Bécsben, magyarul

Rollerrel érkezik a megadott címre, a 18-as villamos végállomására. Virágzó fák bódító illatában vár a Wiener Stadthalle melletti parkban. Egy kávézó teraszán ülünk már, amikor azt mondja: „Nem emberbarát szakma a miénk.” Ezzel bele is csapunk a lecsóba.

* Nem emberbarát? Mitől nem?

Annyi minden történhet velünk a színpadon! A fizikumunkkal, az idegrendszerünkkel. Nem mondom, a gyémántbányászoknak sem könnyebb az életük ezer-kétezer méter mélyen a föld gyomrában, vagy a gyöngyhalászoknak a tenger fenekén, de nem hiszem, hogy annyit idegeskednek, mint mi. Az ő lelkük másképpen van igénybe véve. A gyémántbányászat nehéz fizikai munka, a gyöngyhalászat meg folyamatos harc a véredben és az agyadban felszabaduló nitrogén mennyiségével. A színészet teljes őrület. Nem mindegy, hogyan adagolod az oxigént, és hogyan szállsz ki ebből az egészből.

* Lehetne tisztességes munkásember is, hiszen a szülei, Tuzséron, az ukrán határ közelében, annak nevelték.

Nem biztos, hogy becsületes munkásként vidéken kevesebbet idegeskednék.

* Vagy hogy boldogabb volna.

Nem is panaszkodom. Csak azt mondom, hogy a színészet eléggé megterhelő.

* De csak akkor, amikor csinálja.

Tévedés. Itt folyamatos jelenlét van.

* A gyönyör is némi fájdalommal jár.

Igen, ez ilyen. Bármilyen munkát végzel, annak mindig van egy fájó együtthatója. A sportban is eljön a kritikus pont, amikor elkezd fájni. Aztán elmúlik, jön az eufória, majd a végén a teljes kifulladás. Ez így természetes. Csak utána fel kell tölteni a rendszert, hogy visszafrissüljön, Ki kell pihentetni, nehogy agyi infarktust vagy szívrohamot kapj. Örök paradoxon: ha nincs munka, azért panaszkodunk, amikor meg nagyon sok van, pihenni vágyunk. Egy kicsit. Valahogy nem sikerül beütni a limitet. Vagy halálra dolgozzuk magunkat, vagy munkanélküliek vagyunk.

* Kolhaas Mihály esete a Szkénében, egy operett (Köd utánam) és egy magyar dráma (Apátlanok) az Örkény Színházban, aztán Szász János új filmje, a Sóhajok hídja, és most Schilling Árpáddal dolgozott Bécsben.

Már mindenre jobban figyelek. Kevesebbet vállalok, mint régen. Nem pörgetem túl a színházat. A film egészen más kondíció. Nemrég Mundruczó Kornél társulatával, a Protonnal játszottam Görögországban. Tudtam, hogy lesz pár szabad napunk. Vittem magammal a családomat. Április 26-án töltöttem be a negyvenet. Nem szeretném, ha csak a munka határozná meg a mindennapjaimat. Vannak egyéb fontos dolgok is. Például a gyerekeim élete. A feleségem élete. Még aktívabban szeretnék ott lenni mellettük. Az én utamat nem feltétlenül a következetesség határozza meg. Bizonyos dolgokban persze az vagyok, de sokat engedek a véletlennek is. Négy gyerekem folyamatos figyelmet, törődést és időt igényel, amit meg kell adnom nekik. Háromnak az első házasságomban, egynek az újban. Az első családom sajnos szétszakadt. Ott nyolc, tíz és tizenhárom évesek a fiúk. A negyedik fiam tizennégy hónapos. És nem biztos, hogy nem lesz több gyerekem. Kata még szeretne, én meg tiszteletben tartom a vágyait.

* Hogyan is mondták ezt régen: van hova tenni a pénzt?

Van. De olyan munka is van, amit ki lehet hagyni. Sokszor kell tudni nemet mondani. Nem hiszek abban a nyugati szemléletben, hogy húsztól ötvenig rendesen megpörgetem, mindent kiszedek belőle, amit csak lehet, s utána majd elengedem. De mi történt veled az alatt a harminc év alatt? Dolgoztál, mint egy állat. Én szeretnék sok mindent megélni, kipróbálni. Nyitva van persze annak a lehetősége is, hogy egy picit abbahagyom ezt az egészet. Igen, ez is lehet. Most egyre közelebb kerülök hozzá.

* Épp egy Szász Jánossal forgatott film és egy Schilling Árpáddal létrehozott előadás után?

Most még nem tudom, hogyan alakulnak a dolgok. Majd meglátjuk. A Szász-film nagyon jó volt. Egy megtörtént bűneset, a múlt század egyik legbrutálisabb gyilkossága, a Léderer-ügy. A pozsonyi születésű Léderer Gusztáv a fehérterror után kapott amnesztiát. Nem sokkal később levadászták őt. Nem ő volt az egyetlen, aki bekerült egy szabadcsapatba, amelyet az akkori rendszer hozott létre, hogy takarítsák el azokat a személyeket, akikre nem volt szükségük. Férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel végeztek. Öltek, raboltak, akasztottak, gyújtogattak. Léderer Gusztáv alulképzett, írni-olvasni nem tudó fiatalember. Mivel nem akar megdögleni a tehenek mellett, beáll katonának. S mert ügyesen mozog, és jól tud ölni, egyszer csak eljut a főhadnagyi rangig. Bekerül egy különítménybe, ahol ő lehet az Úristen. Aztán közlik vele, hogy ennyi volt, vége, el kell tűnni a francba, itt a pisztoly, lődd fejbe magad! S akkor el kell gondolkodnia, hogyan tovább. De ő tudja, mit akar csinálni. Belevág egy baltát a hentesmester Kudelka fejébe, és feldarabolja. Szász Jánost nagyon izgatja ez a véglényszerű állapot, amikor az ember egy ilyen krízishelyzetben eljut a mélypontig, ahol előtör az állati ösztön.

