Állunk rendelkezésére!

AD Koperta / Névtelen levél

Megdöbbentő... Nem szeretek veszekedni, másokba belekötni, gyalázkodni. Úgy érzem, nem az én feladatom, hogy pálcát törjek más felett. De nem hagy nyugodni, tollat kell ragadnom. Meglepődve olvasom a főszerkesztőnő Tisztelt és szeretett Vasárnap-olvasók című sorait, valamint a Kopertában megjelent Megszólítás nélkül...-t. S egyben felmerül bennem a kérdés, ki az, aki úgy hiszi, hogy a mai világban valaki meggazdagodhat a hazai lapokban megjelent cikkekből. Vegyük megtisztelésnek, és örüljünk, hogy írásainkat megjelentetik, hogy van még hol megjelentetni, és van még olvasótáborunk. Olyan világot élünk, amikor a lapjaink fogynak, az ifjabb generáció már nem érdeklődik irántuk, az internetre hagyatkozik. Miért is vásárolná meg a nyomtatottat? Igen, fennmaradásunkért! A hazai kultúra és anyanyelv ápolásáért! Aki pedig úgy gondolja, hogy a hazai magyar lapokat nem vásárolja, nem a szerkesztőségeken áll bosszút, téved szegény, hanem a mozaik egy kockájával a szlovákiai magyarság fennmaradásán.

Egriné T. Szonja, Komárom

*

Igaz, hogy még nem vagyok sem a Vasárnap, sem az Új Szó előfizetője, de megvásárolom őket. Azért, mert nem „szennylapnak” tartom sem az egyiket, sem a másikat, ahogy egy nevét féltő olvasó a Kopertában írta. Lemondta a napilapot, és most a Vasárnapot is, mert mindkettőt „balliberális” szennylapnak tartja. Uram, ön, úgy látszik, egy tévúton járó és gondolkodó ember lehet a családjával együtt. Valóban egy fecske nem csinál nyarat, de ilyen fecskék, ha elrepülnek, lehet, hogy csak utat adnak a többinek, akik viszont megértik, hogy egy-egy írás vagy cikk mögött mi a valóság. De ehhez az is kell, hogy ne felületesen olvassunk el egy írást vagy hozzászólást, hanem átgondolva meg is értsük azt. Ön védelmébe vette Orbánt, pedig ugyanúgy hazudik, mint a többi politikus! Nézi, hogy milyen ígéretekkel hitegeti a magyar dolgozókat, miközben a barátok, az ismerősök meg hogy gazdagodnak mellette (Mészáros Lőrinc stb.)? Azért van az újság, hogy mindenről, mindenkiről beszámoljon. Vagy ha olyan igazságot ír meg, ami önnek nem kedves, akkor az ön szerint baloldali támogatottságú lap?

Én meg merem írni a levelére válaszolva a nevemet. De ön leírt valamit, súlyos kritikát, és még becsméreli is mindkét újságot, ami nagy emberi gyengeséget jelent. Én nagyon sok újságnak írtam már, de a nevemmel vállaltam mindig, és vállalni is fogom a véleményem következményeit. Valójában Veres István jól írja: „Nincs politika hazugság nélkül.” De ezeket kell az olvasók tudomására hozni az újságoknak függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali-e a lap. Hogy ön lemondja ezt az újságot is, az az ön szuverén joga, nem kötelezi senki, hogy olvassa, de gondolja, hogy más újságok, ha mást közölnek önnel, biztos az az igaz? Tisztelettel egy olvasó, aki szívesen olvassa a Vasárnapot és az Új Szót is.

Sinkovics István, Csiffár

Ad Tisztelt és szeretett Vasárnap-olvasók

Olvastam a főszerkesztőnő írását arról, hogy sokan mondják le a Vasárnap folyósítását annak okán, hogy... „otyecko a mamicska zomrela...”. Hát, bizony ez a szomorú valóság, ha a fiatalabb generáció különböző okok miatt már nem sajátítja el szülei, nagyszülei anyanyelvét. Sok mindent lehetne ennek érdekében tenni, például vannak szép példák is, olvastam olyan személyről, akinek a szülei Csehországba voltak telepítve, és ő saját maga megtanult szépen magyarul írni is, beszélni is apja nagy örömére. Sikerekben gazdag új esztendőt kíván:

Petőcz Mária, Komárom

Dalolj velünk!

