Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Vándorfelhők fenn az égen…
Nagy érdeklődéssel olvastam Grébner Margit naplóját, mely történet nekem is ismerős anyukám elbeszéléseiből. Ő is átélte a háborús borzalmakat, csak nem vetette papírra. Felsőszecsén éltek, nekik is menekülniük kellett, ők is aludtak a szabadban, a folyosó hideg kövén, reggelre belepte őket a hó… és így tovább. S mintha mindez nem lett volna elég, mivel a nagypapa nem tagadta meg a magyarságát, a háború után marhavagonokban deportálták őket Csehországba. Olykor én is kérdezem, hol volt akkor a Jóisten, hogy megengedte ezt a sok gonoszságot? Elmentünk a komáromi múzeumba az ezekkel kapcsolatos kiállításra, és amikor beléptünk a „vagonba”, anyu körülnézett – ennyi év után is felszakadtak a régi sebek –, és a feltörő zokogás miatt nem tudtuk végignézni. Mégis hadd fejezzem be egy kicsit vidámabb hangnemben. Az igen tisztelt Grébner Margitka férje tanár volt Léván, ahol én kisdiák. A tanár úr gyakran megfordult Felsőszecsén – gyermekkorom falujában – Csemadok-évzárók és hasonló rendezvények alkalmával mint vendég és fellépő. Gyakran volt a Csekei nagyszüleim vendége, s én mint tanítványa tisztelettel figyeltem őt. Nagyon szép, mély hangja volt. Mikor Margitka naplóját olvastam, mindig eszembe jutott néhai tanárom, és aznap csak ezt a dalt dúdolgattam: Vándorfelhők fenn az égen… Ez maradt meg bennem, ahogy a tanár úr cigányzene mellett énekelte. Engedje meg, kedves Grébner tanárnő, hogy így ismeretlenül is sok szeretettel üdvözöljem, mint tisztelt férjének volt diákja. Kívánok jó egészséget, békés, nyugodt éveket. Tisztelettel:
Bastrnák Aranka, Komárom

Kedves Vasárnap!
Köszönjük! Grébner Margit háborús naplója nyolc hétig volt kedvenc olvasmányunk. Szerintünk ha terjedelmében nem is, de irodalmi értékében vetekszik Anna Frank naplójával. Lenyűgöző a stílusa, az átélt napok történelmi hitelessége – eleven dokumentummá válik. A Napló íróját ismerjük. Szép karriert futott be a zene terén – de az az érzésünk a Napló elolvasása után, kár, hogy nem lett belőle író. Sokunk nevében írok: szeretnénk ezt a Naplót – ha egyszer lehetőségük lenne rá – egyben elolvasni, pl. egy irodalmi mellékletben. Így el tudnánk tenni a kedvenc könyveink mellé. Szívből megköszönnénk.
Varga László, Léva

Üzenet Kasnyík Jánosnak!
Nem véletlenül kezdem ezekkel a szavakkal, hiszem a Vasárnap 13. számában, a Koperta rovatban megjelent Kasnyík János-hozzászólás a címoldalon így volt beharangozva: Üzenet Bugár Bélának. Semmilyen meghatalmazásom nincs a Most-Híd párt elnökétől e sorok megírására, mégsem tudom magamban tartani. Kasnyík úr, amit Ön írt, tele van iróniával, irigységgel és sok-sok gyűlölettel. Ez a három szó volt jellemző a másik magyar párt kampányára is. Nem tudom, hogy van ezzel Ön, de én itt szeretnék élni, egyetértésben, békében magyar a magyarral és minden más nemzetiséggel, ezen a földön, mert nekem ez a föld nem csak az otthonom, a hazám is. Bár a vezetéknevemet szlovákul írom már 32 éve, hiszen a férjem nevét 1980-ban vettem fel, magyar vagyok, magyar iskolába jártam, a gyerekeim (az unokám) is magyar iskolába és óvodába jártak (jár). Nem mindig a hangos, erőszakos harc vezet a győzelemhez, nem az az igazi magyar, aki a mellét veri, Bocskai-gombos mentébe bújva jelenik meg rendezvényeken, de a gyereke és az unokája szlovák iskolába vagy óvodába jár. Mi itt, Szlovákiában mindig is kisebbség leszünk, de ettől még élhetünk békében, megtartva anyanyelvünket, kultúránkat. Akinek ez nem tetszik, megvan a lehetősége Magyarországra költözni, de ott sincs kolbászból a kerítés. Bár Orbán Viktor próbál beavatkozni a mi belpolitikánkba, higgye el, nem vezet az semmi jóhoz, van ott éppen elég ügye-baja, amit meg kell oldania. Nem szakított Bugár úr ketté semmit, csak merőben más a véleménye létünkről, arról, hogyan tudunk érvényesülni. Elismert politikus, nagyon jó vezető, bizonyság erre az a lelkes csapat, mely körülveszi, hiszen hál´ Istennek nagyon sok ember gondolkodik másképp, mint Ön, Kasnyík úr.
Kedves Vasárnap!
Én is nagyon régi olvasójuk vagyok, de eddig nem voltam előfizető, mert a postán félretetettem és megvásároltam minden héten a Vasárnapot. Én nem „ragaszkodtam hozzá”, én ragaszkodom hozzá, hiszen minden héten minden betűjét elolvasom. Aztán egy cseppet se fájjon a fejük, hogy egy előfizetőt elvesztettek, mert hármat kaptak helyette, személyemben és két kolléganőm személyében.
Čákvári Éva, Bény

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!
Régi előfizetője és hűséges olvasója vagyok a Vasárnapnak. Eddig még nem írtam Önöknek, de a 13. szám Koperta rovatában közölt válasza engem is felbátorított arra, hogy ezt megtegyem. A Vasárnap 11. számát én is nagy érdeklődéssel vártam, mivel földiekkel kapcsolatos riportok voltak előre jelezve. Amikor azonban kedvenc lapomat kézhez kaptam és belelapoztam, nagy meglepetésemre nem a politikamentes családi magazint olvastam, hanem egy választási újságot. Szerintem a 13. számban közölt válaszlevele megsértette a Vasárnap olvasóinak egy táborát. Ha igaz, hogy a Kopertában közölt olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik az Önök véleményét, akkor az Ön válasza az olvasói levélre miért volt csipkelődő és gúnyolódó hangnemű? Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Levelemmel nem akarom Önt megbántani, távol álljon tőlem ennek még a gondolata is, de azt azért a jövőben elvárnám Öntől, hogy kerülje az idézőjelekbe írott gúnyos kifejezéseket, és ne tegyen különbséget lapjuk előfizetői között politikai hovatartozásuk miatt.
Czap Mária Nagykaposról

Kedves Czap Mária,
köszönöm, hogy megírta véleményét, mert így módomban áll elmondani, hogy semmiféle csipkelődő, gúnyos és egyéb félreértésre okot adó szándék nem vezérelt. Az idézőjelet kizárólag akkor használom, ha idézek, az egyetlen magyar párt esetében olvasói levelekből. Gúny meg irónia éppen egy csepp sem volt bennem, csak ahogy írtam, a mérhetetlen szomorúság. És egyformán minden magyar és minden szlovák párt miatt. Különbséget pedig a magánéletemben sem teszek emberek közt politikai hovatartozás alapján, mi okom volna a Vasárnap kedves olvasóival csinálni ezt? Tisztelettel:
Cs. Liszka Györgyi