A szikhek szimpatikus szimbiózisa

Hihetetlen, de ilyen vallás létezik, ráadásul már több mint ötszáz éve. Még hihetetlenebb, hogy ennek a vallásnak a létezéséről átlag európaiként nagyjából annyit tudunk, mint az indiaiak a Csemadokról. Jó, hát az indiaiaknak talán elnézhető, hogy ignorálják a Kárpát-medence legnagyobb közművelődési szervezetét, egy átlagos műveltségű európainak viszont talán tudnia illene, miben hisznek a szikhek.

Minden vallás egyenlő

Persze el lehet néhány évszázadot vitatkozni arról is, hogy mi illik, vagy nem illik, de ha alaposabban megnézzük, mire épül a szikhek világnézete, bizony elcsodálkozunk, hogy egy háborús övezetben született vallás hogyan lehet ennyire toleráns. India északi része, az öt folyó földjeként ismert Pandzsáb tartomány napjainkban sem nevezhető tündi-bündi területnek, mivel a muszlimok és a hinduk közti feszültség gyakran erőszakos cselekményeket generál. És ez már ötszáz éve így van. Amikor India északi részére a 10. századtól kezdve benyomultak a muszlim hódítók, és megkezdődött a mogul uralom, a harcias muszlimok és a béketűrő hinduk vallási különbségeik miatt nyugtalan évszázadoknak néztek elébe. Közben persze egymás szomszédságában éltek. 1469-ben pedig a pandzsábi Lahor mellett egy faluban megszületett egy fiú, aki 30 éves koráig semmiben sem különbözött a többi helyi gyerektől, hanem aztán egyszer csak eltűnt. Három nap múlva került elő, de addigra már mindenki azt hitte, hogy vízbe fulladt. Kérdezgették, mi történt vele, ő viszont kihagyta az udvariassági formulákat, és egyből a lényeggel kezdte: „Nincs olyan, hogy hindu vagy muszlim, kinek az ösvényét kövessem hát? Isten ösvényét fogom követni.” Mondanivalójának lényege, hogy a vallások közti különbségek csak jelentéktelen, külső jegyek, amelyek megtévesztik az embereket, és akadályozzák őket abban, hogy Istenre figyeljenek. Úgy érezte, Isten olyan üzenetet küldött neki, amely sem a hindu, sem a muszlim vallásból nem következik. Elkezdte hát mindezt hirdetni, főleg hindu és muszlim szent helyeken. Így lett a fiúból Guru Nának néven tanító. Utazásai során azt hirdette, hogy a vallások egyenlők, feladatuk pedig az emberiség egyesítése, nem az, hogy egymás ellen hangolja őket. A köré gyűlő embereket szikheknek, tanítványoknak nevezte.

Eltűnt a holttest

Bármekkora dologra jött is rá Guru Nának, halhatatlan azért ő sem volt. 1539-ben szenderült örök álomra, az eseményhez pedig természetesen fűződik egy legenda is, némi didaktikus felhanggal. Nánakot halála után hindu követői saját szokásuk szerint el szerették volna hamvasztani, muszlim hívei viszont inkább a temetés mellett foglaltak állást. Jól össze is különböztek, de mire elővették volna a holttestet, az eltűnt, és a buzgó tanítványok már csak a halotti leplet találták meg. Nának azért halála előtt volt annyira körültekintő, hogy kijelölte utódját, a következő vallási vezetőt, gurut, és így ment ez sorban egészen Gobind Guruig, aki tizedik volt a sorban, és úgy döntött elvarrja a szálakat. 1699-ben meghatározta a szikheket más vallásoktól elkülönítő alaptéziseket, szertartásokat, meg azt, hogy őt már nem követheti a sorban több guru. A szikhizmus lényege, hogy egy istenben hisznek (ezt az iszlámból vették át), őszinte életet élnek, és törődnek másokkal. A hinduizmusból átvették a lélekvándorlást (az ember lelke folyamatosan újjászületik, amíg a végső fejlettségi fokozatot elérve egyesülhet a világlélekkel), az ok-okozat, vagyis a karma törvényét. Az indiai társadalom alapját jelentő kasztrendszert viszont nem építették be hitükbe.

