Állunk rendelkezésére!

Isten óvjon az elmebetegektől!

Pontosabban az elmebeteg politikusoktól. Mindig voltak, és ma is vannak. Nem kell messzire menni sem határon innen, sem határon túl, hogy felismerjük őket. Sohasem értettem, és ma sem értem, miért tesszük le mellettük mégis a voksunkat. Azt még megérteném, hogy az emberek kisebb töredékét meg tudják téveszteni, de hogy az emberek sokaságát, nagy tömegét maguk mögé állítsák, mindig érthetetlen volt számomra. S ami még megdöbbentőbb, hogy a fent leírt választók között talán még egy-két értelmesebb ember is előfordul. A többség pedig szidja a politikusokat, pedig mi adtuk kezükbe a hatalmat, bíztuk rájuk életünket. Ki hát a felelős végül is?

Igen. Rájuk bízzuk életünket a szó legszorosabb értelmében. Gondoljunk csak bele, hogy a történelemben hány ilyen őrült okozott már világégést katonák és civilek millióinak élete árán. Nem is nevezném meg ezeket az úgymond, „tábornokokat, hadvezéreket, politikusokat”. Az én képzeletemben, tudatomban mindegyik elmebeteg volt, egytől egyig. Komplexusokkal megvert elmebeteg.

Tévednek politikusaink, ha azt hiszik, hogy a tekintetük, mondókájuk nem árulkodik arról, mikor őszinték, és mikor hazudnak. Elárul az annál sokkal többet is. Ha a saját érdekeikről szól a fáma, semmitől sem riadnak vissza. Semmitől. Lásd az emberrablás meg nem történt esetét.

Hol vannak ma már az úgymond, nagy formátumú emberek, akik feladatuk magaslatán állnak minden körülmény között? Igaz, az ilyenek nem teremtek minden bokorban a múltban sem. Az én fogalmaim, korlátozott ismereteim szerint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem volt talán az egyetlen olyan nagyság, akire a jelző, „nagy formátum” volt a legjellemzőbb minden tekintetben.

A világunk, az életünk olyan, amilyenek valamennyien vagyunk. Átlagosan, átlag alatt, átlag felett, színesen, szürkén zajlik, mert az ember minden időben, minden korban a maga szintjét hozza. Nem lehet más, mert nem tud más lenni. Korlátozott, korlátlan egyszerre. Az értékek pedig hol előre törnek, hol csak hátul kullognak. Szeretem a krimiket. A finom krimiket. Köztük a régi idők Kojakját, aki nem ismert kompromisszumot a nagy halakkal szemben sem. Ugyanakkor kedves karakter, mindig elegáns, vonzó, vagány pasi. Mesék, édes mesék. Ma is van varázserejük a valósággal ellentétben, ahol nem mindig győztes a jó és igaz.

Gál E., Kassa

Szerintem

Bár ez az írás késve jelenik meg, szerintem a téma továbbra is aktuális. A Linkin Park énekesének halálhíre borzolta a kedélyeket. A tinik példaképe felakasztotta magát. Nagyon sokan elítélik az öngyilkosokat. Én azt tartom, ne törjünk pálcát felettük se! Ők is csak emberek, akik nem ismerik fel, hogy egyedül képtelenek megbirkózni az élet nehézségeivel, segítséget viszont nem hajlandók kérni vagy elfogadni. Bagatellizálják a depressziójukat. Aztán jön egy pillanat, amikor úgy érzik, nincs értelme tovább. Esetleg a szeretteiket akarják zsarolni vele. Ahány ember, annyi hozzáállás. De nincs jogunk ítélkezni, mert lehet, hogy egyszer mi is abban a szituban találjuk magunkat, hogy nem látjuk a kiutat, és ez a lehetőség is megfordul a fejünkben. A szomorú főleg az, hogy ő milliók példaképe volt. Sokan még bátornak is tartják emiatt. Ezzel nem értek egyet. A további küzdelemhez kell a bátorság. Ahhoz, hogy ha most nem olyan az életem, mint szeretném, akkor nekem kell tennem azért, hogy jobb legyen. Az érzéseim, gondolataim csak tőlem függenek. Ha mást akarok, máshogy kell hozzáállnom az élethez, az emberekhez, de mindenekelőtt saját magamhoz. Magamat kell helyrerázni, hogy más legyen a világ. Az alkohol és a drogok bűvöletéből már nagyon nehéz szabadulni. Ezért kell megfontolni a következő lépéseket. Nem szégyen segítséget kérni vagy keresni. Sajnálom őt mint embert, és sajnálom a rajongóit is. A példa sokszor ragadós, így sajnos valószínűleg pár követője is lesz. Tizenévesek, akik még mit sem tudnak az életről. Azt hiszik, így kell megoldani a problémákat, hisz tőle ezt látták. A példaképeknek nagy a felelősségük, hiszen utat mutatnak. Ha végleg feladják, az nem csak az ő vesztességük. Most több millió rajongó áll értetlenül és megrendülten az eset felett. Egy láng most kialudt, de a ti fényetek még sokáig égjen! Hiszen minden rossz elmúlik, és a felhők felett ragyog a nap.

