Kicsit zavarban voltam, amikor megláttam, hiszen Zsolt atyát vártam, és acélbetétes, vasorrú bakancsban, bomberdzsekiben állt előttem Farkas Zsolt. A szőgyéni plébános ugyanis speciális pasztorációt is folytat: az extrémizmus hatékony kezelésével foglalkozik – a keresztény nevelés alapelvei szerint. Iskolákban tart bűnmegelőzési, nevelési célzatú előadásokat.
Hogyan közelítik meg ezt a témát a nyolcadikos, kilencedikes tanulókkal?
Azzal kezdem, hogy tisztázzuk a fogalmakat. Mert hallják ugyan őket a médiában, csak nem biztos, hogy tisztában is vannak velük. Azt mondom: extrémizmus – nekik először az adrenalinfüggő extrém sportok jutnak eszükbe. Innen szoktunk eljutni oda, hogy a társadalomban is vannak olyan nézetek, amelyek a határokon kívülre esnek – akár jó, akár rossz értelemben. Azt is fontos tisztázni, hogy ami a mi kultúránkban extrémnek számít, az máshol lehet természetes, és fordítva. Mert mi a nyugati, keresztény értékekre alapozódó társadalom szemüvegén keresztül nézzük a világot. De Szaúd-Arábiában például csak egy éve szabad a nőknek gépkocsit vezetniük, nyilvánosan sportolniuk, és extrémnek számít a koedukált osztály is náluk.
Megemelték a végzős alapiskolásoknál a történelemórák számát abban hitben, hogy ez majd segít a világszemléletük alakításában. Megelőzhető ezáltal, hogy ne keveredjenek szélsőséges csoportokba?
Nagyon jól lehet olvasni a történelemből. Ha több ismerettel rendelkezem, kevésbé leszek befolyásolható. Ugyanakkor azt látjuk, mégsem igazán működik ez a gyakorlatban. A legfontosabb mindig a család. A probléma gyökere is mindig a családban keresendő. Mondjuk, otthon gyűlölik a romákat, mert meglopta őket valaki, és kialakul egy sztereotípia: a roma rossz. A fiatal srác elkerül a nagyvárosba tanulni, az ember közösségi lény, akar valahová tartozni – aki megszólítja, az lesz a barátja –, így kezdődik. Aztán a csoport beszippantja, kezdődik az agymosás. Pedig az ő elsődleges célja nem az volt, hogy gyűlölje a romákat, csak tartozni akart valahová. De az extrém csoportok akár az iskolába is bemennek, hogy honvédelmi gyakorlatot tartanának a gyerekeknek, aztán toboroznak. Volt erre konkrét példa a Slovenskí branci (Szlovák Hadkötelesek) félkatonai szervezettel.
Bejutnak az iskolába?
Ezek a csoportok először polgári társulásként regisztrálják magukat, majd pártot alapítanak, legalizálják magukat. Hogy Kotlebáék bekerülnek a parlamentbe, én öt éve elmondtam Nyitrán egy előadáson, hiszen várható volt, hogy fáziskéséssel ugyanaz fog történni, mint a Jobbikkal Magyarországon.
És egy felmérés szerint a középiskolások többsége a Mi Szlovákiánk Néppárt képviselőire szavazott volna az Európai Parlamenti választáson.
Kotlebáék azért egyre népszerűbbek, mert a fiatalok kiábrándultak a hiteltelen politikusokból, közrejátszik a gazdasági kérdés is, és hát mindig előhúzzák a nemzetiségi kártyát.
Mit tehet a szülő? Mire figyeljen?
A külső jel, a tiltott szimbólum árulkodik, hogy a gyerek nem jó fele inklinál, időben le kell állítani. Szülőknek is szoktam előadni, elkezdem mutogatni az elkobzott pólókat, erre látom, hogy valamelyik elfehéredik, aztán emelkednek a kezek a magasba, mert felismerik. Elmondom: ez meg ez a jel két év börtön. Csoportosan lehet több is, mert például a nácizmust propagálja. Egy ártatlan 88-as számjegy, például. Az ábécé 8. betűje a H, így jön ki a HH, ami a Heil Hitler rövidítése. De ha a póló hátuljára 88-as lövegeket is nyomtatnak, már hagyományőrzőnek számít. Elmegyek a rendőrökkel – mert együttműködünk – Oroszkára hadi bemutatóra, és mindenki ilyenben flangál. Vagy ott van a DAC–Slovan meccs. A vendégszektorban érdekes szimbólumokat lehetett látni legutóbb is… Sok szélsőséges csoport tevékenysége a virtuális térben történik, szociális hálókon, internetes fórumokon. Figyeljen a szülő oda, milyen oldalakat látogat a gyereke, mire keres rá a neten.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.