Köztudott, hogy a múlt század nevezetes magyar jubileumai, nagy eseményei alkalmából elrendelték a Szent Jobb országjárását, melyre 1938 és 1942 közt került sor. A szent ereklyét az Aranyvonattal végigvitték az anyaországon s a később visszacsatolt területek egy részén is.
Az Aranyvonat szerelvényét – mint a Magyar Koronaőrök Egyesületének honlapján olvassuk – Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei alapján építették át. A szerelvényt vadonatúj gőzmozdony vontatta. Utána „három kocsi következett: elül és hátul egy-egy luxus személykocsi, amelyekben a koronaőrség pihenőben levő állománya s a kíséret egyházi és világi tagjai tartózkodtak.” Ha a kíséret olykor bővült, a kocsik száma is nőtt. A speciálisan kiképzett aranykocsi tehát középütt kapott helyet. Külső falának mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. Tetején a bíborszínű-zöld-arany keretből a Szent Korona aranyozott, nagyméretű másolata emelkedett ki.
Felkészülés a fogadtatásra
Az országjáró vonat útvonaláról a szegedi Somogyi Károly Könyvtár honlapján az alábbiakat írják: „Az ereklyét szállító Aranyvonat 1938. május 31. és szeptember 25. között Esztergom, Székesfehérvár, Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Baja, Pécs, Szekszárd, Vác, Győr, Komárom, Szombathely, Sopron, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szentes, Békéscsaba, Debrecen, Gyula, Szolnok, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Gyöngyös, Érsekújvár, Győrszentmárton, Balassagyarmat, Ipolyság, Losonc, Dunaszombat (Rimaszombat – a szerk. megj.), Rozsnyó, Salgótarján, Beregszász, Munkács, Sátoraljaújhely, Ungvár, Nagyvárad állomásokat érintette. A szerelvény a püspöki székvárosokban egy éjszakára, a városokban néhány órára, a többi településen csupán pár percre állt meg.”
A fenti közleményben Ipolysággal kapcsolatban egy téves adatot találunk. A vonat ugyanis 1938. május 31. és szeptember 25. közt nem járt a városban, mert akkor az még Csehszlovákiához tartozott. Bár a visszacsatolás itt elsőként történt meg 1938. okt. 11-én, a Szent Jobb azonban csak 1939. május 6-án, tehát 80 évvel ezelőtt érkezett Ipolyságra.
Próbáljuk hát meg az idő távlatából is valamiképp rekonstruálni az eseményeket. Néhány évtizeddel ezelőtt egy érdekes meghívót, illetve meghívószöveget találtunk a szomszédomban lakott Somogyi Katinka, Somogyi Béla volt megyei alispán lányának irattárában. Ez állt benne: „Felkérem Méltóságodat, hogy f. hó 6-án reggel ¾-ed 8 órára hivatalosan megjelenni s a Szent Jobb állomási fogadásán részt venni szíveskedjék. Ipolyság, 1939. május 3-án. Főszolgabíró.” A meghívó természetesen Somogyi Bélának szólt. Ezzel együtt találtunk egy tiszteletjegyet is, az alábbi szöveggel: „Ezen jegy tulajdonosa jogosítva van a f. hó 6-án Ipolyságon tartandó tábori misén egy ülőhely igénybevételére. Ipolyság, 1939. május hó 3-án. Főszolgabíró”.
A rendezvénnyel kapcsolatos további részletekről abból a köriratból szereztem tudomást, melyet egykor az ipolysági főszolgabíró az ipolynagyfalusi körjegyző közbeiktatásával továbbított anyai nagyapámnak, Bodzsár János kelenyei bírónak. Érdemes a teljes szöveget idézni: „Tárgy: A Szent Jobb országjárása. A Szent Jobbot vivő aranyvonat folyó évi május hó 6-án délelőtt 8 óra 28 perckor érkezik a bíboros hercegprímás vezetésével Ipolyság állomására.”
Ünnepi ruhában és népviseletben
A program a következő volt: „1. Ipolyságon május 6-án délelőtt 8.28 perckor az állomáson a Szent Jobb és a hercegprímás fogadása. Utána ünnepélyes bevonulás Ipolyság főterére; 2. 9 órakor tábori mise az ipolysági főtéren, melyet a hercegprímás pontifikál. Mise alatt a Szent Jobb az oltár elé kitétetik; 3. Mise után újból kivonulás az állomásra, ahonnét az aranyvonat 10 óra 28 perckor megy tovább.”
A tábori misét Ipolyság főterén tehát az esztergomi bíboros-hercegprímás, a felvidéki gyökerű Serédi Jusztinián celebrálta. A város plébánosa akkor Polcsák Endre volt. Mint a vonat érkezésének és indulásának idejéből látható, a Szent Jobb ebben a városban két óra hosszat (120 percig) volt jelen, tehát hosszabban, mint néhány hónapja Léván (ott 104 perc volt az időtartam).
Az említett főszolgabírói körlevélben, ügyelve a gondos előkészületekre, a rendre és a figyelemre, ezek megtartására intették az ünnepségen részt venni szándékozókat. Ezzel kapcsolatban írják a következőket: „Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy lehetőleg az egész járás közönsége az ájtatosságon részt vegyen, ezért a következőre utasítom:
Haladéktalanul lépjen érintkezésbe községei plébános és lelkész uraival, akikkel a községek közönségének részvételét s a bevonulásuk rendjét beszélje meg. Tájokoztatásul közlöm, hogy a községek csakis egy csoportban jöhetnek Ipolyságra és pedig: 1. leventék parancsnokaik vezetése alatt; 2. iskolák tanítóik vezetése alatt; 3. egyesületek elnökségük vezetésével; 4. tűzoltók parancsnokaik vezetése alatt; 5. a község közönsége processióval, templomzászlókkal a lelkészurak vezetése mellett; 6. a községi képviselőtestület a bíró és jegyző úr vezetése mellett.”
Az utasításban hangsúlyozták, hogy „Ipolyságon minden község az előre kijelölt helyét tartozik elfoglalni, amelyet a rendőrség közölni fog.” Kérték továbbá, hogy „a közönség ünnepi ruhában, a nők díszes népviseletükben jelenjenek meg. A községek közönsége reggel 8 órára már Ipolyságon legyen.”
A rendezvény nagyságát prezentálják az akkor készült fényképek is, melyekből többet ugyancsak Somogyi Katinak a gyűjteményében találtunk. Ezeken látni többek közt az aranyvonatot, a hercegprímást szállító hintót, a Szent Jobbot vivő autót, a testőröket, a díszruhába öltözött vezetőket s a tábori misén részt vevő tömeget. Néhány felvételt a budapesti dr. Sárosi Imre rotációs fénykép-sokszorosítója is megjelentetett. Ezek hátlapján ez olvasható: „A felszabadított Ipolyság. Az első tábori mise.” Az eseménynek tehát nagy súlya volt az Ipoly menti nép életében, felrázta a magyarságot, elmélyítette az itteniek Szent Jobb iránti tiszteletét.
Csáky Károly
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.