Állunk rendelkezésére!

VITAINDÍTÓ

Nemcsak fogy, de tunyul is a magyar

A fölhördüléseket rögvest leszerelném: van tudomásom arról, hogy az egykori bécsi politika kismiska a mai pozsonyi politikához mérve. De nem ez a témám. Arra mutatnék rá, hogy a községeink elöljárói nem ismerik a törvényeket, és alapvetően hiányos a tudásuk más közérdekű témában. Ennek okán nem képesek felülbírálni vagy éppen elmulasztják orvosolni az olyan eseteket, ami aztán a jószomszédi viszonyt mérgesíti vagy lehetetleníti el. Pedig közigazgatásilag alapvetően kötelesek eljárni a kihágások és más polgári összeférhetetlenség esetügyében is mint legalacsonyabb szintű döntő szerv. Sőt, szaporodnak azok az esetek, amikor közműépítések kapcsán például maguk a törvénysértők. Az új árkok csak díszítenek, a csapadékot nem veszik fel, vagy éppen oda vezetik, ahol kárt okoznak a magántulajdonban. Ennek a furaságnak a célja, hogy elkerüljék az olyan épületszerű létesítmények, mint a garázsfelhajtók vagy kapubejárók, vízzel való esetleges elárasztását, melyeket a közterületen feketén épített meg pont az a képviselő, aki a beruházási bizottság elnöke. Szemrevételkor meg sokszor elhanyagolónak tartják elbírálásaikban a tényt, hogy a régi házaknál nem betonozták az alapokat. Tehát nem is lehet elvárni, hogy esetleg fellépnek olyanokkal szemben, akik nem tartják rendben az ereszcsatornájukat, vagy nem újítják fel. Sem a ház gazdájának, sem az elöljárónak nem jut eszébe, ha az előző gazda a jószomszédságra utaló igyekezet bizonyosságául fontosnak tartotta felrakni a csatornát, akkor a mostaninak miért előbbre való az égi csatorna, a DIGI meg az UPC. Nem furcsa ez egy picit?

A másik gyakran előforduló helyzetértékelő hibába akkor esnek a képviselők, amikor a faág vagy a fa, gyökér képezi a torzsalkodás tárgyát. Ekkor minduntalan abban a hitben járnak el, hogy a fa mint olyan követi a honismereti tankönyvekben lerajzolt alakzatot. Pedig le van jegyezve, hogy a dió és egyebek (tessenek fellapozni) többnyire ékesen (merőlegesen) mélyed a talajban, míg az alma meg a szilva például inkább terpeszti a gyökérzetét. Maguk a fák ágazatai is merően más és más tulajdonsággal bírnak. Itt megint a szilvát emelném ki, melynek ágai annyira agresszívak, hogy képesek az ereszcsatornát kifordítani vagy legörbíteni. Legmegdöbbentőbb az itt leírtak összefüggésében az, hogy a polgármesterek, képviselők első generációs értelmiségiek, apjuk még földműves volt. Utódaikra meg nem hagyták rá a tapasztalat adta tudásukat abban a hitükben – kinek az Isten hivatalt ad, ad hozzá észt is. Hogy állnak akkor a tanultakkal? Például a kéményeknél. Ezeknél leggyakrabban nem megfelelő a tetőgerinchez mért magasságuk, ami szabványosított törvényerejűleg. A törvényhozó az aerodinamika (áramlástanból, fizikai törvény) hatásából vezette le a kémények előírt magasságát. Ha ez nincs betartva, akkor a tetőn átszűrődő légtömeg minduntalan magával ragadja a legtöbb esetben elhanyagolt kéményekből a füstöt. Tegyük hozzá azt is, hogy többnyire hulladék égetéséből vagy sok más esetben nyers tűzifa és műanyag flakonok vegyes tüzeléséből eredő lomha, kúszó füstöt. Mikor a témában értekeztem egy gépész képviselővel, sehogyan sem fért a fejébe, hogy mi köze a repülésnek a kémény magasságához. Nem minősítem. Adva van. Elöljáróink tapasztalata gyér, a tanultakat meg képtelenek alkalmazni.

