Állunk rendelkezésére!

Ad Nyomós érvek a magyar iskolák mellett

Nálunk nem volt kérdéses, milyen nyelvű iskolába menjen a gyerek (hogy félreértés ne essék, bármit mond is, magyar lett volna). A gondok akkor kezdődtek, mikor kiderült, hogy az ovis legjobb barátok bizony nem ugyanoda mennek. „És nem lehetne, hogy 1 évig ide járok, aztán 1 évig oda?” – kérdezte Samu fiunk. „Hát persze, elintézzük.” Ekkor megnyugodott, és vártuk a beíratást. Mikor menni kellett a suliba, visszaemlékeztem kedves Főszerkesztő asszony tavalyi (tavalyelőtti?) gondolataira, mikor is őt is megkérdezték a szülei, hogy akkor milyen iskolába is legyen beíratva. Hát mi is megkérdeztük, hogy most már el kell dönteni, mert akkor olyan iskolába megyünk. „És a Lukáš milyenbe megy? Szlovákba?” Egy kicsit gondolkodott, aztán kijelentette, hogy ő meg akkor magyarba, de iskola után azért elmegy majd őt megnézni, és persze úszni is együtt járnak. A történetet azért is írtam le, hogy szemléltessem kicsiben a nagyok dilemmáját. Sokan hasonlóan gondolkodnak, a szomszéd-ismerős-rokon szlovák, hiszen jó nekünk velük, jó lenne magyarul is, szlovákul is tudni (magyarul majd otthon beszélünk, a szlovákot meg az iskolában tanulja meg), és még sorolhatnám. Nem ítélkezem senki felett, a választás mindenkinek saját dolga. Én János vitézt este a fiamnak nem tudnám szlovákul olvasni, és azt sem tudom elképzelni, hogy az iskolai feladatokat szlovákul oldjuk. Nyelvszakos tanárként (is) tudom, hogy más, idegen nyelven beszélni mindenki megtanulhat, ha van elég impulzusa, motivációja és akarata. Szándékosan írtam, hogy beszélni, mert nem a nyelvtani szabályok a fontosak konverzáció közben (ami viszont a mi iskoláink prioritása – függetlenül a tanítási nyelvtől, hiszen a monitor és írásbeli érettségi vizsgák erre épülnek), hanem akár a kézzel-lábbal való kölcsönös megértés. Aki talpraesett, bármilyen nyelven érvényesül. Így aztán február 1-jén beiratkoztunk az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolába.

Peternai Zsuzsanna, Érsekújvár

Defenzívában a vadászok?

Alapvetően mindennapi tevékenység a vadetetés, óvás, az életfeltételek, vagyis a vadászterület zavartalan nyugalmának biztosítása. Valójában a természettel együtthatásban élő ember legősibb tevékenysége, az első szakma, melyet annak idején a létfenntartás kikényszerített. Ma már árnyaltabbá csiszolódó szenvedély, melynek talpkövén a siker ígérete, ám az eredménytelenség lehetősége nagy valószínűséggel úgyszintén megfér. Életforma, mely párosul a törvény által szigorúan megkövetelt magas szintű hozzáértéssel, lőfegyverek felelősségteljes használatának lehetőségével.

Vadászat hallatán felhördülő, mindenkor mindent megvédeni akaró kontárok hullajtanak azonnal a vad érdekében könnyet, és ugyanitt önkéntelenül tolakszik előtérbe a kérdés! Ezek az önjelölt természetvédők ínséges időkben biztosítottak-e akár csak egyszer is a tél szorításában kiszolgáltatottan senyvedő vad részére térdig érő hóban, kilométerek hosszán, háton cipelt szénaköteget, amit értelemszerűen már nyáron, szabadidejük kurtításával készítettek? Avagy adtak-e emberségből az utak menti hósivatagban dermedten gubbasztó ragadozó madarak számára fogyasztható táplálékot? Rendre utasították-e már az eszement hangon üvöltöző, a vadat a hetedik határba üldöző „természetrajongókat”? Mert mindez, a bő mellényű „emberséggel” takarózva bizony ildomos lenne, a vadásznak természetesen minden esetben helyt kell állnia. Hozzáértés és jó modor kérdése a vadászat becsülete. Az pedig köztudottan ingyenes, „csak” megtanulni, alkalmazni kell az adott pillanatban… Néhány lóbálásnyi tömjénezést a fegyverviselés kérdése is megérdemel. Nem a szenvedély túltengésének eredménye ám a vállon himbálódzó vadászfegyver! Erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt feddhetetlen jellem és szigorúan számon kérhető szaktudás az ára a súlyos anyagiakon kívül, tehát meg kell felelni a támasztott követelményeknek! Célirányos munkát végző, gyakran a családot megillető szabadidőt kurtító, pénztárcájuk terhére költekező természettisztelők a vadászok, segítőkész hozzáállással és anyagi javakkal törlesztik szenvedélyük kiélésének lehetőségét. Döntő többségük az elvárás, a törvény betűje, az erkölcsi normák szerint Vadász-nak nevezhető. Hasonló hitvallást kívánok minden természettisztelőnek, vadásztársamnak.

