Aranyfiúk

Észrevétlenül, szerényen kormányozták oda a hajó orrát a rajthoz, úgy, ahogy mindig teszik. Nem csapnak nagy hűhót maguk körül, inkább a vizet csapkodják – serényen. Az olimpiai ezer méteres távon, bár az előnytelennek tartott kilences pályán eveztek, jó tempóban siklott a hajójuk, kétszáz méterrel a cél előtt már az élre törtek. Akkor már fáj az egész ember – az ezer méter gyilkos szám –, de összeszedték minden erejüket, nem hitték, hogy nem jön senki... De nem jött! Erik és Gyuri keze a magasba lendült. Bajnok módjára.

Még 24 óra sem telt el, s újra ott ültek a kajakban. Az, ami ott történt, ráadás volt a csodás kategóriából, akár egy szép álom. Nem gondoltak a győzelemre, csak vitte őket a hajó. Ők röpítették, szinte önkívületben lapátolva. A célban nézegettek erre-arra, úgy tűnt, hogy mellettük a magyar Dombiék győztek. Az ezüstnek is örültek... Hát még amikor kiderült, hogy ők állnak majd a dobogó legtetejére, hogy Moszkvában duplán bearanyozták őket! Vlček Eriknek ez volt a kilencedik aranya (egyébként K2-ben 2011-ben szegeden Gelle Péterrel nyert), Tarr Gyurinak a harmadik. De így együtt, párosban először győzött a két komáromi kajakos. S a siker ugyanúgy ízlett, mint a többi. Elvégre mindig édes. És ezen nincs semmi kivetnivaló. Ha előtte netán „nehéznek” találják is a vizet, előnytelennek a pályát, ha rossz irányból fúj a szél, a győzelem mindent megváltoztat. Egyszeriben minden szép lesz és jó!

Erik: Sikerült bizonyítani!

A vízben érzi az ember, hogy győzött-e – mondtad. Ötszázon mégsem voltál biztos a dologban, pedig Gyuri is felemelte a kezét.

Valószínűleg nagyon abba az irányba néztem, ahová kellett.

Mit jelent ez a dupla arany két esztendővel a riói játékok előtt? Az olimpiai győzelem még hiányzik.

Nekünk az volt a fontos, hogy bizonyítsuk: van értelme annak, amit csinálunk; ott vagyunk az élvonalban, s még szóba jöhet az olimpia. Ez óriási motiváció a további munkához.

És végleg így kettesben?

Soha semmi sem végleges, de lassan reálisan körvonalazódik.

Már csak abban kell reménykedni, hogy jövőre is jó lesz a forma, és megszerzitek az olimpiai indulás jogát.

Sok világbajnoki aranyat odaadnánk egyetlen olimpiaiért. Ráadásul ez a siker felelősséget is jelent, bizonyítani kell, és ez nem lesz könnyű. De voltunk már hasonló helyzetben, egyszer jobban, máskor kevésbé jól birkóztunk meg vele, remélem, hogy most majd a legügyesebben tesszük. Elég a hatodik hely is, de ilyen céllal nem lehet nekivágni a versenynek. Mindent bele kell adni.

Azon kívül, hogy egy évvel idősebb, 32 esztendős lettél, mi a különbség egykori és idei önmagad között?

Mondjuk az, hogy nem esett ki kezemből a lapát, mint tavaly Duisburgban, amikor hetedikek lettünk, és most kárpótoltam Gyurit az elrontott világbajnokságért, ahol egyébként jó formában voltunk, de az én hibám miatt elúszott a siker. Minden érem kárpótlás, hiszen annyi mindenen keresztülmentünk! S talán az, hogy én magam elhittem és másokkal is elhitettem, hogy odaülhetek vezérevezősnek, mert folyton azt hallottam, hogy nem nekem való. De nem is ez a lényeg, hanem hogy jól érzem magam ezen a poszton, Gyuri pedig tökéletesen teszi a dolgát mögöttem.

A sikerből mennyi a családé?

Rengeteg. Két lányunk van, egyik öt-, a másik egyéves. A feleségem nélkül nehezen tudnám ellátni a családot a kemény edzések mellett. A nagyobbik már figyeli a versenyt, be is dugta a fülét, amikor az anyja kiabált, hogy »menjetek!«. A kicsi még nem tudta, mi történik.