Így aztán írhatja Vrabec Mária, hogy nem szabad veszélyeztetni a szomszédot, tudniillik füsttel stb., ha nincs meg az alapvető technikai feltétele annak, hogy ezt ne tegye. Ehhez tartozik még, hogy a tűzifájukat sem takarják be soha, és ezzel tüzelnek egész télen. Ami nem mehet egészségre ártalmas anyagok hozzáadása nélkül. Ellenben az egyedül élő özvegyasszony már kora tavasszal beszerzi a tűzifát, egész nyáron át takargatja, igazgatja, sántán, francia mankósan. De hát ő még a régi iskola, mint az egykor élt falubírák, kik régen ott helyben szóvá tették, hogy illik, meg mi nem illik, meg mihez tartatik. A mostaniak, a polgármester és társai, kik gázzal fűtenek, ezt már természetesnek tartják, és nem vállalják a rendre utasítást. Nincs mindennapi tapasztalatuk, hogyan, miként megy a fűtés, meg a köznapi dolgok egyáltalán.

Az sem történhetne meg, és szintén nem dicséri az önkormányzatokat, hogy képtelenek megvédeni az egyedül élők nyugalmát, akik sokszor otromba zaklatásoknak vannak kitéve. Ezt a panaszt nemrég egykori osztályfőnököm hozta fel, amikor együtt utaztunk a városba. Valami arra ösztökélt, hogy kimondjam, ez már csak természetes, ő maga rokonság nélkül csupán egy szavazat, míg a zaklató meg a felesége pereputtyostul legalább fél tucat. Rövid időn belül még több. Ez a távlat meg a választási matematika. Pedig még nem szóltunk a családi meg baráti összefonódásokról.

Tehát az egész lényege: ez egy felelőtlen társaság. Itt illendő volna megjegyezni, hogy tisztelet a kivételnek, de nem teszem. Minduntalan azok vonatkoztatják magukra, akiket nem illet. Aztán van egy gondolatom, ami nem hagy nyugodni. Ebben erősített meg az egyik tévéhíradó riportja a szmogról, melyben egy orvos aláhúzta, hogy a levegőben levő füstrészecskék a tüdőn át egyenesen a szívkoszorúba jutnak. Ha van valami szívelégtelenség, elég egy jó befűtés a szomszédban, és annyi. A szomszéd természetesen eljár minden temetésre illendőségből, a kocsmába pedig nem rest filozofálni az életről meg a halandóságról, miközben keserűen megjegyzi, hogy a korosztályából lassan csak ő marad meg. Hát, ha a szeméttel meg a nyers fával, műanyaggal vagy gumival tüzel, még igaza is lesz. A falu elöljárói ettől eltekintve falunapok rendezésében élik ki megválasztott hivatásukat. Merthogy sírva vigad a magyar, és vígan megy tönkre.

Jelige: Ünneprontó

Ad Összetartó közösség Tornagörgőn

A Vasárnap március 24-i számában, Farkas Rózsika tollából a Kopertában megjelent rólunk, a görgői nyugdíjasok szervezetéről egy levél. Köszönjük Rózsika néninek, de nagy szeretetében túldicsért minket. Igaz, hogy megalakulásunk óta sok közös programon vettünk részt, és igyekszünk dallal, tánccal, kis jelenetek betanulásával tartalmasabbá tenni klubéletünket, falunkban részt veszünk a kultúrakciók szervezésében, és igyekszünk fellépéseinkkel színesebbé tenni, de más falvakba nem járunk fellépni. Csak az ájiakkal tettünk kivételt, mivel a mi farsangi mulatságunkon felléptek színjátszóik, ezért mi is eleget tettünk szíves meghívásuknak. A Rózsika néni által említett falvakban csak kirándulni voltunk. Monokon a falunkban működő, több versenyen díjazott, Mezei virágok éneklőcsoport lépett fel, és mert a buszban még voltak szabad helyek, ezeket Csemadok-elnökünk, Balázs Erzsébet szervezetünknek ajánlotta fel. Tavaly Miskolctapolcán és Bükkszentkereszten is voltunk kirándulni. Már második éve, hogy kétféle programból választhattak szervezetünk tagjai. A lubickolni vágyókat kitettük a fürdőhelyen, a többiek pedig Gyuri bácsinak, a bükkszentkereszti füvesembernek az előadását hallgatták, majd megnézték a templomot, a IV. Béla-emlékművet, és megpihentek a Boldogasszony-köveken. Gyuri bácsi gyógyfüvekről tartott előadását meglepetésként kaptuk a bükkszentkereszti nyugdíjasoktól. Mi a IV. Béla-emlékmű miatt döntöttünk Bükkszentkereszt mellett, hiszen mi is IV. Béla falujának tartjuk magunkat. Írásos emlékek és mondák bizonyítják, hogy királyunknak udvarháza volt falunkban. Évente ezért tartjuk IV. Bélára emlékeztető ünnepségünket falunk Palota nevet viselő részén.

