Öt éve, hogy Robert Fico torz vigyorral az arcán azzal nyújtotta át a lemondását Andrej Kiska köztársasági elnöknek, hogy nem megy innen sehová. Igaza lett. A Kuciak–Kušnírová gyilkosságot követően mindenki azt hitte, hogy a Smer elnöke végleg eltűnik a politikai süllyesztőben, most mégis főnixmadárként támadt fel a hamvaiból, és fél évvel az előrehozott választások előtt már vezeti a népszerűségi listákat. Ha nem történik csoda, ez év őszén ismét Fico alakít kormányt, a kérdés csak az, hogy kivel.
Csoda pedig nincs a láthatáron, új párt annál több. A jelenlegi megbízott kormánykoalíció tagjai közül leginkább Boris Kollár „családja” esélyes arra, hogy újra a parlamentbe kerüljön. Úgy tűnik, ebben a magát konzervatívnak és kereszténynek valló országban még mindig elegen vannak, akiknek tetszik Kollár családmodellje és üzletelésen alapuló politizálása. Az OĽaNO osztódással szaporodik: Igor Matovičot márciusban faképnél hagyta Eduard Heger, Ján Budaj és Jaroslav Naď is, hogy megalapítsák a Demokraták (Demokrati) nevű pártot. Mondták is a bejelentő sajtótájékoztatón, hogy ezentúl csak a közérdeket tartják szem előtt. Csak azt nehéz felfogni, hogy eddig mi akadályozta meg őket ebben, hiszen kormányon voltak.
Egyszerű emberek bonyolult ötletekkel
De ez már a múlt, most Eduard Heger és Igor Matovič is külön csapatban játszik, bár utóbbi váltig azt állítja, az is az ő ötlete volt, hogy Heger alapítson saját pártot, mert így erősíti a demokratikus tábort. Hogy Hegernek, aki a választásokig nemcsak megbízott kormányfő, hanem megbízott pénzügyminiszter és három hete már megbízott egészségügyi miniszter is, mindemellett mennyi ideje és energiája marad kampányolni, az majd kiderül, de Igor Matovič máris elkezdte, és nem is akárhogy. Március közepén Nagymihályban tartott lakossági fórumot. Ott, ahol a hónap elején csúnya és méltatlan konfliktusba keveredett a ruszofil közönséggel Rastislav Káčer külügyminiszter és Jaroslav Naď védelmi miniszter. Nem is Matovič lett volna az, ha le nem üti ezt a magas labdát. Egyszerű emberként, állítólag testőrök nélkül ment el a városba, és a pódium alatt szemtől szembe beszélt a frusztrált, kiábrándult emberekkel. Leginkább arról, hogy szerinte őt is kihasználták. Hiába volt a 2020-as választások győzteseként annyi jó ötlete, hol Richard Sulík, hol Zuzana Čaputová államfő akadályozta ezek megvalósításában, hiába dolgozott tehát szakadatlan a választókért, mégis félreállították.
Igor Matovič most újra az az egyszerű ember, aki gátlások és tét nélkül ötletelhet, ujjal mutogathat a kormányra, hiszen annak már nem tagja, ígérhet bármit. Ebben a végtelenségig megosztott országban biztosan elegen akadnak, akik elhiszik, hogy épp annyira dühös, becsapott, elégedetlen és alulértékelt, mint ők. Az is biztos, hogy még mindig számolni kell vele, mert az ötlettára kiapadhatatlan.
Dzurinda gyenge, Fico erős
Konkurenciája pedig ezen a téren nincs, a demokratikus oldalon semmiképp. Heger Demokratái a bemutatkozásuk óta hallgatnak, Mikuláš Dzurinda Kék koalíciója pedig alighogy létrejött, azonnal meg is szűnt. Már a megalakulása is érdekes volt, az egykori kormányfő nagy csinnadrattával jelentette be, hogy a demokratikus térfélen mindenkit egyesít és összefog, csupa új, fiatal tehetséget hoz az elfásult, megfáradt hazai politikába, aztán pár héten belül kiderült, hogy már az első szövetségese, a Spolu pártot vezető Miroslav Kollár (eredetileg a Za ľudí képviselője volt) is átvágta, és még az alapító kongresszus előtt átigazolt Eduard Hegerhez. Dzurinda erre válaszlépésül megalapította a Kékek – európai Szlovákia (Modrí – Európske Slovensko) nevű pártját, amelyről azóta sem hallani.
Annál többet hallunk Róbert Ficóról, aki kétnaponta sajtótájékoztatót tart, hadat üzent a rendőrségnek, az ügyészeknek, a bíráknak, a sajtónak, és bosszút, revansot ígér. Be is fogja tartani, ha lehetőséget kap, mert ma már nincs vesztenivalója, és azt is megtanulta, hogy még színlelnie sem kell a demokratát. Szlovákiában van annyi dühös, elégedetlen, a mások elleni gyűlöletre mindig kapható választó, amennyi ebből a mocsárból is újra a hatalom csúcsára juttathatja. Ha valami felfoghatatlan és kiábrándító ebben a történetben, hogy a magyar kormány is Robert Fico vállát veregeti és feledve Malina Hedviget, a megvert dunaszerdahelyi szurkolókat, az állampolgársági törvényt, megbízható stratégiai partnernek nevezi őt. Mindehhez elég, hogy most egyetértenek az orosz–ukrán háború kapcsán, minden más feledve. Ez, bár elfogadhatatlan, egyeseknek talán érthető, ám amikor szlovákiai magyarok is azt mondják: ez a Fico már más, mint aki öt, tíz éve volt, arra nincs magyarázat. Hacsak nem a teljes értékvesztés és az elvek totális feledése, ami a hazai kisebbségi politika végzetét is jelentheti.