Számomra mindig nagy öröm egy dalos estén részt venni, mert hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb színtere a hagyományőrző munkának. A zene, a dal az, ami összeköti a nemzeteket, nemzetiségeket, és megnyitja a szíveket. Ez történt Nagyfödémesen is november 25–26-án a helyi kultúrházban, ahol már 6. alkalommal került megrendezésre a Dalolj velünk – Spievaj s nami! című est több színvonalas amatőr előadó fellépésével. A rendezvény háziasszonya a mindig mosolygós Prágai Erzsike volt, aki többek között a műsor szerkesztője is. A nagy odafigyelést igénylő koreográfiák ellenére az énekesek arcáról sugárzott a lelkesedés, az ének szeretete, fáradtságot nem ismerve gyakoroltak, nem sajnálták szabadidejüket e nemes cél érdekében. Meg is lett az eredménye, remekeltek az énekesek! A zsúfolásig telt kultúrterem pedig zengett a daltól és a tapstól. A fináléban pedig az énekesek egy szál vörös rózsát kaptak, név szerint: Bózsing Katalin, Dinka Rozália, Dávideková Hanzel Enikő, Csemez Anikó, Fitos Péter, Kázmér Zsolt, Kovács Katalin, Križanová Erika, Lencsés Zoltán, Oravec Szilvia, Perleczky Tibor, Prágai Erzsébet, Slezák Erika, Trela Anett és Winkler Ingrid. Köszönetet érdemel minden szereplő, szervező, a hangmesterek és a támogatók, akik nagyban hozzájárultak e szép sikerhez. Köszönjük a táncos lábú lányok és a fiú szereplését is. Bízunk benne, hogy jövőre újra együtt dalolunk.

Križanné Kajos Irén

Szép, gazdag karácsony

Nálunk, Nagydarócon is nagyon szép volt az ünnep, csak talán a hó hiányzott. Igaz, már kialudtak a karácsony hangulatos fényei, de emlékezetünkben most is él egy kedves találkozás. A közösségi központ vezetősége és a községi hivatal képviselői a legnagyobb szeretettel és tisztelettel hívták az időseket és más érdeklődőket a karácsonyi receptek, kézimunkák és díszítőelemek ötletes bemutatójára. A megjelentek szívesen hozták magukkal kedvenc receptjeiket és a kézzel készített karácsonyi díszeket. A finom süteményeket, hagyományos kalácsokat is megkóstolhattuk, például a mákos vagy a diós fentőt. Az egyik szlovák kereskedelmi tévé nemrég röviden – talán két percben – bemutatta a falunkat, de szerintem ez az idő nagyon kevés arra, hogy láthatóvá tegye egy település kultúráját, szokásait, életét. A mi falunkban is dolgos, rendes, igyekvő emberek laknak és dolgoznak, akik szabad idejükben szívesen részt vesznek különféle rendezvényeken is. A mostani csodálatos, hangulatos találkozást jelenlétével megtisztelte polgármester asszonyunk, Rubint Vierka, de a közösségi központ vezetője, Kurčík Irmuska és a többiek, Kecskeméti Andrea, Koós Ágnes és Balogh Lívia is mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Remélem, a farsangi időszakban is találkozunk.

Dorók Erzsébet, Nagydaróc

Őszintén újra

A múltkoriban intéznivalóm volt a községházán. Kedves fogadtatás, őszinte érdeklődés, kávéra való invitálás magához a polgármesterhez. Persze, hiszen, barátok vagyunk. Azt tartom, a sorsa mindenkinek már születésekor meg van adva. Az évek folyamán, ha közben kanyaros is útja, mégiscsak megtalálja küldetését. Ha megemlítem Szabó Laci barátom nevét, mindenki előtt egy őszinte erdészmérnök képe jelenik meg. (Engem is a vadászattal társít az első rám vonatkozó gondolat másoknál.) De amikor fiatal srácként a helyi futballcsapat kapusa voltam, és láttam, hogy ő is ott van, megnyugvással álltam be a kapuba. Már akkor vezéregyéniség volt számunkra. És nyertünk. Majd a helyi önkéntes tűzoltócsapat tagja lettem, és ismét ő vezényelt. Belevaló ember, szülőfaluja sorsa sem hagyta hidegen, feladta addigi munkáját, vállalva e komplikált világban, hogy vállára veszi a település minden gondját-baját. Minálunk választásokkor nincsenek a községben kételyek. Őt választjuk. Mert bizonyított, annyi mindent letett az asztalra, annyi szép dolog történik a közbenjárásával nálunk. Például templomújítás, ahol munkaruhában ő maga, fizikailag is közreműködött, és sok ilyen hasonló dolog bizonyítja, erre született. Közvetlen ember, nagyon a valóságban él, és sokat tesz azért, hogy falunk minden oldalról impozáns, szép legyen. Hogy mi, akik itt lakunk, büszkék lehessünk rá, a mi Gömörligetünkre. Én meg a karosszékből csodálom az alatt a rövid idő alatt, míg ügyem intéződik, és ezek a gondolatok jártak a fejemben, amíg hűlt a kávé, mellyel Erika kínált.

