<p>Egy hatalmas tölgyfa mögött verek tanyát. Előttem mély völgy terül el, félig sűrű kökénybokrokkal benőve. Mögötte néhány lépésnyire már a területünket elválasztó erdei út öleli át gyűrűként a közeli dombságot. Pont ott fognak leállni a vadászok. Bakancsommal gondosan kitaposok egy utacskát a szomszéd fáig, így bővíteni tudom a belátható részt.</p>
Ez is sikerül viszonylag halkan. Már csak átvenni az átizzadt öltözéket, jólesik a tea is. Kilenc óra múlt. A reggeli köd lassan oszlik, gyönyörű napos időnek nézünk elébe. Élvezem a magányt. Ilyenkor az ember sok mindenen eltöpreng, mi jót tett az életben, mit kellett volna másképp csinálnia. Gyógyír ez a lélek számára. Szajkók veszekedése röpít vissza a valóságba. Tudom, nem engem szidnak. Rókát vagy disznót, kik háborgatni merészelik az erdő nyugalmát. Jobb kéz felől erősödik a zaj. A fák között három disznó körvonala bontakozik ki. Fiatal koca vezeti két idei utódját. Ők még nem riadtak, nem tudják, mi készül itt ma.
Részletek a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.