„A legszebb ajándék, hogy a szeretteimmel lehetek!”

Vajon mennyi ideje jut a családra, hogyan tudja összeegyeztetni a felelős politikusi teendőket és a magánéletet, háziasszonyként, családanyaként vajon hogyan tud helytállni, különösen most, az ünnepekre való készülődés időszakában? Erről beszélgettem vele advent egyik hétvégéjén.

o Az ön élete Brüsszel és Somorja között zajlik, ráadásul a sors úgy hozta, hogy többet van távol, mint itthon. Van ideje ráhangolódni az adventre?

December 18-áig Brüsszelhez köt egy felelősségteljes kötelesség, ugyanis most került olyan stádiumba egy európai irányelvjavaslat, hogy egyeztetni kell a Tanáccsal és a Bizottsággal. Rendkívül igényes tárgyalások sora előtt állunk, és azt reméljük, hogy még a mostani elnökség alatt, tehát karácsonyig be is tudjuk fejezni. Ez éjszakai tárgyalások sorát jelenti, hiszen az irányelv nyilvánvalóan nagyon aprólékos kidolgozást igényel. S habár a hétvégéket itthon töltöm, ez bizony rányomja bélyegét az egész adventi időszakomra.

o Mindezek ellenére itthon, a család körében tud időt szakítani egy kis készülődésre?

A lányomékkal, Kingáékkal élünk egy háztartásban, és amikor hétvégenként hazajövök, velük együtt én is bekapcsolódom az adventi készülődésbe. Lányom japán díszítőművészetet is tanult, gyönyörű dekorációkat, ikebanákat tud varázsolni. Az unokákat is mozgósítom – vagy ők engem –, most is jött utánam a legkisebbik, hogy „nagyi, készítsünk apának csokit, és akkor már neked sem kell gondoskodnod ajándékról a számára”. A fiúk, Bence és Máté ugyanis tavaly csokoládéöntő formákat kaptak tőlem ajándékba. Tehát az első számú feladatom már megvan. Ezenkívül advent első vasárnapján szoktuk megsütni az első adag mézeskalácsot. El is fogy a második vagy a harmadik vasárnapig, és süthetjük a következő adagot. Ezek az adventi sütések mindig is maradandó élményt jelentettek, különösen, míg a másik lányom, Helga is itthon volt. Nem mondom, hogy felérnek a szenteste élményével, de a mai napig rendkívül hangulatosak, nem beszélve az illatról, amely olyankor elárasztja a házat.

o Az előbb mutatott egy aranyszállal díszített, hófehér angyalkát…

Igen, a nagy brüsszeli sötét éjszakákon elővettem régi hobbimat, és fenyődíszeket horgolok. Tavaly körbehorgoltam velük a családot. Serdülő lányként tanultam meg ezt a kézimunkafajtát az egyik unokatestvéremtől, s annyira megszerettem, hogy minden vizsgaidőszak után született egy-egy új pulóver. Horgoltam kosztümöket, kabátot is. Ma már nagyobb darabok készítésére nincs lehetőségem, de ha az időm engedi, egy este meghorgolok két-három angyalkát. És adventben sok este van! Tavaly a »fehér« fának nagy sikere volt a családomban. Egyszer, évekkel ezelőtt a templomban láttam ilyet, és akkor eldöntöttem, hogy egyszer nekem is lesz hasonló.

o A belga szokásokból nem tetszett meg valami önnek?

Nem igazán ismerem az ottani szokásokat, hiszen még egy karácsonyt sem töltöttem ott. Azt azonban tudom, hogy az ottani családokban Mikulásra díszítik fel a fenyőt. Aztán csodálatos a karácsonyi piac hangulata is, oda ki-ki szoktunk menni a kollégákkal egy-egy fél órácskára. Vannak dolgok, amelyeket szívesen vásárolok Brüsszelben – olyan finom csokoládét, mint ott, kevés helyen lehet kapni. Karácsonyi csokoládéik, szaloncukraik persze nincsenek, azokat itthon vesszük meg.

o Amikor karácsony előtt hazajön, átváltozik háziasszonnyá?