Remper István, Gömörliget

Eseményekben gazdag advent

A lévai református gyülekezetben az örömteli várakozás, a lázas készülődés időszaka is eseményekben gazdagon telt el. Advent első vasárnapján kedves, családias esemény színhelye volt a református templom. Egy kisgyermek keresztelése mindig örömteli alkalom nemcsak a család, az egyházközség számára is. Ebben az esetben az alkalom jelentőségét az is fokozta, hogy az ünneplő család külföldről érkezett. Az elődök több más lévai családhoz hasonlóan a háború utáni kitelepítések során kerültek Magyarországra, ahol új hazára, otthonra találtak, de tartották a kapcsolatot a szülőfölddel is. Többen figyelemmel kísérték a lévai magyar közösség életét, s lehetőség szerint részt is vettek benne. Vannak, akik a végső nyugalmat is a szülőföldben, a lévai temetőben lelték meg. A gyökerek ereje az, ami ennyi év után is idevezette ezt az ünneplő családot, hogy kisgyermekük felvételét abba az egyházközségbe kérjék, ahová elődeik valaha tartoztak.

Az adventi időszak elmaradhatatlan részei a jótékonysági koncertek, nem volt ez másképp idén sem. De eseményekben leggazdagabb a harmadik adventi vasárnap volt. A hívők már a délelőtti istentiszteleten ízelítőt kaptak Millisits Máté történész, a Budapesti Városvédő Egyesület alelnöke bemutatójából, amely a 150 éve alapított fővárosi Bethesda Kórházat mutatta be röviden. A rendezvénysorozat délután a lelkészi hivatalban folytatódott. Az érdeklődők megtekinthették Babusa János szobrászművész Őrállók című kiállítását, valamint a Dunántúli Református Egyházkerület három főgondnoka – Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor, Tisza István című kamaratárlatát. Itt került sor a Hegedüs Sándor, a százkezű politikus című könyv lévai bemutatójára is. Az egyházközség munkájában fontos helyet foglal el a gyermekekkel való rendszeres foglalkozás, az ünnepekre való készülődés az adventi játszóházban. Az idősebb korosztály számára már hagyományosan szervezik meg az idősek adventjét.

Karácsony előtti vasárnap a cserkészeknek köszönhetően megérkezett a betlehemi láng, mely meggyújtotta az adventi koszorú négy gyertyáját, hirdetve a szeretetet, békességet mindenkinek. A közösség utolsó ünnepek előtti alkalma az az egyórás műsor a város főterén, a karácsonyi vásáron, amelyben a Léván működő vallási felekezetek mutatkoztak be. Első részében a legkisebbek, majd a Czeglédy Péter Református Gimnázium diákjai, végül az egyház énekkara szerepelt. Idén a főtér is megújult köntösben várta a karácsonyi vásár látogatóit. Az ékesen feldíszített fenyőfa körül több nagyméretű gömb is helyet kapott, tengernyi fényfüzér, egy hatalmas kinyílt virág szirmait is sok-sok parányi fénylő pontocska képezte. December 16-ától minden délután műsor szórakoztatta a látogatókat, fellépett több helyi zenekar, folklóregyüttes, énekes, valamint a II. sz. alapiskola és művészeti iskola növendékei. Az idei vásár fő újdonsága a főtér kellős közepén helyet kapott 20 x 12 méteres műjégpálya. Míg a karácsonyi vásár december 22-én bezárta kapuit, a jégpálya a gyermekek örömére január 8-ig, a szünidő végéig díjmentesen üzemelt.

Geršiné Szabó Márta, Léva

Kedves Vasárnap!

Kalonda valamikor szép kis falu volt, a kultúrát nemcsak a falusiak ápolták, jártak itt a kassai, a komáromi színészek, sőt pestiek is (akkor még szerényebbek voltak!). Most ha színházat akarunk látni, Losoncra vagy Fülekre kell mennünk. Éppen ezért becsülendő meg a Vasárnap hetilapunk. Nagyon megbecsülendő! Itt most nem akarom leírni, amit már előttem sokan leírtak, és amivel én is mindig száz százalékban egyetértettem, sokszor fejben megírtam a levelem is, de csak fejben. A kezem már öreg (72 éves vagyok), s talán lusta is kicsit. S hogy most mégis írok, ezt köszönetnek szánom. A 47. szám hűséges nyertese Nagy József, a férjem volt, 2016. szeptember 16-án elhunyt. Így nekem kell megköszönnöm. Köszönöm! Ötvennégy évig éltünk együtt jóban-rosszban. Örültünk a fiunknak, Péternek s a lányunknak, Zsófikának, és együtt sirattuk a fiunkat, aki 2005-ben, 45 évesen, elhanyagolt tüdőembóliában meghalt. Azután a férjem egészségi állapota rohamosan romlott, 80. születésnapját még megélhette.

Kívánok a szerkesztőség minden tagjának 2017-re erőt, egészséget, bátorságot, hogy a Vasárnap idén is töltse be hivatását. Még egyszer köszönöm!

Nagy Józsefné Éva, Kalonda