Tovább tűrünk, vagy újra választunk?

A választók többsége alighanem már akkor elveszítette a fonalat, amikor a karácsonyt megelőző héten a Richard Sulík vezette SaS a parlamentben támogatta Roman Mikulec (OĽaNO-jelölt) maradását a belügyminiszteri poszton, egy napra rá viszont benyújtotta a kormány leváltására vonatkozó indítványát. Vagy akkor, amikor Sulík és Eduard Heger miniszterelnök megegyezése értelmében Igor Matovič pénzügyminiszter benyújtotta a tárcavezetői posztról való lemondását, el is ment az elnöki hivatalba, majd ott a már aláírt lemondólevelet azzal tépte ki a hivatalvezető kezéből, hogy meggondolta magát. Minden hiába, a posztján úgysem maradhatott, mert (lehet, hogy épp emiatt a kínos intermezzo miatt) az SaS december 18-án végül mégis a kormány bukására szavazott. Most pedig arról tárgyal, hogyan lehetne ismét a megbuktatott és ügyvivővé degradált kormány részese. A feltétel maradt – csakis Igor Matovič nélkül. Ez elvileg teljesült, de a gyakorlatban elképzelhetetlen, mert a háttérből pártelnökként továbbra is Matovič irányítja a legnagyobb koalíciós pártot, saját teremtményét, az OĽaNO-t. Eduard Heger miniszterelnök pedig mostanáig nem adta sok jelét annak, hogy mindez zavarná.
 

Jó megoldás nincs

A politikai stabilitás szempontjából természetesen az lenne a legkevésbé rossz megoldás, ha ez a kormány valahogy összeszedné a minimális többséget, és kihúzná a 2024-es választásokig, véli Aneta Világi politológus. „A nagy kérdés az, megszavazná-e a parlament ezt a hajszálnyi többséget, és ha igen, milyen áron. Ismét ott tartunk, ahol az SaS távozását követően a kisebbségi kormány idejében, hogy a szélsőséges pártok képviselőivel kellene rejtett és drága alkukat kötni, amelyek csak szavazástól szavazásig lennének érvényesek. Ez minden, csak nem stabilitás, ezért reálisabb az, hogy az újjáalakult kormánynak csak akkor szavaz bizalmat a parlament, ha megszületik a megegyezés az előrehozott választásokról. De ez sem fog nyugalmat, a valódi problémákra való koncentrációt jelenteni, mert azon nyomban elkezdődik a választási kampány” – véli a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánhelyettese.

Vagyis ahogy már 2021-es nagy tavaszi kormányválság óta tapasztaljuk, megint nem lesz idő, energia és akarat sem, hogy a politikusok a választók valós problémáival foglalkozzanak. Karácsony előtt két nappal ugyan jóváhagyta a parlament a 2023-as költségvetést, ami azt jelenti, hogy a háztartásokat egyelőre nem érinti drasztikusan az energiaárak növekedése, de ezzel vélhetően véget is ért a parlamenti igyekezet, hogy tovább nyújtsa ennek a kormánynak az agóniáját.

Akiknek nagyon sürgős

Peter Pellegrini pártjának, a Hlasnak, a Smernek, sőt még a Sme rodinát vezető Boris Kollárnak is az az érdeke, hogy idén júniusban, de legkésőbb szeptemberben előrehozott választások legyenek. Peter Pellegrininek azért, mert ha nagyon el nem ront addig valamit (és aki csak mosolyog, semmiről nincs határozott véleménye, és szinte senkit nem zár ki az együttműködésből, az ugyan mit ronthatna el?), akkor egyértelműen ő alakít majd kormányt. Az elmúlt év során népszavazást kezdeményező Robert Fico azért sürgeti annyira az új választást, mert biztos, hogy ez az ellene és szövetségesei ellen indított eljárások végét is jelentené, Kollár pedig azért, mert örömmel és könnyen köt majd szövetséget az újabb győztesekkel.

Az előrehozott választások nagy befutója lehet még a Kotleba pártjából kivált, Milan Uhrík vezette Republika, amely vélhetően nem kerülhet kormányra, mert Peter Pellegrini ezt többször is egyértelműen kizárta. Ellenzékben viszont ők vihetik majd a prímet az OľaNO-val, ami további négy évre biztosítja a túlélésüket. A legutóbbi felmérések alapján biztos befutó a Progresszív Szlovákia, amelynek már több hónapja 10% feletti eredményt mérnek, és ha az a bizonyos kapanyél most kivételesen elsül, az őszi megyei és önkormányzati választásokon megerősödött Szövetség is megugorhatja az 5%-os küszöböt.

