Az almatermésűek tűzelhalása

Nevét a tünetek alapján kapta: a beteg részek olyanok, mintha tűz perzselte volna meg őket, de talán azért is, mert olyan gyorsan terjed, mint a tűz. Az almatermésűek legveszedelmesebb betegségének tartják.

A baktérium a virágon keresztül fertőz. Veszélyhelyzet akkor áll fenn, amikor virágzás idején kedvező számára a hőmérséklet, és csapadékos az időjárás.

A kutatók az előrejelzés céljából próbálják a lehető legpontosabban meghatározni, hogy milyen hőmérséklet szükséges a fertőződéshez. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy egyre alacsonyabb elég hozzá. A virágzás ideje alatt a betegség legaktívabb terjesztői a beporzást végző rovarok, zömében a méhek.

Tünetek

A virágon a fertőzést nehéz észrevenni, mivel a sziromlevelek az elvirágzást követően ugyanúgy barnulnak, mint a fertőzöttek. A fertőzött kis gyümölcsök is barnulnak, és rajtuk a betegség legjellemzőbb tünete, ún. baktériumnyák jelenik meg. A betegség gyorsan terjed a növényben. A friss, vékony hajtásokon keresztül föntről lefelé, a vastagabb ágakba, törzsbe, majd a gyökerekbe jut. A hajtásvégek pásztorbotszerűen lehajolnak, a levelek elszáradnak, a héj barnul, a vastagabb ágakon a héj és a fás rész közötti háncsszövetek vörösesre, barnásra színeződnek. A ragacsos baktériumnyák a fertőzött fa minden részén megjelenhet. Száraz, meleg időben azonban hamar megszárad, ezért nem mindig észlelhető.

Mechanikus védekezés

Száraz időben a terjedése lelassul, s meg is állhat egy időre, de ez nem jelenti a fa gyógyulását. Mivel nem állnak rendelkezésre olyan vegyszerek, amelyekkel a beteg növényeket kezelni lehetne, a fertőzés megtörténte után a lehető leghamarabb el kell távolítani a beteg részeket. Az ilyen ágakat, hajtásokat mindig 30–40 cm egészséges ágrésszel vágjuk le, és égessük el. A kórokozó a metszőollóval, fűrésszel is átvihető, tehát a beteg fa metszése után mindig fertőtleníteni kell a használt szerszámokat (denaturált szesszel vagy Savo készítménnyel).

Gazdanövények

A tűzelhalás gazdanövényei a gyümölcsfák közül az alma (jabloň), körte (hruška), birs (dula), naspolya (mišpula), a vadon élő növények közül a berkenye (jarabina), galagonya (hloh), a dísznövények közül a madárbirs (skalník), tűztövis (hlohyňa), japán birs (dulovec), japán naspolya (mišpuľník), fanyarka (muchovník), mirtuszgalagonya (stranvaesia).

Megtévesztő hasonlóság

A tűzelhaláséhoz több betegség és kártevő okozta tünet is nagyon hasonlít. Nagyon sokan a kajszin és a meggyen előforduló moníliás ágelhalást is tűzelhalásnak vélik, a csonthéjasokat azonban nem támadja ez a betegség. A monília okozhat ágelhalást a birsen, körtén és több díszbokron. A körtedarázs is pásztorbotszerű elhalást okoz az ágvégeken. A baktériumnyák jelenléte azonban mindig ennek a betegségnek a tünete. Hiánya viszont nem zárja ki, hogy erről van szó. Gyanús tünetek megjelenését jelentsük a járási növényorvosnak (fytoinšpektor) vagy a helyi községi hivatalban; ne csak a kötelességből adódóan, hanem fáink, díszbokraink védelmében.

Vegyszeres védekezés

Megelőzésként a réztartalmú szerek – Kuprikol 50, Funguran – használhatók; mivel ezek a virágzásban lévő és a kis gyümölcsöket hozó érzékeny fajtákra perzselően hatnak, alkalmazásukat jól meg kell fontolni. Ott, ahol a betegség már előfordult, rügyfakadáskor, virágzás előtt és a gyümölcs fejlettebb stádiumában, amikor már viaszréteg védi, használjuk a rézkészítményeket.

A figyelmes és gondos termelők a betegség likvidálása után eredményesen meg tudják védeni a többi növényt. A problémát az elhanyagolt, gazdátlan kertekben előforduló beteg fák okozzák. Ilyen helyeken a szomszédoknak saját érdekükben kellene a tulajdonost vagy annak ismerőseit figyelmeztetni a betegség veszélyességére és a törvényből adódó kötelességre, a fertőzés forrásának eltávolítására.