskörök átruházása s az előző kormány által szorgalmazott és részben kivitelezett egyéb változások számos kívánnivalót hagynak maguk után. Érvényes azonban ez az Európai Unió által működtetett fi nanszírozási és pályázati rendszerre is. Mindezek hatása főképp az önerőből működő kisebb településeken csapódik le láthatóan, melyeknek csak ritkán van meg az anyagi fedezetük arra, hogy szakemberek segítségével próbáljanak eligazodni a lehetőségek, előírások, feltételek gyakran átláthatatlan szövevényében. Ugyanakkor pozitívumként könyvelhető el, hogy a vezetők tanulják a községmenedzsmentnek nevezett csodát, s komoly gyakorlati sikereket érnek el. A Garammenti-hátságon elterülő Für község polgármestere, Jávorka Flórián mérnök szerint a siker kulcsa az erők egyesítése a közös célért. „Tény, hogy a jelenlegi kormány ténykedése nem kedvez a dél-szlovákiai, főképp magyarok lakta falvaknak – vezeti fel a problémát –, de az előző kormány számláját is terheli néhány kellőképp végig nem gondolt lépés, melyeknek a kis falvak látják kárát. Például az oktatási reform, mely ellen két kifogásom van: az egyik, hogy ellehetetleníti a falusi kisiskolákat, a másik pedig, hogy a bevezetett fejkvótarendszer a minőségi oktatáshoz kevés. Nem állítom, hogy nem volt szükség változásokra – az első lépés határozottan pozitív volt, a folytatás viszont elmaradt. Így az az abszurd helyzet állt elő, hogy ma nem ott van a felelősség, ahol a kötelesség; például az iskolatanács megválasztja az igazgatót, és a felelőssége ezzel meg is szűnik. Sok helyütt megfi gyelhető, hogy a személyes érdekek érvényesítése folytán az iskola vezetősége és a fenntartó nem találja meg az összhangot, s az iskola viszályok színterévé válik.” Máris hozzáteszi, hogy Fürön szerencsére más a helyzet – a község képviselőtestülete, az iskola vezetősége, valamint a helyi vállalkozók felelősséget éreznek az alma materért és az anyanyelvi oktatás megtartásáért – így mindig akad anyagi fedezet a fejlesztésére. Szemmel látható bizonyítéka ennek a műfüves iskolai pálya, a kicsi, de jól felszerelt tornaterem meg a számítógépes-multimediális tanterem; a többi a pedagógusokon múlik. De Jávorka úr szerint „iskolánkat bármi áron is, de fenn fogjuk tartani…”

Hálót adni, nem halat…

 Für lélekszáma jelenleg 950 és 1000 fő között ingadozik, a lakosság mintegy 85 százaléka magyar. Mindkét mutató persze attól függően ingadozik, hogy mennyire minősül a falu egy-egy időszakban kívánatos helynek. Meg attól is, hogy a 28 kilométerre fekvő járási központban, Érsekújváron éppen milyen sikerrel ténykednek a lakbérhátralék címén kilakoltatott személyek ingatlanjait felvásárló, őket magukat pedig vidékre telepítő vállalkozók. „Bár a betelepülést a lakosság számának alakulása szempontjából nem nevezhetem meghatározónak, azért itt, Fürön is megjelent néhány ilyen család – mondja a község első embere. – Nem állíthatom, hogy ennek csak negatív hozadéka volna, hiszen részben nekik is köszönhető, hogy az iskolában idén 23 diák van. Ugyanakkor az sem jellemző, hogy rontanák a szociális mutatókat, hiszen közel van Észak-Magyarország, s ipari parkjai felveszik a helyi munkaerő nagy részét. A munkanélküliek másik részét a községi hivatal foglalkoztatja ösztönző pótlék fejében. Ők végzik a közterületek és épületek karbantartását, míg néhányan szociális gondozóként tevékenykednek az idősebb, rászoruló lakosok mellett.” A szociális háló így csak a krónikus munkanélkülieket képtelen felfogni – annak a rétegnek a képviselőit, mely Szlovákia kormányainak helytelen szociális politikája (vagy annak teljes hiánya) következtében alakult ki. „Ez a fajta szemlélet, mellyel az ország mindenkori vezetése és az Európai Unió a szociális helyzetet kezeli, nem biztos, hogy célravezető – mondja Jávorka úr. – A dolog csakis akkor fog működni, ha követelünk is valamit azért, amit adunk; az embereknek hálót kell adni, nem halat…” Vissza a természet(es)hez Fürön az elmúlt időszakban három jelentős beruházást sikerült kivitelezni – részben önerőből, részben pedig támogatással. „Tíz és fél millió koronás költségvetéssel megépítettük a községi ivóvízhálózatot, majd a főképp fi atalok által támasztott igényt kielégítendő, az Állami Lakásfejlesztési Alap támogatásával bérlakás-program megvalósításába fogtunk. Tizenkét háromszobás lakásegységet adtunk át, mindegyikük ki is van használva. Ezek költségvetése tizennyolc és fél millió korona volt.

 Végezetül pedig elkészült a műfüves sportpálya, melyet az iskola tanulóin kívül természetesen a lakosok is használnak.” A község alapítója és tagja az Udvard és Vidéke Községek Társulásának, melyet öt település hozott létre, ma viszont már tizenhét tagja van – köztük öt, többségében szlovákok lakta helység. Elnöke: Jávorka Flórián. „Számos sikeres pályázatot hozott az eltelt négy év – mondja –, de a társulás égisze alatt történik a csatlakozott falvak területfejlesztési terveinek kidolgozása is. Egy három és fél millió koronás beruházás keretében sikerült kiépítenünk a mikrohullámú internet-csatlakozást, jelenleg pedig a falu jövőjének megalapozásán dolgozunk.” Mit ért ezen a polgármester? Nem nagy, kőbe vésett beruházásokat, hanem a természeteshez közeli állapotok visszaállítását. „Für az érsekújvári járás harmadik olyan települése, mely az Európai Unió támogatásával hozzálátott a község külterületének rendezéséhez. A program 2004-ben kezdődött, és 2012-ig tart; első lépésében rendezzük a meglehetősen kusza tulajdonjogokat, így minden tulajdonosnak egy, legfeljebb két tulajdonlapja lesz. Ezt követően sor kerül majd a parcellákhoz vezető utak kiépítésére, a talajpusztulás megakadályozására. A szocialista rendszerbeli nagyparcellás földművelés miatt ugyanis eltűnt az erdők, ligetek egy része, és a táj fokozatos pusztulásnak indult. Az időközben elkészült felmérések, tervek célja éppen az, hogy bizonyos területek befásításával visszaállítsuk a természeteshez közeli állapotokat.” A polgármester fiókjában szunnyad egy terv a község központjában található épületegyüttes átépítéséről, felújításáról is, mely, ha eljön az ideje, Für lakosságának szellemi gyarapodását, egyszersmind komfortérzetét lesz hivatott szolgálni – például az idős emberek számára létrehozott rehabilitációs központtal. S hogy 2012-ig a már említett községek társulásában se álljon a szó, még március folyamán sort kerítenek a magyarországi Ország Közepe Kistérséggel történő együttműködést hitelesítő egyezmény aláírására, ami az Európai Unió Interreg Programjában való részvétel feltétele. Mert – ismét csak Jávorka urat idézve – „a valóság az, hogy egyedül igazán nincs esélyünk.” Legyen ez végszó, intelem és jövőbe mutató tanulság egyben…