Gazdag József, Jányok

Keresztény bál Ógyallán

Február 9-én volt Ógyallán az a keresztény bál, melynek megrendezését Mgr. Szalay Gyula esperes úr kezdeményezte, és ünnepi szentmisével kezdődött az ógyallai Szent László-templomban. Az esperes úr szentbeszédében kiemelte a keresztény szellemiségű szórakozás fontosságát farsang idején. A hajnalig tartó mulatozás a Vén Diófia vendéglőben vette kezdetét. A bálozók száma meghaladta a 115-öt, a vendégek közt köszönthettük JUDr. Zemkó Margitot, városunk polgármesterét, Lovász Károly mérnök alpolgármestert, Virág Ottót, Bajcs polgármesterét, Erdély Tímeát, Ógyalla református lelkészét és Mgr. Kováč Márta iskolaigazgatót. A lelkesítő köszöntők után a szépen feldíszített vendéglőben örökzöld slágerekben gyönyörködhetett a közönség. Felcsendültek többek között a Csárdáskirálynőnek, Kálmán Imre legnépszerűbb operettjének dallamai is. A bőséges vacsora után sor került a szépszámú tombola kisorsolására. A táncos szórakozás nagyon jó hangulatban hajnalig folytatódott. A keresztényi lelkülettel való mulatságnak ismét jó alkalma volt ez a bál. Ismét kifejezhettük keresztényi elköteleződésből fakadó örömünket.

Pastorek Péter

Ünneplés…

Tudom, kissé elkéstem, mégis szeretném közzétenni karácsonyi ünneplésünket. Tavaly múlt 10 éve, hogy kicsi falunkban megalakult a nyugdíjasklub Béres István mérnök vezetésével. Minden évben összehívjuk a tagokat a karácsony megünneplésére. Így történt ez most is, december 28-án, nagy örömünkre szép számban meg is jelentek. Hangulatos, feldíszített kultúrházunkban a Csendes éj halk éneke fogadta az ünneplőbe öltözött tagokat. Mindenki hozta a maga készítette mézeskalácsokat, süteményeket, és az asztalról a Ladányi-hegy leve sem hiányzott. Elnökünk meleg szavakkal üdvözölte a jelenlevőket, a klub mellett működő Rozmaring énekkar karácsonyi versekkel, énekekkel tette meghittebbé a délutánt. A finom sült kolbász után vidám versikékkel, jókívánságokkal búcsúztattuk el az óévet. Jó hangulatban ért véget az ünnepség, s bízva a jobb jövőben, búcsúztunk egymástól.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a klub vezetőségének, az énekkar tagjainak, polgármesternőnknek, Kollárdi Olgának, valamint a falu képviselőinek, akik segítik a klub működését.

Szabó L.-né, Vámosladány

Siskazsúr

Január végén ismét találkoztunk a Szépkorúak Klubjában Nagymegyeren, hogy együtt töltsünk egy kellemes délutánt. Reggeltől délig eső áztatta a várost. Délutánra elállt, mintha az égiek is tiszteletben tartották volna rendezvényünket. Telt ház előtt tartottuk találkozónkat. A szépkorú hölgyek biztosították a finom fánkot, süteményeket, az öregfiúk pedig a saját termésű boraikat kínálták.

Kovács Katalin, a klub vezetője köszöntött bennünket, mivel ebben az évben ez az első találkozásunk, mindenkinek boldog új évet és jó egészséget kívánt, erre ürítette poharát. Az összejövetel baráti beszélgetéssel kezdődött, visszaidéztük múltbeli kellemes emlékeinket, s jelenben hogyan telnek napjaink. Majd magyar, szlovák nótázással folytatódott, ugyanis minden alkalommal eljönnek közénk szlovák nyelvű polgártársaink is. A nótázásba besegítettek zenészeink: Jarábik László (Tenkes) hegedűs és Tóth Lajos harmonikás. A fő nótázók, Kosár Árpád és Boros Mihály a jó hangulat kezdeményezői. Megtáncoltattuk a jelen levő hölgyeket, mindenki jól érezte magát, igaz, hasonló gondolkodású, jó szándékú szépkorúak jelennek meg rendezvényeinken. Tisztelet és köszönet a farsangi sütemények készítőinek, és mindenkinek, aki valamilyen módon segítette találkozónkat.

Baráth Tibor, Nagymegyer

Farsangolás Ájban

Farsangifánk-fesztivált szervezett február első szombatján három tömegszervezet Ájban: a Csemadok, a Most–Híd és Nyugdíjasszövetség, hogy édességbemutatón belül egy kötetlen beszélgetésre, éneklésre hívja meg a község lakosságát. Bár az időjárás nem kedvezett ezen a napon, mégis szép számmal jöttek, főleg az említett szervezetek tagjai. A polgármesternőnk, Gajdos Irén és Jászai József a Híd képviseletében négy díjat osztottak ki a fánkok, csörögék, pogácsák és egyéb finomságok készítői között a közönség szavazatai alapján. Sztupák Irén beszámolójában ismertette a régi idők farsangi szokásait vidékünkön. Elhangzott az áji pásztorok akkori mondókája is, mellyel farsangkor látogatták meg a gazdákat:

„Apturingi farsangi, z adva grajcare palenki! / Itt is adnak, ott is adnak, egy nagy darab szalonnát. / A gazdának a padján, macska ül a szalonnán, / Menjenek lehajtani, nekem is egy nagy darabot adni!” / „Dús.”