* Volt olyan jelenet, amelyen minél előbb szeretett volna túl lenni?

Olyan nem volt, csak olyan, hogy János azt mondta: »Ez kevés. Több kell!« És akkor többet adtam.

* Ez a munka sem lehetett könnyű itt, Bécsben. Még akkor sem, ha Sárosdi Lillával ketten vannak magyarok az előadásban.

Lilla két nyelven beszél a darabban, én csak magyarul, de így is halálpontosan kell játszani. Kemény a darab. Valahol Bécs mellett egy erdő közepén áll egy faház. Osztrák a tulaj, felesége van, és gyereke, ide menekül a városból, mert csak itt tud egyedül lenni, megpihenni. Ő alkalmazza házvezetőnőként az én feleségemet, aki egy nap szó nélkül elhagyta a családját. Két hónapos keresés után, totál szétesve, kimerülve megtalálom őt, és megpróbálom rábeszélni, hogy jöjjön vissza hozzám, hozzánk, a családjához. Nagyon érdekes, hogy mi, a két magyar hogyan létezünk ebben a helyzetben, hiszen mindkét pár esetében máshol a probléma. Franknak sem egyszerű az élete. Zabezsinszky Éva, Láng Annamária és Schilling Árpád közös munkája, és a színészek improvizációja alapján született a darab.

* Nem először dolgozott Schilling Árpáddal, és bizonyára nem is utoljára. A Krétakör éveiben született Woyzeckkel a fél világot bejárták.

Schillinggel dolgozni Európa bármelyik pontján maga a csoda. Nagyon nagy megtiszteltetés bárkinek, akit beválaszt a projektjébe. A Krétakör feloszlása óta kétévente összefúj bennünket a szél, és boldogan követem, mert kíváncsi vagyok, hol tart, merre megy. Csak már egyre nehezebb lesz vele találkozni, mert folyamatosan külföldön rendez. Azzal, amit képvisel, nemcsak a színházért, a jövő nézőjéért, hanem a magyar társadalomért is rengeteget tesz.

* Schilling mellett Mundruczó Kornéllal és Zsótér Sándorral is dolgozik. Boldog lehet az a színész Magyarországon, aki ilyen rendezői triumvirátust tudhat maga körül.

Pintér Bélával szeretnék dolgozni. Ő nagyon érdekel. Ilyen emberekkel felépíteni egy darabot mindig izgalmasabb számomra, mint a végtermék. Most három filmrendezőtől kaptam ajánlatot. Nemes Jeles Lászlótól, Antall Nimródtól és Mundruczó Kornéltól. De ez mind a nyár zenéje lesz.

* Bécsben, ez alatt a két hónap alatt hogyan rendezte be az életét?

Hétfőtől péntekig próbáltunk. Ha előadásom volt Budapesten, hazamentem. És még éjjel vagy másnap reggel vissza. A szombatot és a vasárnapot a családdal töltöttem. Bécs nem szippantott be. Párizs sokkal közelebb áll hozzám. Megfejthetetlen számomra, hogy mitől. Életemben először stoppal mentem ki, a barátommal. Pozsonyból vágtunk neki az útnak 1998-ban, a színművészeti főiskolások nemzetközi fesztiválja után. Meg akartunk nézni egy meccset a párizsi világbajnokságon. Ötven márka volt a zsebemben, három nap alatt kiértünk. Egy új-zélandi kamionsofőr vett fel bennünket a svájci–francia határon, és az Eiffel-torony lábánál rakott ki. Én már akkor megszerettem Párizst. Azóta többször is jártam ott, de én soha sehol nem eresztek gyökeret. Nem is bírom hosszabb ideig külföldön. Engem köt a nyelv. Színész vagyok, és örülök is, hogy az vagyok. Beszélek angolul és franciául is valamennyire, nem érzem furcsán magam, ha külföldi stábbal dolgozom, mégsem vágyom egyik helyről a másikra röpködni a világban. Minek? A legfőbb dolog, ami érdekel, itt van a hazámban. Itt tudok dolgozni olyan emberekkel, akikkel akarok. Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója olyan nekem, mint egy mecénás. Ott áll mellettem, enged dolgozni máshol is. Bécsbe is elengedett. A gyerekeim! Lehet, hogy ők majd el fognak menni. Mindegyikük tanul angolul. Nem lesznek zavarban sehol. A világ bármelyik pontján tudnak majd létezni.

* Nem is készül külföldre a nyáron? Egy kis családi kiruccanás?

Az biztos, hogy lesz. Bérelünk majd egy kisbuszt a családnak, és irány Toscana. Ott majd mindent megnézünk, és a tengernél megpihenünk.