Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A levelek beérkezési sorrend, téma szerint s szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). Az SMS ára a 6663-as mobilszámon (T-Mobile, O2) 0,50 €, a 6664-es mobilszámon (Orange) 0,40 € áfával.
Legyen kellemes a hetünk!

50 éves osztálytalálkozó
Május 27-én Tornalján 50 év után találkoztak a mezőgazdasági középiskola volt diákjai, az akkori végzős osztályból tizenegyen. Megható és kimondottan jó érzés volt újra látni a régi osztálytársakat, főleg akik az ország különböző részein laknak. Juhász István mérnök kellemes meglepetést is szerzett a Tornaljai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola 1961-ben érettségizett diákjainak a városi hivatal emléklapjával, melyen a résztvevők névsora mellett a különleges alkalom, az 50 éves érettségi találkozó szerepel. Az iskolában a rendhagyó osztályfőnöki órán Tóbik László tanár úr előtt mindenki beszélt élete alakulásáról. Mindenki felidézte akkori élményeit, aztán egy vendéglőben folytattuk, hogy újra megerősítsük a kapcsolatainkat. Az iskolára mindannyian hálával gondolunk, hisz olyan munkát végezhettünk általa, amely biztosította a megélhetésünket, és még örömet is szerzett. Azt hiszem, szervezőtársammal, Mánya Lászlóval volt osztálytársaink nevében is elmondhatjuk, hogy a tudást, amelyet akkori tanáraink jóvoltából kaptunk, életünk során jól tudtuk hasznosítani, ezért hálásak vagyunk érte mindannyiuknak. Az a szeretet, ami közöttünk, osztálytársak között volt, a mai napig él, így remélem, hogy a következő találkozó is ilyen elánnal valósul meg.
Mag Pál mérnök, Rimaszombat

Kedves Vasárnap Szerkesztői!
Először is nagy szeretettel és sok tisztelettel köszöntöm Önöket. Igaz, már rég írtam, de azért én és népes családom minden kedden érdeklődve, örömmel várjuk a Vasárnapot. Nagyon jó, tartalmas a lapjuk, de most nekünk a Princz Sándor rovata hiányzik belőle! A korom, a problémáim és a lehetőségek miatt már nem nagyon megyek sehová az orvoson kívül. De jólesik, ha mégis pl. Füleken vagy Losoncon az orvosi rendelő várótermében vagy az autóbusz-állomáson elbeszélgethetünk a lapról, ott is mondják, hogy már rég írtam, legalább általam tudják, mi történik mifelénk. Szerintem ki kell használni minden lehetőséget, hogy anyanyelvünkön, magyarul beszélhetünk, olvashatjuk a hazai magyar sajtót és hallgathatjuk a rádió műsorát. A Vasárnap 23. számában egy falumbeli, vilkei olvasójuk írását olvastuk. Kezdtem kitalálni, hogy ki is lehet ő, mert mi már több mint 36 éve nem lakunk ott. Sajnos Plavecz Gyula már nem ír, pedig nagyon szerettem a stílusát.
Dorók Erzsébet, Nagydaróc

Nyári szórakozás
A Révkomáromi Teátrum színházi polgári társulás Bátorkeszin is bemutatta az Egy csók és más semmi című zenés játékot. Kiváló program vasárnap délutánra, ugyanis nagyon jó hangulatú bemutatót láthattunk. Az természetes, hogy mi, nézők remekül szórakoztunk, belefeledkeztünk a játékba, a régi ismerős dallamokba, de külön öröm, hogy láthatóan élvezték a művészek is. A darab elérte célját, a színház teljesítette vállalását. Teátrum, köszönjük a kellemes nyári délutánt.
Molnár Katalin

