A MUNKAADÓ BOSSZÚJA

A törvények azonban mindenkit köteleznek, még azt a munkaadót is, aki alkalmazottai teljhatalmú urának képzeli magát; ezért nem árt, ha azok ismerik a jogaikat. Igaz, hogy mifelénk sokszor nagyon rögös az igazság útja, és a megélhetés olyan kényszer, amely sokakat tűrésre és alázatra tanít, de amikor valakinek már az emberi méltóságát sérti a bánásmód, nem szabad tovább hallgatni – állítja a nyitrai munkavédelmi felügyelőség munkajogi osztályának vezetője, Tatiana Nováková. Hányszor lehet vécére menni? Jó, ha a munkások tudják, hogy ha hat óránál többet dolgoznak, harmincperces ebédszünet jár nekik. Nem tizenöt vagy húsz perc, hogy még alig fújták meg a levest, már szól a duda, hanem pontosan fél óra, és ugyanennyi jár a négy és fél órát dolgozó fi atalkorúaknak is. Ha az üzemben folyamatos a termelés, a munkaadónak kell megteremtenie a feltételeket – például a munkások cseréjével – ahhoz, hogy mindenki tudjon enni és pihenni. A pihenő- és ebédidő pontos feltételeit a munkaadó előre közli az alkalmazottakkal, és megszabhatja azt is, hol tartózkodjanak ilyenkor, hogy a többieket ne zavarják.

Az ebédidő nem a munkaidő része, viszont ha biztonsági vagy egészségvédelmi okból tartanak szünetet, az munkaidőnek számít. Az ebéd- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat a munkaadó köteles írásban, jól látható helyre kifüggeszteni. Hihetetlen, de sok helyen probléma az is, mikor mehetnek az alkalmazottak toalettre. Az öt-, tízperces szünetekben nem kerül sor mindenkire, később pedig a gyárban fut a szalag, a boltpénztárnál kígyózik a sor, és nem lehet elmenni. Biztosan sokan hallottak már az egyik élelmiszer-üzletlánc pénztárosnőinek példátlan megalázásáról: a menstruáló hölgyeknek sárga karpántot kellett viselniük, hogy bármikor kimehessenek a mosdóba, mert a többieknek az egész műszak alatt csak egyszer volt szabad. Miután a helyi munkavédelmi szervezetek tudomást szereztek az esetről, ez a kirívó megkülönböztetés megszűnt, de ma is hallani arról, hogy nem nézik jó szemmel, ha a munkás elhagyja a helyét. Azt, hogy hányszor lehet műszak alatt toalettre menni, törvény nem szabályozza – a jogalkotók nyilván a munkaadók kulturáltságában és emberségében bíztak. Mint számos példa mutatja, talán nem kellett volna. Számos tévhittel ellentétben arról, hogy a dolgozó mikor veheti ki a szabadságát, teljes mértékben a munkaadó rendelkezik. Korrekt helyeken természetesen egyeztetnek, és a kollégák is megbeszélik egymással, hogy kit mikor ki helyettesít, kevésbé korrekt helyeken a munkaadó akkor rendeli el a kötelező üzemi szabadságot, amikor neki megfelel. Utóbbi esetben viszont a törvény arra kötelezi őt, hogy az elrendelt szabadság idejéről két héttel előtte értesítse az érintettet. Ha az alkalmazott több részben veszi ki a szabadságát, joga van ahhoz, hogy az egyik rész legalább két hétig tartson. Gyógykezelés fi zetett szabadnapon Sokak életét bonyolítja, hogy már beutalókért is kötelesek elmenni a körzeti orvoshoz, mert ez mind azzal jár, hogy hiányoznak a munkából.