Gyuri: Beérett a gyümölcs

Ki ragaszkodott jobban ahhoz, hogy ti ketten párosban induljatok?

Hú… Úgy hiszem, hogy mindketten, de az ötlet az edzőé, Likér Péteré volt. Bár a négyes hatodik helye nem tragédia, a londoni olimpia után kínlódtunk. Beültünk párban a hajóba. Igaz, a tavalyi idény nem volt túl sikeres, becsúszott néhány hiba, de idén beérett a gyümölcs. Ráadásul Brandenburgban beigazolódott, hogy a négyesnek is megy ebben a felállásban, hagyni kell úgy, ahogy van.

A sportban nincs »ha«. Mégis játszadozzunk el a gondolattal, mi lett volna, ha Erikkel már rég kettesben versenyeztek. A fiatal erő vagy a tapasztalat tesz többet?

Nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy mindkettőnknek sok tapasztalata van. Ha ezeket közösen megbeszéljük az edzéseken, s aztán sikerül a versenyen is kamatoztatni, akkor az aranyat ér. Moszkvában is a tapasztalat döntött – nem rohantunk fejvesztve, hogy no most muszáj, mert az Eb-n érmet nyertünk. Tiszta fejjel, semmitől nem félve versenyeztünk.

Óriási munka van a két aranyérem mögött. Ki a hajcsár?

Az edzéseken változó a helyzet: egyszer az egyik, máskor a másik. Nemrégiben, amikor Szolnokon jártunk, ideális volt: ott tíz klasszis kajakos van egy rakáson, s mindig akad valaki, aki hecceli a társaságot. Így könnyű előrelépni.

A múlt idény végén egy pillanatra sem kételkedtetek abban, hogy helyes volt a döntés? Hogy párosban indultok, s ezzel talán szétveritek a négyest?

Tavaly a vb-t követően már az is megfordult a fejemben, hogy vége, befejezem, nincs értelme kínlódni. Hiába van a forma, hiába van bennünk jóval több, nem sikerül. Boris Bergendi, a szövetség főtitkára azt mondta, hogy elsietett a döntés, gondoljam meg. Megtettem, s úgy éreztem, hogy esélyt adott a négyesnek; de a selejtezőben alulmaradtunk, és megpecsételődött a sorsunk. Hála istennek jó döntés volt.

Nehezebb lesz olimpiai indulási jogot szerezni, mert a dupla arany után jobban odafigyelnek rátok az ellenfelek?

Nyilván tudnak majd rólunk, de az olimpiai selejtező egy másik verseny, tán még az sem túlzás, ha azt mondom, hogy a kijutás nehezebb lesz, mint maga az olimpia. Megbeszéltük Erikkel, hogy jövőre nem az érem lesz a fontos, hanem a kvóta.

Ki kinek fogad szót?

Mi az, amit legjobban tisztelsz a társadnál?

Erik: – A képességet, ahogy versenyezni tud. Maximálisan koncentráltan, mentálisan, fizikailag és lélekben egyaránt. Egyike azoknak a keveseknek, akik a viadalon a lehető legtöbbet facsarják ki magukból. Nem száz százalékot, hanem kétszázat.

Gyuri: – Céltudatos: ha megbeszéltünk valamit, ha valamit mond, akkor az úgy is van, vállalja. Nem ismer olyat, hogy talán, hogy lehet.

És emberileg?

Erik: – Talán hogy szót fogad....

Gyuri: – Halálosan nyugodt, semmi nem hozza ki a sodrából. Ha belül feszült is, nem mutatja, nehogy rám is átragadjon.

Segít a sikerben, hogy barátok vagytok?

Erik: – Nem feltétel, de jót tesz. Sokkal könnyebb a közös úton.

Vlček rangos helyen

A moszkvai aranyakkal Vlček Erik lett a legjobb hazai kajakos: az érmek számát tekintve (9 arany, 2 ezüst, 3 bronz) egyenlően áll az egykori legendás négyes vezéregyéniségével, Riszdorfer Mihállyal, de Eriknek eggyel több az aranya (8-3-3). Nemzetközi szinten, ahol a német Ronald Rauhe a legeredményesebb (13-5-5) is az előkelő 5. hely az övé. A kenusoknál pedig, ahol a tragikusan elhunyt magyar Kolonics György vezet (15-9-4), Eriké a 8. hely.