Ezután a gazda egy jó erős mogyoróvesszőre felszúrt a pásztornak egy darab szalonnát, azzal ment a pásztor tovább a másik gazdához.

Mivel ezen a farsangi esten jelen voltak az Árvalányhaj énekkar tagjai is, vidám nótázással, beszélgetéssel telt el az este.

Farkas Rózsa, Áj

Új évi köszönet

Aki a Krncsan házaspárt, József mérnök urat és Valéria tanítónőt Léván ismeri, csak szuperlatívuszokban nyilatkozhat róluk. Nagyon művelt, vallásos, szolid család, három, főiskolai végzettségű felnőtt gyermeküket is vallásosan nevelték fel. Krncsanék nemcsak példás szülők, hanem már szeretett nagyszülők is. Bizonyára ezért is tudnak olyan nagyon érezni a szociálisan gyengébb fiatal vagy idősebb családokkal. Ritka szép tulajdonságuk van: mindenkinek tudnak segíteni, aki őket megkéri. A mi családunk is azok közé tartozik, akiknek mindenre nem jut. Ezért hát nagyon szépen köszönjük a segítséget. A két nagyobbik gyermekünket megajándékozták tévével. És a harmadik kis jövevény, akit várva várunk, már babakocsit is kapott. Igazán van mit megköszönni. A Jóisten fizesse meg jóságukat. Ebben az évben kívánunk a Krncsan családnak sok erőt, egészséget, hogy 2013-ban nyerjék el a Vasárnap angyala címet. És a Jóisten úgy segítse őket, mint ahogy ők segítik a nélkülözőket. Köszönettel:

Marika és Péter Léváról

Tisztelt Szerkesztőség!

Szívünk mélyéből köszönjük az önök Adok-kapok rovatának közbenjárására elcsüggedt kislányunknak, Váradi Krisztinának küldött sok-sok értékes csomagot. A Jóisten áldja meg a két kezük munkáját, és adjon mindnyájuknak sok-sok erőt, egészséget az új esztendő minden napjára. Ezt a levelet Krisztinka diktálja az édesapjának.

Köszönöm tiszta szívből. A Jóisten által bíztam, hogy talán vannak jó emberek, és igenis vannak, most már tapasztaltam. Nekik kívánok még nagyon hosszú életet, szeretetet, egészséget, és amit a Jóisten által lehet kapni, sok-sok örömet és boldogságot. A mindennapi reggeli és esti imáimba foglalom a nevüket, mert én már tudom, milyen jó érzés, hogy kapok valakitől valamit. Sőt vannak olyan dolgok is a csomagban, amit egy életen keresztül őrizni fogok az ajándékozókra gondolva. Nem is tudom, hogy köszönjem meg a jóságukat. Molnár Veronikának a sok szépet, Krancsan Józsefnek, aki kihagyhatatlan, és nagyon meghatott szavaival, nekem írt levelét megőrzöm, és ilyen nagy csomagot sosem láttam, mint amilyet tőle kaptam. Nagyon sok minden volt benne, ruhák, játékok, édességek és egy kövecske, amit két kezembe fogok, és úgy kérem a Jóistent, hogy áldja őt lépten-nyomom a jóságáért. Természetesen köztük van Andrea Sipekyová, aki szintén szép és jó dolgokat meg játékokat küldött. Kihagyhatatlan Csiba Melinda, aki pontosan a jeligémre rózsaszín hercegnős iskolatáskát, csizmát és tanszereket küldött. Szívből köszönöm neki.

Tisztelt szerkesztőség, engedjék meg, hogy én, az édesapa is csatlakozzam kislányom köszönetéhez. Kimondhatatlanul hálás vagyok mindazoknak, akik a mi elcsüggedt kislányunkra gondoltak. Szavakkal elmondani nem is lehet, hogy szinte lebegett Krisztinka az örömtől. Nagyon szűkösen élünk, mi nem tudtuk volna teljesíteni kéréseit. Elnézést kérek, még szeretném kiigazítani, mert el volt írva a Krisztinka levele, mi, a szülei örülünk, hogy létezünk a Jóisten által, de mi nem fogyasztunk alkoholt, sem cigarettát. Sajnos még villanyárammal sem rendelkezünk. Azt kellett volna látni, tisztelt szerkesztőség, gyertyafénynél, mert estére kaptuk meg Veronika néni első csomagját, ahogy Krisztinka repesett az örömtől. Mi hozzá sem nyúltunk, ő nyitotta kisollóval a csomagot, mi csak könnyes szemmel, szorult torokkal szemléltük. Köszönjük.

Váradi Béla