Toleráns harcosok

Persze attól, hogy a gyarapodó szikh közösség a toleranciát hirdette, a szomszédságukban élő muszlimok nem lettek toleránsabbak. A környékbeli hinduk nem igazán idegeskedték magukat agyon az új vallás apropóján – ezzel csak saját karmájukat bonyolították volna. A muszlimok viszont üldözték a szikheket, így előfordult, hogy a hívek közül néhányan vértanúhalált haltak (mint például az ötödik és a kilencedik guru). Mindebből kifolyólag Góbind Szingh, a tizedik guru megalapította a khálszát, a tiszták nevű közösséget, ahova azok a szikhek tartozhattak, akik hajlandók voltak harcolni az elnyomás ellen, és szigorú erkölcsi normák szerint élni. Több tízezer hívő lépett a khálszába, amely még évszázadokig működött. Jó hasznát vették később a britek is, akik a 19. században a mogul uralmat megdöntötték, és gyarmatukká tették Indiát. A szikh katonákból álló ezredek a brit katonaság részeként fegyelmezettek és hatékonyak voltak a (világ)háborús harctereken, ebben csak a nepáli gurkhák tudták őket lepipálni.

Minden szikh férfi oroszlán. A fiatalok ugyanis 14 éves korukban új nevet kapnak, melynek egyik eleme a Singh, ami azt jelenti, oroszlán. A lányoknál ugyanez a Kaur, ami azt jelenti, hercegnő. Külsejükre szintén figyelnek, a férfiak általában fehér nadrágot hordanak, hajukat és szakállukat nem nyíratják, mert nem akarnak a természet rendjébe avatkozni. Emellett persze ügyelnek arra, hogy ápoltak legyenek, hajuk köré turbánt fonnak, és úgy viselik. Erről a sajátos, hosszúkás alakú turbánról a legkönnyebb megismerni őket. Mert hogy nem kell Indiába mennünk ahhoz, hogy összefuthassunk egy szikhkel, hiszen Nyugat-Európában is több százezer szikh él, főleg Nagy-Britanniában. Boltosok, buszsofőrök turbánnal és fehér nadrágban nem ritka látvány Londonban. A világon egyébként nagyjából 23–25 millió szikh él. Főleg őshazájukban, Indiában, de mivel India 1947-es függetlenné válásakor a muszlimoknak sikerült kettéoszttatni Pandzsábot, és a keleti területekből megalapítani Pakisztánt, az itteni szikheknek menniük kellett. Egy részük Pandzsáb Indiánál maradt részére költözött át, sokan viszont Nagy-Britanniába és Amerikába mentek. Indiában 14 millió, Angliában nagyjából 300 ezer szikh él.

Templomok pap nélkül

A szikhek spirituális, vallási központja és egyben szimbóluma az észak-indiai Amritszár városában található Aranytemplom. Egyéb helyeken is vannak templomaik, a templom ugyanis közösségi életük központja. Papjaik viszont nincsenek, hisz minden le van írva a szent könyvben a Grant Száhibban. Ezt olvassák az újszülött születésekor, a halottak hamvasztásánál, hamvaik vízbe szórása közben, és otthonaikban is kialakítanak egy szobát, amely csak arra szolgál, hogy a szent könyvet olvassák és tanulmányozzák benne. Istent létező, de alaktalan jelenségnek tartják, melynek lényege az egész világot átjárja. Nem hisznek a Sátánban, szerintük a rosszat az életben Isten engedélyezi, hogy az embereket folyamatosan próbára téve segítse őket hitük erősítésében és fejlesztésében. A viselkedési szabályok között nagyon fontos a rászorulók támogatása, az elesettek védelmezése, és a fegyelmezett magatartás.