Mégis…
Érsekújvár, 2011. május 28. (szombat), 13 óra. Közeli településekről érkeznek vidám gyerekcsoportok a főtéri művelődési ház bejáratához. Élményt adó látnivaló köszönti őket az előcsarnokban: paravánra erősített kép- és szöveganyag emlékeztet az I., II., III. Pettyes, csíkos, pepita gyermekfesztivál történéseire. Sőt, érdekes, meg is vásárolható gyermekkönyvek (Bresťák Mária), csodálatosan szép gyöngy ékszerek (Stancz Aliz) sora üzeni a mindenkori értékkeresés fontosságát. Színpadképeket meghatározó Micimackó szorgos méhecskékkel jelzi újra meg újra – pettyes, csíkos virágok között, stílusosan – e gyermekfesztivál folytonosságát, életképességét (Czanik Gabriella munkája). Halász Judit ismerős hangja árad hívogatón a nagyteremben: „Játsszunk most együtt, amíg csak lehet!” És csaknem 100 gyermek hallgat a kedves szóra, izgatottan várva a színpadra lépés lehetőségét. Kantár Éva és Mátyás Anna szimői gyermekekkel érkezik, Gáspár Eszter és Varga Rózsa Komáromból; Ölveczky Árpád nagyszerű koreográfiájával (Komárom) tündéri gyermekcsoport ér el sikert (Nagykérről). Száraz Edit, Borvák Andrea, Jakab Katalin, Török Sarolta, Tóth Péter (Perbete) és mások elismerést érdemlő munkája Comeniust idézi: „Gyermekek színpadra lépése? Az élet iskolája!” Köszönjük mindenkinek a nemes feladatvállalást. Köszönjük a most is kiváló hang- (Horváth Ernő) és fénytechnikát (Bartuš Róbert), Szabó Eleonóra (Blaha u. óvoda) és Peternai Zsuzsanna (Pázmány Gimnázium) igazgatónők segítőkészségét, Bauer Tünde, Réczai Ildikó közönségszervezését (Blaha u. óvoda), Czanik Gabriella, Vass Ágota, Vass Sarolta (Kürt), Juhász György, Belokostolský Mercedesz segítségét.
Az Ajándékkosár színes programja után a Budapestről érkezett Ametist Bábszínház Mazsola, Manócska, Tádé és a többiek bűbájos történetével pillanatokon belül lenyűgözi és okos figyelemre ösztönzi a legkisebbeket is. Szinte hallható a csend, amelyet csupán az együttjátszás örömének huncut kuncogása tesz olykor még érdekesebbé. Ismét ékes bizonyíték: felnőttek igényességétől, műveltségétől függ a gyermekek értelmes érdeklődése. E gondolat jegyében valósítottuk meg 2011-ben a IV. Pettyes, csíkos, pepita gyermekfesztivált. Céltudatosan, felelősséggel, elvszerűen. 10 százalék (!) hozzájárulással, erkölcsi támogatás nélkül!
Juhász Mária, a Kistérség-színtársulat alapítója

Ünnepeltünk...
Diószegen május 6-án a Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda ünnepelt. A magyar nyelvű oktatás újraindításának 60. évfordulója alkalmából rendezett műsor fényképkiállítással kezdődött, melynek keretében a résztvevők betekintést nyerhettek az iskola múltjába, felfedezhették a régi arcokat a pedagógusok és diákok sorában. Az ünnepi gálán beszédet mondott Halás Mária igazgatónő, Szabó Antal, Diószeg polgármestere, Pék László, a SZMPSZ elnöke és Gágyor József volt igazgatóhelyettes. Elhangzott többek között az is, hogy egyre kevesebb gyermek látogatja a magyar tanítási nyelvű intézményeket, emellett a felszólalók köszönetet mondtak a pedagógusok fáradságos és áldozatos munkájáért, a volt igazgatók, igazgatóhelyettesek és a pedagógusok több évtizedes kitartó munkájukért köszönőlevelet vehettek át. Az iskola erkölcsi és anyagi támogatásáért Diószeg és Kismácséd polgármestere kapott köszönetet!
Az alapiskola volt és jelenlegi tanulói kulturális műsorral léptek színpadra, benne zenés összeállítással, bábelőadással, furulya- és citerajátékkal, sőt egy kis irodalmi előadással is kedveskedtek a nézőknek. Az est díszvendége Varga Miklós volt, akivel együtt énekelt a közönség.

