<p>Minél többet tanul meg valaki a világról, annál kifinomultabban képes megmagyarázni saját ártatlanságát. Kimenteni magát a felelősség alól, ha nem tartja tiszteletben mások emberi mivoltát is. Ártatlannak, önzetlennek próbáljuk láttatni magunkat akkor is, amikor nem vagyunk azok.</p>
A legtöbb gonosz dolgot a munkánkra hivatkozva követjük el. Gondolkodásunk észrevétlenül el tudja választani szerepeinket, ezért úgy érezhetjük, hogy amikor dolgozunk, munkások vagyunk, amikor pedig pihenünk, emberek.
A szétválasztás eredménye az, hogy a munka során kitűzött pusztító céljaink miatt elkövetett gonoszságokból is kibeszéljük magunkat. Úgy teszünk, mintha ártatlanok volnánk, és a munka, amelyet végeztünk, a gonosz.
A kibúvók mögötti valóság ennél sokkal egyszerűbb. Mindegy, hogy egy gonosz dolgot milyen minőségben követsz el. Akár a munkádat okolod, akár másik embert, amit teszel, te teszed. Az, aki a születésétől a haláláig ember. Dönthetsz, hogy részt veszel-e benne, vagy nem.
Ha egy katona a másiknak az életére tör, elbújhat a „felsőbb utasítás” alibije mögé, de amit tesz, ő teszi. Így veszünk részt mi is gonosz tettekben, aztán csodálkozunk, ha megátkoznak, elítélnek bennünket. Bármelyik tettedet próbálod is a munkára, másra kimagyarázni, mindig a te döntésed lesz, hogy bántod-e, megkárosítod-e a másikat, vagy nem.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.