A vendég kedvéért kútból folyik a bor

Eredményekkel, tervekkel, kisebb-nagyobb gondokkal, de mindenképpen bizakodó jövőképpel. Furik Csabát, a település polgármesterét leginkább a foglalkoztatottság, a vidék és így faluja elöregedése, a lélekszám már mérhető csökkenése aggasztja, s bár a népszámlálási adatok szerint ez az utóbbi tíz évben félszáz alatt van, mégis figyelmeztető jel. Megállítani vagy legalább lelassítani egy helyi lakásépítési és foglalkoztatottsági programmal lehet, és a helyi oktatás fejlesztésével. 

Az elmúlt évtized sikerei

Kisgéresen ezt tették és teszik most is, a 18 lakásos társasház megépítésével, valamint az óvoda és a kisiskola korszerűsítésével és bővítésével. „Külön büszkék vagyunk arra, hogy településünk bekapcsolódott a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programba, az iskolában és az óvodában is jelentős bővítés, egy nagyberuházás várható, mintegy 150 ezer euró értékben. Ez hatalmas összeg, magyarországi céltámogatás, amelyet energetikai korszerűsítésre költünk. Az iskolában 37 kisdiákunk van. Az óvodába 24 gyerek jár, az ottani férőhelyeket is bővíteni kell, ezek biztató hírek. A már átadott 18 lakásos társasházba beköltözötteken kívül tudtommal még legkevesebb 15-20 család igényelne helyben lakást. Itt most pici megtorpanás van, én szorgalmaznám a folytatást. Jó lenne ezzel hamarosan foglalkozni az önkormányzatban! Foglalkoztatásban az önkormányzatok keze eléggé meg van kötve, talán ha a szociális vállalatokat szabályozó előírások megváltoznak, akkor lehet majd lépni. Elképzelés volna, a falusi és borturizmusban látok kitörési lehetőséget, erre a célra épült a Borház és a Borkút. Amíg nem lesz változás, addig a közmunkaprogrammal és a munkahivatal által kínált minden foglalkoztatási támogatással élni kívánunk. Egyelőre a vasút, a földművelés, a helyi vállalkozások és szolgáltatások, a közeli Királyhelmec vállalkozásai biztosítják a megélhetést a kisgéresieknek. Településünkön az elmúlt bő egy évtized alatt nagyon sok korszerűsítés, takarékossági intézkedés történt. Amikor 2007-ben lecseréltük a közvilágítást, a villanyszámlán megtakarított pénzt a falu tulajdonában lévő épületek, sportszervezeti és egyéb ingatlanjaink energetikai fejlesztésére költöttük. Ajtókat-ablakokat cseréltünk, szigeteltünk, fűtést korszerűsítettünk. Most egy sikeres nagyberuházás előtt vagyunk, a művelődési ház és a községi hivatal épületére közel 270 ezer eurót nyert a falu. Ebből végezzük el a teljes korszerűsítést” – mondta el Furik Csaba, aki szerint a helyi értékeket kell szem előtt tartani, belőlük lehet tőkét kovácsolni. Ezek Kisgéresen minden jel szerint a borászat, a bor- és falusi turizmus lehetősége.

Borkút és Borudvar

A közelmúltban több, borászatot segítő, borturizmusra építő beruházás indult be helyben. A határokon átnyúló programban Hercegkút településsel közös projekt eredménye a Borudvar, ahol további bővítés, rendezvénypajta kiépítése rajzolódik. Igény szerint a falu szépen kialakított részén a Borkút is használható, s igen sokszor van is rá igény. A nyitott pincék napján több ezer vendég látogat ki a híres és páratlan szépségű történelmi pincesorra, ahol a gasztronómiai élmények és a borkóstolás mellett gazdag kulturális program is várja őket. Idén május 19-én rendezik meg az eseményt. A domboldalon 83 lejárat alatt több mint háromszáz pince található, némelyiket 15-20 méter mélyre faragták bele a homokkőtufa anyagú dombba. Egy lejáratot több család vagy borász is használ, 2012-től díszes kandelábereken elhelyezett modern izzók világítják meg a pincesort. A nyitott pincék napja Kassa Megye Terra Incognita című rendezvénysorozatának kiemelt része, anyagilag is támogatja a megye. Remények szerint a pincesoron lévő szabadtéri színpad kiépítése is hamarosan megkezdődik. Az sem mindegy, hogy a pincékhez milyen úton lehet eljutni. Kisgéresen ezt is sikerült megoldani. Megyei és saját költségvetésből a faluban közel két kilométer közút és bő négykilométernyi vízelvezető épült meg. A borászati hagyományokat a helyi Polyhos Polgári Társulás is élteti. Kisgéres bekapcsolódott a Bodrogközi LEADER programba, a pályázati forrásokkal gazdálkodó szervezettől idén már jelentős összegek lesznek lehívhatók, többfunkciós pályát szeretnének létesíteni 40 ezer euróból.  

Életképes jövőkép

„Igen fontosak a község számára a helyi civil kezdeményezések, így a Csemadok, a református egyház, a sportszervezet, a borászok, a sportolók. Minden lehetséges módon és a falu anyagi forrásainak megfelelően igyekszünk támogatni őket. A Szőlőfürt citerazenekar, a Borcsák éneklőcsoport, a Mustármag bábcsoport nélkül el se lehetne képzelni a helyi kulturális életet. Jó hírnevünket viszik a világba ezek a csapatok, ahogy a labdarúgóink is. Már három csapat rúgja a bőrt kisgéresi mezben: gyerek-, ifi- és felnőtt-! Azt gondolom, nekem polgármesterként az is a feladatom, hogy számukra biztosítsam a hátteret. Pedagógusi pályáról váltottam át a polgármesterségre, így pontosan látom, hogy az iskolánk, óvodánk nagyon jó. A helyi közösségnek működnie kell. Kisgéres életképes, fejlődő, valós jövőképet magának tudó település, ezért egyéni és közösségi tettekre egyaránt szükség volt, van és lesz. Bízom a közösség erejében!” – tette hozzá Furik Csaba.

Sokszor sanyargatott vidék

Kisgéres története a jelenlegei adatok szerint egészen a korai bronzkorig nyúlik vissza, a folyóteraszokon megtelepülő népesség hamvasztásos temetkezésének és lakóhelyeinek nyomai sűrűn megtalálhatók a homokbuckák kiemelkedésein. A falu első írásos emléke, a Gures pusztanév 1214-ből való, amikor Királyhelmec határleírását rögzítették. A település Gerus néven Zemplén várának tartozéka volt. IV. Béla király később bizonyos Péter fiainak, Igenernek és Ambrusnak ajándékozta. A falunak birtokosa volt a Pálóczi, Imreghi, Báthori, Perényi, Daróczi és Károlyi család, valamint voltak itt részbirtokai a leleszi premontrei prépostságnak. A Bodrog folyó völgye a hadak útja is, így néhányszor el is néptelenedett a vidék a háborúk miatt. Népessége túlnyomórészt magyar, s ezt a nemzetiséget a második világháború után súlyos csapás érte, amikor „málenkij robotra” elhurcolták a falu férfilakosságának színe-javát, szám szerint közel 170 embert. 105-en soha nem tértek haza a donbaszi bányák kényszermunkatáboraiból és a Don-kanyarból. Mindegyik család gyászolt valakit, aki odaveszett a lágerekben. Emléküket ma emlékmű őrzi az iskola előtti téren, nevük a temető kiemelt pontján álló alkotáson olvasható.