A halhatatlanok végső nyugalma

Úgyhogy ezúttal – immár „feltérképezve” – a halhatatlan múzsák nyomába eredtem. Ezek a szerzőinket ihlető nőalakok feleségek is egyben, ám nagy árat fizettek a halhatatlanságért. Csalódásokkal, bántalmakkal terhes, megalázó és bonyolult szerelmi háromszögekben éltek. Őket szó szerint a végső „nyugalom” várta az örökkévalóságban.

Gyarmati Fanni

Radnóti Miklós özvegye idén februárban, életének 102. évében hunyt el. Ő maga tizennégy, a leendő férj tizenhét éves volt, amikor ugyanahhoz a tanár házaspárhoz jártak matematika-korrepetálásra. A költő elcserélte ceruzáikat, hogy legyen miért megszólítania Fifit a következő alkalommal.

Viszonyukat két kaland árnyékolta be. Az egyik, még házasságkötésük előtt, egy német gépírókisaszonnyal, majd együttélésük hatodik évében Beck Judit festőművésszel. Fanniban a válás gondolata fel sem merült, naplójába ezt írta: „Ha Miklósnak örömet okoz, örüljön.” Amikor utólag megkérdezték, nem félt-e, hogy házasságuk Judit miatt zátonyra fut, csak annyit válaszolt: „Közöttünk ott voltak a versek.” Példának álljon itt a tragikus sorsú költő tollából három tökéletes hexameter, amelyet Fannihoz írt a munkatáborból:

„...féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod

íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert

nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”

(Hetedik ecloga)

Diósy Ödönné Brüll Adél

Őt csak Lédaként ismerjük az Ady-versekből. Kapcsolatuk nyolc évig és nyolc hónapig tartott. Kiszámították, hogy ennek körülbelül a fele, tehát négy esztendő a közösen töltött idő. Olykor fél Európát átutazták, hogy találkozhassanak. Paradoxon, hogy a távolság egymás felé hajtotta őket, az együttlét pedig mindinkább szétválasztotta. Kislányuk halva született. Felvetődik a kérdés, mit szólt mindehhez Diósy, a férj. Nos, ők ketten Adyval azonnal jó barátok lettek. Diósy Adéllal érdekházasságot kötött, s amíg a múzsa a költővel múlatta az időt, a homoszexuális férj saját titkos kapcsolatait ápolta. Furcsa párokat alkot a sors.

Léda hatvanévesen, fél év szenvedés után halt meg. A szanatóriumban már csak fájdalmát tudták csillapítani, meggyógyítani bőrbetegségét nem. Az egész testét hólyagok borították, a szenvedés utolsó két hetét orvosai morfiuminjekciókkal tették elviselhetőbbé. A költő későbbi felesége, Csinszka Lédáról mindig csodálattal és hódolattal beszélt. Nemcsak Ady Endre múzsáját, de őrangyalát, megmentőjét is látta benne. Sírjára temetésekor orchideát küldött. Léda sírfelirata egy Ady-idézet:

 „Hirdetni fogod szent, nagy jussát

A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad

S mindent, mi történt, te akartál

S hogy nálam is hatalmasabb vagy

S a halálnál.”

Tanner Ilona

A költőnő előbb Szabó Lőrinc menyasszonya volt, majd mindössze hét találkozás után a zárkózott, már-már szégyenlős Babits Mihály felesége lett. Házasságuk boldogtalan volt, a feleség leszbikus kapcsolatokba menekült. Később a költő halálába belerokkant. Olyannyira lelkiismeret-furdalása volt, hogy depressziós lett, idegileg, fizikailag is tönkrement. Gyermekük nem született, Ilona unokahúgát, Ildikót fogadták örökbe, de az özvegy közvetlenül a halála előtt kitagadta az örökségből. Tanner Ilona halála előtt két évvel elesett a lakásában, és combnyaktörést szenvedett, amelyet nem tudtak rendbe hozni az orvosok; végig ágyban fekvő beteg volt. Hogy magányát enyhítse, kínosan hosszú telefonbeszélgetésekkel zaklatta ismerőseit. „Vigyáznom kell, nehogy valamire köszönömöt mondjak, mert akkor azonnal leteszik a kagylót” – vallotta be.