Tankó Ilona, Tornagörgő

Nyári időszámítás

Ismét elérkezett az ideje, előrecsavarhattuk az órák mutatóját. Nem új keletű a találmány, már az első világháború alatt is alkalmazták, sőt a második világégés győzelmeit sem tudták nélküle elképzelni, akiknek erre hatalmuk volt. Csak háború után törölték a vívmányok sorából, még a mérhetetlen pusztítás rendbetételére sem tartották szükségesnek. Bő három évtized múlva tűzték a döntéshozók ismét napirendre, ha már megállítani nem tudják az időt, előre hajtani bezzeg ismét megadatott, hát ez is valami. Miheztartás végett a legfontosabb tudnivalót néhány szóban elmagyarázta egy tévériporter. Nincsen okom kételkedni benne, szerinte – és ez a magyarázat már nagyon régi keletű – megtakarítunk az intézkedéssel egy teljes napi áramfogyasztást, évente. Ami jobb esetben három-négy perc lenne háztartásonként naponta, ha az ipar nem fogyasztana. A környezetvédelem szempontjából ez is hasznos, a szolgáltató meg nyilván számol az árkieséssel. Mégis nagyon komoly gazdasági vetülete lehet a dolognak, ha már csaknem négy évtizede forszírozzák, miközben néhány diszkréten mellőzött intézkedés is társul a korszakalkotó ötlethez. Arról bezzeg nem szól a fáma, hányan nyúlnak a korai elalvás érdekében altatószerekhez, a reggeli fásultság elűzésére vagonszám fogyasztott kávé szintén megér egy misét. Úgy bizony, az intézkedéssel nagyot lendítünk távoli kávéültetvények hozamának biztos piacán, és a krónikus kialvatlanságban szenvedő depressziósok létszámán, mindennapi gyógyszerfogyasztásán. Utánaszámolva, ez sem nevezhető jelentéktelen gazdasági eredménynek, mert az üzlet, az üzlet! Mindehhez társul a legjobb álmukból felvert, karikás szemű, autóbuszra ballagó kisiskolások mindennapi kálváriája és hasonló, említésre sem méltatott apróságok. Ezek a másodrendű, háttérbe szorult hozadékai a valós idő igazgatásának. Három és fél évtized már történelem, elég lehetne a tisztázáshoz, vajon mit hoz és mit visz ez az intézkedés. Egyébként a világ számos helyén jól megvannak nélküle, meglehet, nálunk sem hiányozna…

Gazdag József, Jányok

Hűségdíj

Szentpéteren a Csemadok-évzáró ékessége már 3. alkalommal a Hűségdíj átadása. Az idei díjazottat, Havran Erzsébetet egy Babits-idézettel köszöntöttük: „Akinek szép lelkében az ének, az hallja a másik énekét is szépnek.” Erzsike a szentpéteri alapiskola befejezése után az újvári kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett. Volt alapiskolai osztálytársai még ma is úgy emlékeznek rá, hogy az órák közti szünetekben táncolni, énekelni verbuválta diáktársait. 1963-ban az iskola igazgatója, Jankó Imre megbízta a Csikós című darab főszerepével, ezzel évtizedekre megpecsételődött a sorsa, beszippantotta őt a Csemadok. Kisebb kihagyásokkal a mai napig a helyi szervezet mindenkori kultúrfelelőse. 1965-ben bemutatták az Érdekházasság, 1966-ban a Bekopog a szerelem című darabot, ekkor a szervezetnek 30-35 tagú aktív szereplőgárdája volt. 1969-ben megalakult a menyecskekórus, ezzel egy időben a citeraegyüttes, amelynek meghatározó személyisége férje, Havran János volt. Ezekben az időkben a szentpéteriek részt vettek és remek teljesítményt nyújtottak minden járási, sőt országos rendezvényeken is. A helyi kultúrcsoport évente meglepte a falu lakosságát egy-egy egész estét betöltő esztrádműsorral. 1974-ben aztán Havran Erzsébet nagy fába vágta a fejszéjét. Jankó Ilona segítségével elindult az adat-, népviselet- és kellékgyűjtés a Szentpéteri lakodalmas bemutatásához. Sok-sok munka árán sikerre vitték a darabot 60 szereplővel. Azóta is ebből a gyűjtésből merít a Csemadok, hiszen többször is bemutatták már a lakodalmas rövidített vagy bővített változatát. 2013-ban Bécsben a külhoni magyarok Szent István-napi ünnepségén például az Asszonyavatás része, tavaly októberben pedig idehaza aratott nagy sikert a felújított változat. Havran Erzsébet a Csemadok és a nyugdíjasszervezet egyik legtevékenyebb vezetőségi tagja, az Őszirózsa hagyományőrző csoporttal állandó szereplője rendezvényeinknek, bábáskodott a Falumúzeum létrehozásánál, több évtizedes munkáját sok elismerő oklevéllel és díjjal köszönték meg. Hálával gondol férjére, akitől mindig kellő segítséget kapott, és mindig számíthatott támogatására. Két gyermekük magyar iskolába járt, és jó példát mutatva unokái is magyar nyelven tanulnak.