Igen, bevásárolunk, eltervezzük a menüt, sütünk-főzünk. A menü egészen hagyományos nálunk. Férjem ragaszkodik a rántott pontyhoz, mi, többiek jobban szeretjük a harcsát; a gyerekek miatt is olyan halat kell választanunk, amelyben kevesebb a szálka. Hagyományosan almás-majonézes burgonyasalátát szoktam készíteni mellé. Aztán a családunk bővült, s a vejem hozta magával a megszokott receptjét, így az utóbbi években inkább az ő hagymás, savanyú uborkás változatát készítjük el szentestére. Az édességek sütésének is megvan a maga rendje. A vaníliás kifli, a kókuszcsillag, a mézeskalács, a linzerkarika hozzátartozik az ünnephez. Az utóbbi időben, demokratikus családi döntés eredményeként, nem mindig sütünk bejglit, hanem inkább mákos-diós pozsonyi kiflit. Ez jobban fogy, a gyerekek is szeretik.

o A karácsonyest forgatókönyve is hagyományos?

Hogyne! A család nagyobb része katolikus, de az utóbbi években általában a hat órakor kezdődő evangélikus istentiszteletre megyünk el közösen. Rendkívül hangulatos, gyerekek is fellépnek rajta. Hazajövünk, megvacsorázunk, aztán megszólal a csengő – az unokák számára óriási talány, hogy honnan és ki csenget, össze is gyűjtik a házban fellelhető összes csengőt karácsony előtt… A csengőszó után nem lehet őket visszatartani, berohannak a nappaliba, amelynek térelválasztóját évente egyszer, a fenyődíszítés idejére behúzzuk, és kulcsra zárjuk. Addig, amíg a gyerekek kicsik, és még sok mindenre rávehetők, apróbb formaságokkal még élvezetesebbé tudjuk tenni a szentestét. Ma már Somorján, sajnos, nem járnak betlehemesek, mendikálók, a szocializmust csupán a Mikulás-járás élte túl a mi kis városunkban: a helyi tűzoltószervezetnek köszönhetően december 6-án krampuszok kíséretében Mikulások kopogtatnak be a házakba, s megajándékozzák gyerekeket. Szentestén pedig magunk énekelünk, zenét hallgatunk.

o A karácsonyi ünnepi ebéd is családi hagyományokat őriz?

Igen, bár ez is változott az évek során, senkire sem kényszerítjük rá a szokásainkat. Elmaradhatatlan azonban az ünnepi baromfileves, és ami ugyancsak nem hiányozhat az asztalról, az a karácsonyi vadas. Ennek a különleges receptjét még az anyósomtól tanultam. Szarvas-, vaddisznó- vagy őzhúsból készítem, és nagyon-nagyon finom. Előre meg lehet főzni, minél többször melegítjük, annál finomabb, mert az ízek összeérnek. Krumplifánkot szoktam tálalni hozzá. Ezt is nagyon szereti mindenki a családban.

o Vendégjárás?

Azelőtt, míg anyósom élt, az egész családdal útra keltünk, s az első vagy a második ünnepen meglátogattuk őt Érsekújvárban. Ma már nem megyünk sehova, viszont hozzánk megérkeznek a másik lányomék, Helgáék is a kislány unokámmal. Szilveszterkor a gyerekfelügyeletet is szívesen magamra vállalom.

o Szilveszterkor is különleges fogások kerülnek az asztalra?

Húspástétomot szoktam készíteni, tojással és sonkával töltött kelt tésztát… és hát a kocsonya! A kocsonya a szilveszter fénypontja: azt mindig kell főzni, mert nélküle az óévet talán el sem lehetne búcsúztatni. Persze a legfontosabb számomra az, hogy itthon vagyunk, együtt vagyunk. Az együttlétnél szebb ajándékot nem tudok elképzelni… Ezt kívánom mindenkinek, a Vasárnap olvasóinak is, akiket néhány családi recepttel is szeretnék megajándékozni. Fogadják szeretettel!

Almás-majonézes saláta a karácsonyi hal mellé

(Diétás változat)

Kb. 1 kg héjában főtt burgonyát felkockázunk, kissé megsózzuk. Felkockázunk 2-3 almát (én a Golden delicioust szeretem a savanyúságáért).

Karácsonyi vadas

Hozzávalók: kb. 1,5 kg hús; a páchoz: 80 dkg sárgarépa, 40 dkg petrezselyem, egy nagyobb szelet zeller, 4-5 nagyobb hagyma, 1 citrom (jól megmosva, a fele héja rajta marad, a feléről lehámozom a héját), 2 babérlevél, 4-5 szem szegfűszeg, 10 szem bors, 4-5 szem szegfűbors, 3-4 szem borókabogyó, 3 dl vörösbor, kb. 2 dl víz.

Kávés tekercs

Könnyű, gyors karácsonyi sütemény.

5 tojás sárgáját 15 dkg cukorral habosra keverünk, hozzáadunk 1 kiskanál kakaót, 8 dkg lisztet, 1 kanál mézet, végül az 5 tojásfehérje felvert habját.