Szabó Katilla, Deáki

Orosz tojás

A bársonyos forradalom emléknapja utáni héten Tóbiás bácsi a szokásos bevásárlását végezte az üzletben. Mivel nagyon szerette az orosz tojást, megkérdezte az egyik elárusítónőt, van-e a hűtőszekrényben. A mögötte álló forradalmi lelkületű polgártárs felemelte a szavát: „Nem szégyelli magát, ilyet vásárolni most, amikor már az oroszok is elhagyták hazánkat?”

Tóbiás bácsi nem reagált, de amikor az elárusítónőtől megkapta a csemegéjét, a háborgó polgártárs felé fordult, és megmutatta neki: „Íme, az orosz tojás. Ön nem tudja, hogy ez ennivaló? Én annyira szeretem, hogy minden héten elfogyasztok legalább egyet reggelire. Igazi, hamisítatlan hazai termék. Az uborka-, paprikaszelettel és majonézzel ízesített tojás gyorsan romlandó, elfogyasztása időhöz kötött, nincs semmi köze az orosz katonákhoz.”

A hallottak mosolyt csaltak az elárusítónők és a közel álló bevásárlók arcára, talán ők sem tudták, hogy ennek az ételfajtának a helyes magyar megfelelője: kaszinótojás.

Budai Ernő, Százd

Gyugyu vagyok!

De tényleg. Az Ipoly menti találkozóról küldött Maroknyi székely(palóc) című beszámolómban elütöttem egy betűt. Az ünnepségen részt vevő falvak felsorolásában így Pilísből Pisís lett. Bocsánatot kérek minden pilísitől! Nem tudom, hogyan fordulhatott ez elő. Egymás mellett van ez a két betű a sö meg a lö, és melléütöttem… szóval ez egyáltalán nem igaz, mert az egyik az egyik sarokban van, a másik meg a másikban. Elaludtam, vagy napszúrást kaptam? Nem tudom. Szegény pilísiek nem elég, hogy alaptalanul, rosszindulatúan egyesek azt terjesztik róluk, hogy még a létrát is keresztben viszik az erdőben, és minden útba eső fát kivágnak, most még én is rosszul írtam a nevüket. Soha többé nem merek elmenni hozzájuk. Az az igazság, hogy még soha nem is jártam náluk. Voltak osztálytársaim onnan, Megyeri Józsi (Menyus), Illés Éva, Fekete Irma, Megyeri Mari, de én soha nem jártam ebben a faluban. Tényleg, nem akar meghívni valamelyik pilísi vendégségbe, hogy jobban megjegyezhessem a községük nevét? No, ezek után nem tudom, el mernék-e menni? Attól rettegnék, hogy megdobálnak hógolyóval így nyár közepén.

Plavec Gyula, Vilke

Hagyományápolás mesterfokon

A 2011-ben alapított, 110 tagot számláló IQUS Polgári Társulás Izsapon a község társadalmi és kulturális életének mozgatórugójává vált. Az alapító tagoktól – Csákány Rudolftól, Bartalos Dezsőtől, Boros Iréntől, Lubinsky Etelkától és Csanaky Erzsébettől – 2014-ben vette át a stafétabotot Ábrahám Margit, Nagy Krisztina, Nagy Károly, Nagy Ottó, Nagy Melinda, Fitos Géza, Tamási Márta és Bohus Attila, akik folytatják az alapszabályzatban rögzített célkitűzéseket (hagyományápolás, történelmi és társadalmi évfordulók).

A társulás elnökével, Ábrahám Margittal és alelnökével, Nagy Krisztinával beszélgetve megtudom, hogy megalakulásuk óta közel száz rendezvénnyel büszkélkedhetnek, ezek közül csak néhány: az 1848–1849-es szabadságharcról való megemlékezés, a Föld napja, majális, pünkösdi népszokások, gyereknap, az új kenyér ünnepe, adventi rendezvények. Emellett hangsúlyt fektetnek különböző, kiállítás- és színházlátogatással egybekötött kirándulások szervezésére. Megható volt az a megemlékezés, melyen a 70 éve elhurcoltakra emlékeztünk. Falunkból 104 személyt telepítettek ki. A rendezvényen a deportált Vas Erzsébet és Sebő Gizella évekkel ezelőtt leírt emlékeit a dédunoka, Vas Krisztián és az unokahúg, Bartalos Réka olvasta fel.

