<p>A második kör egy búzatarlón zajlik. Számomra érdekes, hogy az ilyen látszólag üres területen hogyan tudja kihasználni rejtőzőképességét a vad. Pedig bizony nem hiába koptatjuk a lábunkat, telik a teríték. Kiválóan dolgoznak négylábú segítőink is, remekül fel vannak készítve erre a munkára. Derűs kedvünket a ragyogó idő is fokozza. A nap sugarai néha szinte bántóak, vakítanak, és nehéz megítélni, kakas vagy tyúk száll-e fel előttünk.</p>
Csak kakasokat ejthetünk el, a párjuk kímélendő. Én sem azért utaztam az ország túlsó végébe, hogy egy megfontolatlan lövéssel véget vessek a remek napnak. Szomszédom duplázik, én is ezt teszem. Firtatni lehetne, melyikünk volt szerencsés, de én ezzel a lehetőséggel nem élek. Látom, boldog az öregúr. Gratulálok neki, a meleg kézfogás többet ér. Zárul a kör, pihenőt tartunk, elő a tarisznyával! Egyébként evéskor nem beszélünk, most más a helyzet. Vicces históriákkal teli a csoportunk. Egy kolléga a vadászat hevében a már meglőtt, zuhanó kakast még megáldotta, biztos, ami biztos. Majd ha hazaviszi a fazékbavalót, a felesége nem valószínű, hogy el lesz ragadtatva a tudományától. Már-már annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy csak az öreg Avia zakatolására eszméltünk. A vadászatnak nincs még vége. Gyerünk tovább.
Részletek a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.