A bolti eladó beszélhet magyarul

Szerencsére akadtak lelkes magyarok, akik felkarolták az ügyet, „megszellőztették” a problémát a helyi médiában, és a városházához fordultak. Azóta a pénztárosnők két nyelven szólítják meg a vásárlót, s a reklámtáblákon is megtalálható a magyar szöveg.

Az elmúlt napokban újabb boltok nyíltak a Kaufland szomszédságában. Többek közt a Deichmann, a Takko és még néhány más bolt kínálja portékait, sajnos, ismét csak egynyelvűen. Ami még ennél is rosszabb, és törvénysértő is, az ott dolgozók szerint a főnökség, igaz csak szóban, de kifejezetten megtiltotta a magyar nyelv használatát! Somorján a magyarok aránya messze meghaladja a törvényben meghatározott húsz százalékot, tehát még a hivatalos ügyeket is lehet magyarul intézni, de cipőt eladni nem! Az igazán szomorú az, hogy az eladók ki vannak szolgáltatva a munkaadónak, és félelmükben hajlandóak alávetni magukat a törvénytelen és embertelen „kérelemnek”.

A további fejlemények már személyes üggyé váltak számomra. Kisgyermekét nevelő lányom szintén a Deichmann cipőboltban talált munkát. A pozsonyi fiókban betanították, majd átélte az újonnan nyitott üzletek első napjaira jellemző „őrültekházát”. Az osztrák beszállítókkal az eladók közül csak ő volt képes kommunikálni német nyelven, és ezt a főnökök akkor örömmel vették. Pár nap múltán, mikor lecsendesült a roham, elbocsátották! Indok nélkül, mert próbaidőben nem kell indokolni, de a főnöknő négyszemközt „megsúgta” neki: a vétsége az, hogy magyarul beszélt a vásárlókkal. Idős nénikkel, ismerőseivel, sőt egy alkalommal velem is. Ide jutottunk, hogy egy őshonos kisebbség a szülőföldjén nem beszélhet az anyanyelvén! Csoda, hogy a szlovákság nagy többsége fél a menekültektől, amikor még a saját örökölt kisebbségétől is tart?

Természetesen munkaügyi bírósághoz fordulni közvetlen bizonyíték híján értelmetlen, ezért lányom a Kaufland-ügyben korábban eljáró aktivistákhoz fordult, és ők végigjárták az említett boltokat, tesztelve, hányadán állunk. Kikérdezték a magyar ajkú eladókat is, és valóban bebizonyosodott: elhangzott a magyar nyelv használatát tiltó szóbeli utasítás a főnökök részéről. Ez az arcátlanság nehezen kommentálható. Németországban élő fiam írt egy kulturált levelet a Deichmann központjába is. Kíváncsian várjuk az eredményt, bár a privát problémánk, vagyis hogy a lányom munka nélkül maradt, és jelentős anyagi gondokkal küzd, ezzel nem oldódik meg.

D. Péter, Somorja

A magyar nyelv használatának tiltása valóban több hazai üzletláncnál bevett gyakorlat. Írásban sehol nem fektetik le, de az elárusítónők maguktól is tudják, hogy nem érdemes a magyar vevőkkel anyanyelvükön beszélni, mert a boltvezetőt nem az üzleti érzék, hanem a nacionalizmus vezérli. Mint az ön által is említett aktivisták egyikétől megtudtuk, Somorján a Pepco, a DM és Lidl üzleteiben is ez a gyakorlat érvényesül – vagy mert nincs is ott magyar eladó, vagy mert ha van, tudja, hogy az állását teszi kockára, ha magyarul szól a vevőhöz. Történik mindez egy olyan városban, ahol az emberek több mint fele magyar ajkú, és tősgyökeres lakosok lévén a magyarok többnyire ismerik is egymást, tehát egyáltalán nem természetes, sőt kínos, ha nem szólhatnak egymáshoz a megszokott módon.