Az izsapiak nagyon büszkék folklórfesztiváljukra, melyre idén negyedik alkalommal kerül sor. A tavalyin többek között fellépett a gímesi Villő hagyományőrző csoport, a nagymegyeri Csiribiri néptánccsoport a Morkomp helyi zenekar és Ábrahám Imike Csilizpatasról. Idén is várják őket.

Évente köszöntik az édesanyákat és a gyerekeket, a legkisebbekkel tavaly Kislődre, a Sobri Jóska Kalandparkba látogattak úgy, hogy a gyerekek kiadásainak egy részét a társulás magára vállalta. Sokáig emlékezetes marad a résztvevők számára a két székelyföldi kirándulás az Arad, Vajdahunyad, Korond, Parajd, Gyergyószentmiklós, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Madarasi-Hargita, Mátéfalva, Csíkszereda, Csíksomlyó, Királyhágó, Szováta, Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely útvonalon.

A tavaszi és nyári hónapokban évről évre meghívást kapnak különböző főzőversenyekre, ott vannak a nemesócsai és a nagymegyeri lecsófesztiválon, a nagymegyeri Fakanálforgató főzőversenyen és a lakszakállasi gulyásfőző fesztiválon is. Nagy Ottó társulati tag elnyerte a nemesócsai Lecsókirály címet, de szinte valamennyi rendezvényről helyezéssel érkeznek haza.

Rendszeresen szerveznek író-olvasó találkozókat, legutóbb Varga László Falu a Csiliz partján – Izsap (1297–2017) című kiadványának bemutatójára került sor, mely több mint 200 oldalon a település 720 éves történetét összegzi. Az adventi ünnepkör négy hetén négy különféle rendezvénnyel emlékeznek meg. Adventi koszorút készítenek, melynek negyedik gyertyáját hagyományosan a betlehemi láng gyújtja meg. Karácsonyi örömzenével, kézművesvásárral és karácsonyi műsorral igyekeznek ráhangolódni az év legszebb ünnepére. Ott vannak a budapesti adventi vásáron is.

Az elmúlt öt évben több emlékművet, -táblát és -oszlopot állítottak, például az 1848-as szabadságharc tiszteletére, a holokauszt, a csehországi deportálások emlékére, Simon Gyula tanítóéra, a nagy dunai árvíz évfordulójára, valamint felavatták a temetőben található lélekharangot és az 1848-as honvédek és nemzetőrök fejfáját.

Csiba Lídia, Lég

Háromnapos vásár

Hagyományosan augusztus közepén volt Gútán a 33. vásár és búcsú. Idén főleg az időjárás irányította a rendezvényt. Csütörtök este a kézilabdások felvonulása még rendben lefolyt, de utána óriási orkánszerű szél söpört át a városon. Másnap trópusi hőség kínozta a vásárlókat és az eladókat, ez rányomta bélyegét az első napra. A péntek legnépszerűbb helye a városi hivatal információs sátránál, a vásár bejáratán elhelyezett párásító kapu volt. Szombatra végre megjött a lehűlés, a sátrakban a hűsítő szerepét átvették a melegítő italok. Óriási volt az érdeklődés, az egész ország autórendszámait meg lehetett találni, sőt több külföldit is! Volt itt minden: kézilabda, foci, veterán járművek bemutatója a nyitrai Old Timer Club rendezésében, a gútai kutyakiképző iskola bemutatója, tombola, amatőr énekesek fellépése és az elmaradhatatlan esti szabadtéri koncertek a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola udvarán. Természetesen a kisvonat is közlekedett ismét, Gútát kerülgetve. Vasárnapra maradtak a döntők meg a gyermekkoncert a szabadtéri színpadon.

Paulovics László, Gúta

Kedves Vasárnap!

Miután a hetilap augusztus 1-jei, 32. számának 46. oldalán olvastam az 50 év múltán című beszámolót, akkor ismertem fel, hogy én is ott voltam. Nagyon köszönöm a megjelenítését, de főleg a levél írójának szeretném megköszönni azt a dicséretes gondolatát, hogy egyáltalán hozzáfogott a megírásához. Kedves szerkesztőség, ezért fordulok önökhöz, hogy megtudjam, ki ő, mivel – nem tudom, miért – előlünk eltitkolta a nevét. Mindenesetre meg szeretnénk köszönni neki több osztálytársam nevében is. Tisztelettel:

Hidasy János