FÁJDALOMTÓL az újjászületésig

Soha nem értettem, ha valaki kellemes ünnepet kívánt, főleg nem, ha húsvétit. A kellemes szó bennem valahogy a kényelemmel, a pihenéssel, a kikapcsolódással, a kényeztetéssel rokon tevékenységeket asszociál. Lehet kellemes egy nyaralás, séta, táncmulatság, egy lábfürdő, mozi, egy jó könyv társaságában eltöltött délután, lehet kellemes egy családi vagy baráti körben elköltött vasárnapi ebéd, egy hátmasszázs, de mi lehet kellemes az ünnepben? Hacsak nem az ünnep tiszteletére rendezett lakoma, ünnepség, séta, egyéb kísérőtevékenység. No de az ünnep maga, az vagy áldott vagy magasztos vagy dicső, vagy nem is ünnep, hanem csak dőzs, szabadnap, ki tudja, mi. És különösen érvényesnek érzem ezt a húsvét tekintetében, nagypéntek napján, mely ugye a keresztény kultúrkör legnagyobb ünnepe, Krisztus keresztre feszítésének, halálának napja, s mindenekelőtt a fájdalommal, a gyásszal hozható kapcsolatba, kellemes még azok számára sem lehet, akik csak a mában élnek, s csak amit látnak, abban hisznek. Merthogy ha a Szűzanya fájdalmát nem tudják is átélni, biztosan ismernek ők is olyan anyát, aki gyermekét gyászolja, s aki a feltámadás, a viszontlátás reményében képes elviselni a mindennapok reá nehezedő terheit. És ez a remény, a feltámadás örömhíre is inkább bizakodással teljes, mintsem kellemes, nem beszélve a tavaszünneppel, a megújulással járó népi hagyományokról. Persze, mint minden ember, én is csak magamból indulok ki, de akárhogy próbálok is ráhangolódni, csak bizakodni tudok a húsvéthétfőkön, hogy nem lottyint nyakon valaki egy vödör jó hideg vízzel, mert ha igen, az aztán minden, csak éppen kellemes nem. Ezt tudhatják azok a bimbózó és hervadásnak induló hölgyek, akik akár egyszer is megtapasztalták. Kellemes a húsvéti kirándulás lehet, amikor a gyerekeivel az ember kivonul a városból, és élvezi a felhőtlen együttlétet. Ez viszont már megint csak nem az ünnepről szól, hanem a családról, az összetartozásról, a pihenésről. És hogy miért vigyorgok ezen a héten mégis ilyen galádul egy vízcsap felett, ellentmondva saját magamnak, az ünnep magasztosságáról megfogalmazott gondolatomnak, az csak azért van, mert titokban már a keddre készülök, amikor a hölgyek adják vissza a hideg vizes meglepetést tisztelőiknek, hogy ők se legyenek sem ragyásak, sem kilisesek. Elsősorban persze örvendezek a lélek halhatatlansága, a test feltámadása felett. Áldott húsvéti ünnepeket!