A régi, jó kereskedők tudták, hogy a vevőnek mindenben kedvében kell járni, még abban is, hogy az anyanyelvén szólunk hozzá. A mostaniak nyilván nem tudják ezt, mert mint kiderült, a tiltás általában az üzletvezetők műve. A Deichmann dunaszerdahelyi és komáromi boltjaiban minden gond nélkül beszélnek magyarul a vásárlókkal, s az üzletlánc központjában nem is sejtették, hogy Somorján milyen tiltás van érvényben, amíg az ügyben meg nem kerestük őket. Kérdésünkre Radovan Fojt, a Deichmann szóvivője azt válaszolta, hogy „a magyar nyelvű kommunikáció semmilyen esetben nem lehet felmondás oka. Épp ellenkezőleg, magyarul tudó alkalmazottaink beszélhetnek a vevőkkel magyarul. Azokban a városokban, ahol ez elvárható, mint például Párkány, Dunaszerdahely, Komárom vagy Somorja, szívesen fogadjuk, ha a vevőket az anyanyelvükön szolgálják ki az eladók. Ezen a területen a területi üzletvezetők is a régióból származnak, és maguk is magyarul beszélnek a magyarul tudó eladókkal. Társaságunk a vevők érdekeit tartja szem előtt, s ha eladóink nyelvi felkészültsége olyan, hogy a vevőket anyanyelvükön tudják megszólítani, ez számunkra előnyt és pluszszolgáltatást jelent” – írta kérdésünkre Radovan Fojt. Hozzáfűzte: a szóban forgó eladó elbocsátásának más volt az oka, de erről munkajogi szempontok miatt nem tájékoztathat. Más választ e tekintetben nem is várhattunk. A cégvezetés nem foglalkozik azzal, kinek miért mondanak fel – pláne, ha az alkalmazott próbaidős volt –, és próbálja védeni a mundér becsületét. Az elbocsátott hölgy sajnos nem tudja bebizonyítani, hogy jogtalan sérelem érte, a többi eladó számára azonban az állásfoglalás lényege az, hogy nyugodtan beszélhetnek magyarul a vevőkkel. És ha ez a területi vezetőnek véletlenül nem tetszik, forduljanak bizalommal a cég vezetőihez. Nekik érdekük, hogy minél több árut adjanak el – kínálják bármilyen nyelven. 

Köteles-e beadni az injekciót a nővérke?

Édesanyám halála után megmaradt a családi házunk, s addig, míg egészségem engedi, szívesen töltöm ott a nyári hónapokat, hol egyedül, hol a nővéremmel. Az egyik este nagyon szédültem, el is estem, így másnap reggel elmentem Lukovics doktornőhöz Nádszegre. Alaposan kivizsgált, majd Farkas doktornőhöz küldött. Ő többféle orvosságot és injekciót is kiírt. Mivel közben nyári szabadságra mentek, felutaztam Pozsonyba a körzeti orvosomhoz. A váróteremben hárman voltak előttem – valószínűleg orvosságot akartak íratni. Egyszer csak megszédültem, és el is estem. Erre az egyik nővér (mert kettő szolgál a rendelőben) azonnal behívott, s mihelyt bementem, a másik nővér kiküldött azzal az indokkal, hogy „csak sürgős esetekben vannak előnyben a páciensek”. Más nővérhez fordultam, az aztán szívesen eleget tett kérésemnek, és beadta az injekciót.

Szeretném megkérdezni: vajon a nővérke helyesen járt-e el. Köteles-e beadni az injekciót, ha azt egy másik orvos írja fel? A nádszegi szabadságon volt, azért kellett Pozsonyba jönnöm a körzeti orvosomhoz.

Horváth Rozália

Az általános szabály az egészségügyben az, hogy rosszullét, hirtelen állapotromlás esetén mindenkit lakóhelytől függetlenül bárhol ellátnak. Az elsősegélynyújtást, ügyeleti ellátást követően azonban már a körzeti orvost kell felkeresni, mert ő ismeri a pácienst, ő tudja, hogy milyen más betegségekkel kezelik, milyen gyógyszereket szed, és nem utolsósorban ő kapja érte havonta a kapitációt. Az ön körzeti orvosánál dolgozó nővér akkor köteles beadni az injekciót, ha azt a körzeti orvos is jóváhagyja.

Az, hogy az injekció beadására várni kell, szintén nem meglepő, de ha valóban megszédült és elesett, azonnal el kellett volna látniuk – kommentár nélkül. Mivel az injekciót ön vásárolta meg a gyógyszertárban, azt ajánljuk, keressen olyan nővért az ismerősei között, aki akár munka után is hajlandó beadni önnek. Ezzel megkíméli magát a felesleges várakozástól, kellemetlenségektől.