Ha az alkalmazott a családtagját ápolja vagy kíséri orvoshoz, esetleg más, komoly családi ügyek (temetés, hagyatéki tárgyalás, hivatali ügyintézés, költözés stb.) miatt kénytelen távol maradni, hiányzását a munkaadó a 141-es számú törvény alapján köteles igazoltnak tekinteni, és fi zetett vagy fi zetetlen szabadnapot adni neki. Orvosi kivizsgálás, kórházi kezelés miatt mindenkinek hét fi zetett szabadnaphoz van joga, ezzel akkor is élhetünk, ha családtagunkat kísérjük. 2007. szeptember elseje óta a munkaadó további fi zetett szabadnapot is adhat ilyen esetekben. Számos olyan munkahelyi balesetről hallani, amely a biztonsági előírások megtartásával megelőzhető lett volna, de utólag már csak azt lehet megállapítani, hogy az alkalmazott vagy a munkaadó volt-e hanyag. A törvény értelmében minden cég köteles felmérni a dolgozóit fenyegető veszélyeket, és írásban kidolgozni, hogy mekkora a kockázatuk. Ennek alapján kell összeállítani a megfelelő védőfelszerelések listáját, s a szükséges eszközöket ingyen a dolgozók rendelkezésére bocsátani, írásban nyilvántartani, ki mikor mit vett át, és ellenőrizni a védőfelszerelés viseletét. Azokon a munkahelyeken, ahol a lábbeli és a ruha különösen szennyeződik, és hamar tönkremegy, a munkaadó ezeket is köteles biztosítani. Egymillió koronás bírság Ha a dolgozók azt látják, hogy fent említett jogaik csorbát szenvednek, panaszaikkal a munkavédelmi felügyelőséghez (inšpektorát práce) fordulhatnak. Az intézmény ellenőrei utánanéznek a beadványban foglaltaknak, ha hiányosságot tapasztalnak, elrendelik a kiküszöbölését és az intézkedések írásos jelentését, súlyos szabálysértések esetén pedig pénzbírságot is kiszabhatnak. Az üzem nagyságától, a dolgozók számától, a vétség súlyosságától és következményeitől függően ez akár egymillió korona is lehet. Tavaly a munkavédelmi felügyelőség nyitrai kerületi központjába 409 beadvány érkezett, és ebből az ellenőrzés során 180 bizonyult indokoltnak.

A legtöbb feljelentés névtelen, mert a dolgozók félnek a munkaadó bosszújától, de nincs mitől tartaniuk: a törvény kötelezi az intézményt a panaszosok kilétének titokban tartására. Ismétlődő panaszok az elmaradt fi zetések, ki nem fi zetett túlórák és a munkaidő önkényes beosztása, de gyakran írnak az alkalmazottak azért is, mert nem kapnak sem ebédjegyet, sem ebédet – vagy ha kapnak, nincs idejük megenni –, ritkán cserélik a munkaruhájukat, esetleg csak a műszak lejártakor szólnak nekik, hogy ismét túlórázni kell. Az ázsiai tulajdonú cégek alkalmazottai olykor arról is beszámolnak, hogy a munkaadó jelszavak skandálására, közös tornára kényszeríti őket, dicsőség- és szégyentáblákon teszi közszemlére a fényképüket. Ezek a módszerek kizárólag az ázsiai cégekre jellemzők: vezetőik nehezen alkalmazkodnak az európai jogrendhez, és egészen más elképzeléseik vannak a lojalitásról, engedelmességről, mint nekünk. Sokszor nehéz az ilyen túlkapásokat bizonyítani, hiszen a munkaadó érvelhet a vállalati kultúrával, csapatépítéssel, motiválással és egyéb fogalmakkal, de ha a dolgozók méltóságát sérti a bánásmód, semmiképp sem kell engedelmeskedniük. A munka törvénykönyve nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a főnök előtt hajbókolni kell, minden műszakot közös tornával kezd a kollektíva, és műszak után libasorban menetel ki a csarnokból. Ha ehhez tartjuk magunkat, előbbutóbb az itt letelepedett koreai és japán cégek vezetői is tudomásul veszik, hogy az adószabadság és a gazdasági előnyök mellé nem kapták meg a szlovák kormánytól alkalmazottaik megalázásának jogát is.