A rák az egyik legijesztőbb betegség. Keveset tudunk róla, félünk tőle, és nem ok nélkül. Sorra szedi áldozatait, talán nincs olyan család, amelyik ne találkozott volna vele közelről. Sorozatunkban megpróbáltuk ledönteni a tabukat. Nem a daganatos betegségek gyógyítására kerestük a megoldást, hanem az általuk okozott lélekfájdalmakat próbáltuk meg enyhíteni.
A gyógyulás és a lélek
Az utolsó részben arra próbáljuk meg felhívni a figyelmet, hogy a gyógyulást követően is foglalkozni kell a lélekkel. Mert a folyamat nem akkor fejeződik be, amikor az orvos közli: meggyógyultunk.
Azt tapasztalom, hogy aki meggyógyult, felépült egy daganatos betegségből, sokkal elővigyázatosabb. Bármilyen apróság miatt – például előjön a kezén a szeplő – máris szalad az orvoshoz. Az állandó feszültség megterheli a lelket. Ezért folyamatosan foglalkozni kell a lelkiállapottal – kellett volna a betegség előtt is, akkor tán elkerülhető lett volna –, és életmódváltás is szükséges. Ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy valaki kevesebbet dolgozik, egészségesebben táplálkozik, és többet mozog, hanem az is, hogy sokkal jobban odafigyel belső, lelki igényeire, pozitív gondolataira, hiszen a negatív gondolatok mérgezőek. Ezt meg kell tanulni. Eleinte kicsit nehezebb odafigyelni, de később már automatikussá válik, csupán szokás kérdése. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a születésünk pillanatától kell magunkra, a lelkünkre figyelnünk. Gyermekkorban ez még egész jól megy, a későbbiekben, felnőttkorban fordul át.
Az életmódváltást jó, ha az egész családra kiterjesztjük, hiszen sokat segítünk vele szeretteinknek. Akár az étkezés, akár a sport, de leginkább a pozitív gondolatok terén. Minden minta ragadós – beszéljünk nyíltan, osszuk meg egymással érzéseinket. Így a betegségeket is meg tudjuk előzni.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.