Elfáradtak a választók

A december végi felmérések szerint bekerül még a parlamentbe az SaS és a KDH, de hogy ők hová csapódnak, az már nem annyira az elveken, mint a számokon fog múlni. Marián Kotleba viszont aligha indulhatna az előrehozott választásokon, mert a feltételes büntetése, amelyet a fasiszta szimbolikát tartalmazó ajándékutalványok miatt kapott, csak 2023 októberében telik majd le. Nem kell elfeledkezni az Andrej Danko vezette Szlovák Nemzeti Pártról, amely potyautasként szintén becsusszanhat az új törvényhozásba, ha Fico szavazatmaximalizálási céllal koalíciót köt vele (és miért ne tenné).

A kilátások elég borúsak, de ennél még borúsabb lehet az a hosszú vergődés és folytonos bizonytalanság, amit a szélsőségesek kegyének kitett, épp csak minimális többséggel rendelkező kormány jelentene. Az állampolgárok többségének is elege van abból, hogy sosem tudja, mire számíthat, ezért is szeretne a Median közvélemény-kutató ügynökség december 30-i felmérése szerint a megkérdezettek 65%-a előrehozott választásokat. Mindössze a válaszadók 22%-a gondolja azt, hogy ennek a kormánynak ki kellene töltenie a rendes ciklusát, amely 2024 elején ér véget. Az előrehozott választásokat preferáló megkérdezettek 56%-a azt szeretné, ha a választásokat minél hamarabb, lehetőleg már 2023 első negyedévében megtartanák, 36% a második negyedévvel is beérné. Csak 6%-nak felelne meg egy nyári időpont és 1%-nak a még későbbi. Azt pedig mindössze 8% szeretné, hogy a köztársasági elnök által kinevezett kormány irányítsa az országot.

Szakértői kormány is jöhet

Most ott tartunk, hogy Zuzana Čaputová január végéig adott időt az ügyvivő kormányfőnek, Eduard Hegernek, hogy tegye meg az előrehozott választások kiírásához szükséges intézkedéseket. Az elnöknő azt is jelezte, hogy ha a választásokat nem írják ki június végéig, szakértői kormányt fog kinevezni, de ezt a kabinetet ugyancsak a parlamentnek kell majd jóváhagynia. Ha nem szavaz neki bizalmat, attól ugyan a szakértői kormány még működhet, de nagy valószínűséggel az általa előterjesztett törvényjavaslatok nem tudnának többséget szerezni. Ha pedig három hónapig blokkolja a parlament a törvények elfogadását, akkor így is, úgy is új választásokat kell kiírni.

Egyelőre úgy tűnik, a parlamentben nincs kilencven képviselő, akik támogatnák az előrehozott választásokat, és megszavaznák az azt lehetővé tevő alkotmánymódosítást. Ugyan január 21-én a Smer kezdeményezésére országos népszavazás lesz Szlovákiában arról, meg lehet-e rövidíteni a választási ciklust parlamenti határozattal vagy népszavazással, de ez minden jel szerint érvénytelen lesz, mert a részvétel 50% alatt marad. Aztán mégis érvényesül, mert a parlamenti pártok végül alighanem kénytelenek lesznek megegyezni az előrehozott választásokról.

A Szövetség utolsó esélye?

A magyar szavazatokra építő Szövetség számára ez lehet a nagy és utolsó esély. Ha most sem jutnak be a parlamentbe, talán már a Fidesz sem fogja elhinni nekik, hogy még képesek lehetnek rá. Kérdés, hogy a nagy megmérettetésnek platformokkal és legalább látszólagos egységgel ugranak neki, vagy megszűnnek a platformok, és ezáltal újabb személyes konfliktusoknak ágyaznak meg, amelyek a hitelesség csíráit is elpusztítják. Végső elkeseredésében úgyis sok magyar szavazott eddig is szlovák pártokra, most azonban megtudjuk majd azt is, hogy a Szövetség mennyire lesz képes nem csak a hazai magyar politikusok gyűjtőpártjaként, hanem a nézeteiben is sokszínű magyar közösség gyűjtőpártjaként is fellépni.

A felmérések és elemzések alapján a Hlas, a Smer és a Sme rodina alakíthat majd kormányt, a szükség és a számok szerint pedig az új kabinet része lehet még az SaS vagy a KDH. Sokan a szélsőséges pártoktól tartanak, és nem alaptalanul, mert a társadalom elkeseredett és radikalizálódik. Ahogy Zuzana Čaputová köztársasági elnök mondta újévi beszédében: csak az fog bekövetkezni, aminek mi magunk nyitunk utat.