A kisgyermekek étvágyáról

Sorozatunkban Lukács Péter gyermekorvos segítségével igyekszünk megbízható választ adni a leggyakrabban felmerülő kérdésekre.

A kisgyermekek étvágya fejlődésük egyes szakaszaiban gyakran változó, ingadozik, mikor mennyi ételt kívánnak. Mikor ad okot aggódásra csemeténk étvágytalansága?

Az étvágytalanság eléggé gyakori, a szülőket gyakran nyugtalanító tünet. Számtalan oka és formája is lehet. Ennélfogva nem mindig könnyű a megoldás sem. Néha hosszabb időt, nagyobb türelmet igényel. Ilyenkor fontos tisztázni, hogy átmeneti vagy tartós jelenségről van-e szó, és milyen valószínű okokra vezethető vissza. Nem ritkán elhúzódó fertőzések, krónikus szervi betegségek, nyomelem- vagy vitaminhiány, esetleg akár pszichikai okok is kiválthatják. Kamaszkorban, sajnos, egyre gyakoribbak az ilyen jellegű táplálkozási zavarok. Ezekben az esetekben szakember segítségére van szükség. Ha a szervi okokat sikerült kizárni, nagyon fontos megnyugtatni a szülőket, mert sok esetben már ez is elegendő segítség. A fejlődés ütemével ugyanis gyakran az étvágy mértéke is változik, ha a növekedés kicsit lelassul, mint például az első életévet követően. Ilyenkor az energiaszükséglet kisebb lesz, és ez megmutatkozhat az étvágyon is. Csökkenése ezekben az időszakokban többé-kevésbé normálisnak tekinthető. Ahogy változik a gyermekeknek a külvilággal való kapcsolata – már aktívabbak, játékosabbak, jobban elfoglalják magukat –, gyakran feledkeznek el az evésről. Nem minden esetben van tehát szó kóros jelenségről. Ezekben a fejlődési szakaszokban fontos odafigyelni arra, hogy amit a kicsik megesznek, az a lehető legalkalmasabb összetételű legyen. Az evést sosem szabad erőltetnünk, mert egyrészt tartósan rossz evőkké válhatnak, más esetben pedig rászokhatnak arra, hogy többet egyenek, mint amennyire szükségük volna, ez pedig egyenes út a gyermekkori elhízáshoz. Kínáljuk őket gyakrabban, lehetőleg rendszeresen, közel azonos időpontokban. Kisgyermekkorban minden mellékétkezésnek, tehát a tízórainak és az uzsonnának is legalább olyan fontos szerepe van, mint a három főétkezésnek. Igyekezzünk kedvükben járni olyan ételekkel, amelyeket szívesen fogyasztanak, és amennyire lehet, korlátozzuk az alacsony tápértékű ételeket. Nagyon fontos, hogy az evés örömforrás maradjon, ne tartós stresszhelyzet! Az étvágytalanság a legtöbb esetben átmeneti jellegű probléma, amelynek a kezelése kellő körültekintést és türelmet igényel.

Honnan tudhatja az anyuka, hogy gyermeke megfelelő mennyiségű és összetételű táplálékhoz jut?

A szoptatás alatt egyértelműbb a helyzet, mert a baba szabja meg a számára elegendő mennyiséget. A hozzáetetés elkezdésével szoktak felmerülni az első kétségek, hiszen minden szülő azt szeretné, ha gyermeke jó evő lenne, mindig mindent megenne. Sajnos, ez nem ilyen egyértelmű: nagyon fontos a már említett fokozatosság, és hogy a gyermek visszajelzéseit is figyeljük. A babák huszonnégy óra alatt nagyjából hasonló mennyiségű energiát fogyasztanak – természetesen a koruknak, fejlődési szakaszuknak megfelelően. Ha egészségesen, racionálisan étkeztetjük őket, ennél általában nem igényelnek többet, vagyis »nem bírnak többet enni«. Vannak alapételtípusok, amelyeket naponta, kellő mennyiségben kellene fogyasztaniuk. Az ideális energia-, nyomelem- és vitaminbevitel mellett a megfelelő mennyiségű növényi rost fogyasztása is nagyon fontos. Tehát a kellő mennyiségű hús- és halétel mellett az elegendő zöldség-, gyümölcs-, cereáliabevitel. Az édességekkel, a cukrozott üdítőitalokkal, édesített teákkal óvatosan bánjunk. Rendkívül fontos, hogy ebben a kérdésben a család egységes legyen. Ne csak a szülők, hanem a nagyszülők is! Utóbbiak szeretete, sajnos, nagyon sokszor az édességek adásában nyilvánul meg, és rossz néven veszik, ha a szülők emiatt szólnak nekik. De tudatosítaniuk kell, hogy hosszú távon nem tesznek jót vele az unokának.

A sok édesség fogyasztása a fogakat is károsítja.

Igen, akár fogszuvasodást is okozhat. A meg nem felelő szájhigiénia mellett a helytelen táplálkozás egyenes út a szuvasodás kialakulásához.

Az elhízás veszélye napjainkban, sajnos, már a legkisebbeket is fenyegeti: a statisztikák jól mutatják, hogy a gyermekek étkezési szokásai miként tükrözik a felnőttekéit.

Szokták mondani, hogy az vagy, amit megeszel. Gyermekkorban duplán igaz, hogy az leszel, amit most megeszel. A túlsúly a hosszú távú helytelen táplálkozás következménye, és mára már, sajnos, civilizációs betegséggé nőtte ki magát. Nagyon fontos, hogy a gyermekek egészen pici koruktól egészséges étrendre legyenek szoktatva, s hogy a szülők jó példát mutassanak táplálkozásukkal. Egy kis odafigyeléssel biztonsággal elkerülhető az elhízás. Ha viszont kiskorától rendszeresen túltápláljuk a gyermeket, a magas energia-, fehérje- és egyszerűcukor-bevitel mellett idő kérdése, hogy mikor kezdenek a fölösleges kilók túlsúllyá gyarapodni, később pedig számos egészségi problémát, betegséget okozni.

Egészséges étrend mellett szükség van vitamin- és ásványianyag-pótlásra?

Ez időszakfüggő is lehet, de egészséges, változatos étrend mellett elvileg nincs szükség mesterséges vitaminok adására; ugyanis a vitaminfelszívódás mindig természetes közegből a legtökéletesebb. Hiányállapotok, hála istennek, a mai táplálkozási higiénia és lehetőségek mellett nagyon ritkán alakulnak ki. Néha egy-egy eléggé specifikus helyzetben, de ez mindig egyedi megoldást igényel.