Szabó Gabriella, Szentpéter

A könyv hónapja

Ebből az alkalomból látogatott el az Udvardi Majthényi Adolf Magyar Alapiskolába Póda Erzsébet, akit nagy szeretettel üdvözölt az alapiskola igazgatója, Halász Péter és a falu könyvtárának vezetője, Vadkerti Éva. Az író-olvasó találkozón részt vettek az udvardi óvodások és iskolások, valamint eljöttek a zsitvabesenyői iskola tanulói és pedagógusai is.

Póda Erzsébet nemcsak újságíró, elhozta és bemutatta a gyerekeknek a Pilicke meséi című csodaszép színes mesekönyvét, de mesélt a gyermekkoráról, az iskoláiról, nagymamájáról, szerepléseiről és az állatokról is. De a gyerekek is kíváncsiak voltak több mindenre, bátran kérdeztek, amitől nagyon jó hangulat kerekedett. Meglepetésként a negyedikesek Vadkerti Magdolna tanító néni vezetésével eljátszották A fidres-fodros kis felhő című mesét a könyvből. Ajándékul pedig az udvardi iskolások szebbnél szebb, a könyvben található mesék alapján készült rajzokat adtak át a mesekönyv írójának. Köszönet Póda Erzsébetnek a tanulságos délelőttért, ami színesítette a gyermekek értelmi és érzelmi világát, bővítette szókincsüket és a könyv iránti szeretetüket.

Gubó Ilona óvónő

Nyílt levél a tv vezetőihez

A mindenért fizető nép természetesen minőségi árut, minőségi szolgáltatást vár. Ehhez joga van, és ezt követelheti. De nem biztos, hogy meg is kapja. A tv-től sajnos nem. A fáradt dolgozó, az öreg, beteg nyugdíjas zavartalan, nyugodt tévénézést akar. És mit kap? Állandóan belerondítanak minden műsorba, amit éppen néz, az átkozott reklámjaikkal teljesen élvezhetetlenné teszik. Van, aki ideges, dühöng, átkozódik, és beveszi a nyugtató tablettáját. Az egészségünk rovására megy, higgyék el. Nekünk nincs szükségünk reklámra. A mi reklámunk a pénztárcánkban van! Nagyon szépen kérem önöket, hagyjanak föl az egészségünk károsításával! Javaslom, legyen a reklámnak külön kötött ideje! Akár még adója is! Csak a nép ne szenvedjen tőle! Megértésüket mély tisztelettel köszönjük.

Kovács Mihály, Kosút

Kedves Vasárnap!

Régi hűséges olvasója vagyok lapjuknak, melyhez tisztelettel és szeretettel gratulálok. Nagyon szeretek rejtvényeket is fejteni, csak ritkán szánom rá magam, hogy be is küldjem. Ezért nagyon-nagyon köszönöm a nyeremény könyvet, melyet meg is kaptam. További munkájukhoz nagyon sok sikert és jó egészséget kívánok sok szeretettel:

Bábi Vilmosné, Dunamocs