Sikeres sikertelenség
Hogy is kezdjem? Egy magyar közmondás szerint ahol szegény az eklézsia, ott maga harangozik a pap. Én is így vagyok. Egy előadásról szeretnék hírt adni, ahol én voltam az előadó. De mivel nincs, aki írjon róla, magam vagyok kénytelen a számítógéphez ülni. Vagy 30 éve, amikor még főzőcskéztem, és megjegyeztem, hogy sikerült doktor Kozma közbeavatkozása nélkül finom ebédet főznöm, és ezt ki is jelentenem, csemetéim befogták az orrukat, jelezve, hogy az öndicséret büdös. Remélem, az önök orra nem ilyen kényes.
Még május hó 14-én az érsekújvári Csemadok-nagyteremben vetítéssel kapcsolt előadást tartottam. Bemutattam a milánói Scala Pillangókisasszonyát, amelyben Pinkerton hadnagy szerepét Peter Dvorský énekelte. A jelenlevők az ismertetéssel és a levetített operával meg voltak elégedve. Csak én nem. Az elküldött 40 meghívó és vagy 100 szórólap dacára ugyanis alig 15-en voltak kíváncsiak az előadásra. Ezt nevezem sikertelenségnek. Én kibírom, de mert makacs ember vagyok, csak azért is zenekedvelőket faragok az újváriakból. Ősszel Mozart Don Giovanniját szedem elő, s ha sikerül megszereznem, a Bánk bán operaváltozatát is. A vetítés után megpróbálok a Csemadok égisze alatt egy zenebarát társaságot összehozni. Remélem, az égiek adnak még annyi erőt, hogy ezt a tervemet megvalósíthassam. Érsekújváriak, drukkoljatok nekem! A nem újváriak pedig jegyezzék meg: aki szereti a zenét és az éneket, mindig fiatal marad.
Hunčík úrnak pedig a 60-hoz további sikeres és kitartó munkát kíván a 152%-os
Kemény József

Polihisztor volt a tanárom
– Gyere ide gyorsan, fiam, nézd, ez az én tanárom! – mutattam meg végre Koncsol László fényképét nagy örömmel felnőtt fiamnak a Vasárnap 24. számában. – Tudod, ő az, akiről annyiszor meséltem neked. Nagy ember ő, polihisztor, ennek ellenére annyira szerény és jámbor, hogy megjelenése szinte légies benyomást kelt. Mint egy angyal! Akkor is ilyen volt, amikor engemet tanított, negyven éve. Olyan tanárom, mint ő, soha azelőtt, sem azután nem volt. Rajongva szerettük, mint egy jó apát, áhítva lestük minden szavát. Soha nem kellett fegyelmeznie az osztályt. Valami végtelen méltóság, nyugalom és fény áradt lényéből, ezért minden tekintet rá szegeződött. Pedig tizenhat éves csitrik voltunk a gimnázium első osztályában, ahol angol nyelvet tanított. Ő megadta a tiszteletet nekünk, mi viszonoztuk. Nála kisasszonyok voltunk! Így nevezett bennünket: Miss Catherine, Miss Anne, Miss Julia. Angol módra! Tudod, hogyan tanított? Játékosan, mint a gyerekeket az óvodában. Bejött az osztályba, és mi rázendítettünk egy angol dalra. Minden másnap tanított velünk egy angol dalocskát. Az ismeretlen szavakat elmagyarázta, kijegyzeteltük őket, így szinte észrevétlenül memorizáltuk. A mai napig tudom az összes éneket, idézetet, idiómát, amit ő tanított. Annyira sziklaszilárd alapokat adott angol nyelvből, hogy abból éltünk a gimnázium további három évében is (ő sajnos csak egy évig tanított). Minden diákja messziről köszönti, és dicsekszik azzal, hogy az ő diákja volt. Ha elképzelem őt, ott áll a Duna utcai gimnáziumban az osztály előtt sugárzó fiatalon, angol nyelvkönyvvel a kezében, és hallatlan szépségeket mesél.
Kívánok a Tanár úrnak békés, szép éveket, sok örömet és alkotóerőt, mert ahogyan én ismerem, ő biztosan most is reggeltől estig dolgozik. Egy hálás tanítványa:
Minár Cecília, Szelepcsény

Tisztelt Szerkesztőség!
Kötelességemnek érzem, hogy köszönetemet fejezzem ki az Irma-napra küldött gratulációért. Nagy öröm töltött el, mikor a jókívánságokat megkaptam. Szép gesztus, hogy megemlékeznek a régi olvasóikról. Fogadják hálás köszönetemet. Több alkalommal gratuláltak, de lehet, hogy ez már az utolsó, én ugyanis betöltöttem a 82. évemet, nem tudom, meddig éltet a jó Isten. Önöknek mindenképpen azt kívánom, hogy továbbra is ilyen színvonalas lapokat szerkesszenek, ehhez legyen sok erejük, szerencséjük, főleg jó egészségük. Maradok tisztelettel hűséges olvasójuk:
Özv. Hakszer Lajosné Irma