Ildikó sokkal borzalmasabban végezte. Angliába disszidált, és ott egy lakókocsiban élt harminc macskával. Mikor rátaláltak, több napja halott volt. A macskák éheztek, és elkezdték rágni a holttestet.

Babits özvegye Török Sophie néven vonult be a halhatatlanságba. Maga a költő választotta neki ezt a nevet – tiszteletből Kazinczy neje iránt –, ez a név olvasható sírkövén is.

Holics Janka

Móricz Zsigmonddal húsz évig tartó, kezdetben boldog, később tragikusan megromló házasság az övék. Janka megismerkedésük idején hozomány nélküli szegény leány tanítónői képesítéssel. Komoly, iskolázott, művelt, az íróval szellemileg egyenrangú. Inspirálja férjét, de kíméletlen kritikusa is. Ugyanakkor féltékeny az író sikereire. Janka takarékos, Móricz nagyvonalú, költekező volt. Szünet nélkül vitatkoztak.

„Növendék koromban Zsiga hívott, menjek föl hozzájuk – emlékezett később vissza az egyik színésznő. – Kérte, szavaljak néhány költeményt. Janka egyszerre csak felállt, nem mozdult, amíg meg nem értettem, hogy ez a felállás ellenem szól, s zavartan el nem távoztam. Testét, vállát hátrafelé feszítve, összeszorított ajakkal, beszédes némasággal, ellenségesen meredt rám. Ki tudja, hányszor gyötrődhetett ehhez hasonló helyzetekben addig a napig, amíg végül bevette a méregadagot, amely megölte.”

Janka a túlvilágon valószínűleg nem érzett elégtételt, amikor Móricz második házassága is tönkrement Simonyi Mária színésznővel. Még kevésbé, amikor nevelt lánya, Csibe szült fiút a már idős írónak.

Harmos Ilona

A Vígszínházban egy bemutatón Kosztolányi Dezső mellett ült a nézőtéren, így ismerkedtek meg. Ismert költő és író asszonyaként ő sem kerülhette el sorsát. Férje ötvenévesen, már súlyos betegen szeret bele Radákovich Máriába, s miatta az egyik pillanatban válni akar, a másikban meg azt hangoztatja, hogy nem tud a felesége nélkül élni. Amikor Ilona kifakadt, hogy legalább ne a füle hallatára telefonáljon szeretőjének, a gyarló férj azt válaszolta: „Ha igazán szeretnél, nem haragudnál érte.”

Az utókornak fennmaradt Harmos Ilona levele, amelyet Máriának írt: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen üzenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.”

A viszonynak ez a harcias hangvételű levél nem, de a csapodár férj halálát okozó gócos tüdőgyulladás véget vetett egy éven belül. Harmos Ilona harmincegy évvel élte túl Kosztolányit.

Mikes Klára

Szabó Lőrinc alig húszéves, amikor elveszi a magánál hat évvel idősebb Klárát. Huszonöt, amikor viszonyt kezd V. Korzáti Erzsébettel, felesége szívbéli barátnőjével. A házasság harminchat évig tart, párhuzamosan Erzsivel a viszony huszonöt évig. A kevésbé heves vérű feleség elvileg képes elfogadni a félrelépés tényét, de amikor a férj bevallja, kicsoda is a harmadik, Klára összeroppan. A feleség számos öngyilkossági kísérlete után mégis a szerető néz farkasszemet a halállal: luminált vesz be, és magára nyitja a gázcsapot. „Én, Szabó Lőrinc, a gyalázatos és bűnös, az erotikus és beteg őrült és erkölcstelen disznó...” – vádolja magát a költő. Mikes Klára naplójában sokkal higgadtabban, józanabbul fogalmaz: „Még mielőtt Lőrinchez mentem volna, tudtam róla, hogy számos női kapcsolata van, de mindig azt hittem, hogy ha majd elvesz engem, úgy szeret, hogy ezt majd nem csinálja. Ilyen hülyeséget hinni!”

Ezek a költőfeleségek korántsem idealizált múzsák. Hús-vér férjek hús-vér feleségei. Nagy költő asszonyának lenni azt is jelenti, hogy elfogadjuk a nem hétköznapi, bálványozott férj szerelmének fényét – és árnyékát is.