Mi, magyarok hová álljunk?
A Szövetség az aktuális közvélemény-kutatások szerint 2%-on áll, ami a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatküszöb felét sem éri el, de még azt a 3%-ot sem közelíti meg, ami ahhoz kellene, hogy a párt működéséhez szükséges állami hozzájárulást megkapják. Innen szép nyerni – mondhatnánk, de egyelőre azt sem látjuk, hogy a saját belügyein és platformjain kívül mi mással foglalkozik a párt. Jelenleg épp azzal, hogy befogadják-e Matovič jobbkezét, Gyimesi Györgyöt. Ez szinte biztosan a Híd platform kiválását jelentené, és nem is igazán látszik, mi értelme – ha csak nem pont ez a cél.
Nemcsak a Szövetség bejutása kétséges, az 5-6%-os határon billeg a KDH és az OĽaNO is, ami azt jelenti, hogy a demokratikus oldalon nincs kinek kivel szövetkezni. A Progresszív Szlovákia (PS) ugyan szépen araszolgat felfelé, jelenleg 15%-on áll Fico és Pellegrini pártjai mögött, de a rögtön utána következő SaS a maga 8%-ával kevés az üdvösséghez, a többiek pedig a PS-t túl liberálisnak tartják. Múlt heti hír, hogy a progresszívek Jaroslav Spišiak volt országos rendőr-főkapitánnyal tárgyalnak arról, hogy csatlakozna hozzájuk. Ha sikerül őt úgy prezentálniuk, mint a szervezett bűnözés, a korrupció elleni harc, a törvényesség és igazságosság élő szimbólumát, sokat hozhat a párt konyhájára. Jellemző, hogyan reagált Spišiak és a PS közeledésére Eduard Heger: azt mondta, még nem érkezett el az ideje, hogy ő szólítsa meg és most már nem is fog. Kár, hogy sok minden ilyen megkésve jut eszébe.
Pellegrini talán még nyitna is a progresszívek felé, csak nem meri kimondani, és mivel semmit nem mer kimondani, kezd veszíteni a vonzerejéből. A Fico árnyékából kisettenkedett, de kilépni soha nem tudó pártelnök lavírozó határozatlansága, semmitmondó és mindent elfedő mosolya ma már kevés a frusztrált tömegeknek, akik egyértelmű ígéretekre, határozott üzenetre vágynak – és ezt Fico adja majd meg nekik.
Törpepártok és visszatérők
Na és itt vannak a többiek, akik még mind lehetnek valahol a mérleg nyelve, ha csak annyira is, hogy az esélyesektől vegyenek el szavazatokat. Újra kapaszkodik az 5%-os határhoz az Andrej Danko vezette SNS, mérhető 1,2%-on áll Simon Zsolt Magyar Fóruma, a Kiska alapította Za ľudí, a Kotleba-féle ĽSNS és a Tomáš Drucker vezette Dobrá voľba. Egy-két hét múlva már minden másként lehet, mert az új pártok gombamód szaporodnak. Már most tizennégyről tudni, és július 2-ig, amíg le kell adni a bejegyzéshez szükséges tízezer aláírást, még sokan gondolhatják úgy, hogy szerencsét próbálnak. Gondolják is, mert az egész kezd egy ötletbörzére hasonlítani. Jablko (Alma) néven pártot alapított az SaS-ből kilépett Lucia Ďuriš Nicholsonová, Hnutie-Stabilita (Mozgalom – Stabilitás) néven pedig az adócsalásért korábban 11 évre elítélt zempléni vállalkozó, Mikuláš Vareha. Lesz pártjuk az oltáselleneseknek (ezt Karol Suchan volt érsekújvári alpolgármester jegyeztette be), a kapitalizmus ellen tiltakozóknak, valamint megjelent a színen egy új szlovák gazda, Juraj Čarný is, aki tisztességet és Pozsonyból Kassára vezető autópályát ígér. Még többen lesznek, már ha ki tudják fizetni a 17 ezer eurós óvadékot, amit akkor kapnak vissza, ha a leadott érvényes szavazatok legalább 2%-át megszerzik.
Hiányzik a közös cél
Hogy hányan fektetnek ekkora összeget a bizonytalanba, azt még nem tudjuk, de azt már most lehet látni, hogy ezt a választást az elégedetlenség, a gyűlölet és a harag fogja meghatározni. Mostanáig azok tűnnek sikeresnek, akik ezt a hullámot tudják meglovagolni – értelmes, higgadt, esélyes alternatíva egyelőre nem látszik.
Michal Vašečka szociológus szerint a legnagyobb baj az, hogy az egész szlovák társadalmat átszőtték az összeesküvés-elméletek, mindenki mindenhol összeesküvést vél felfedezni, és ellenséget lát. „Nyoma sincs annak az összefogásnak, amely 1998-ban Mečiar leváltásakor, vagy 2020-ban Fico maffiaállama ellen megnyilvánult. Ma a szlovák társadalom apatikus, csalódott, nem bízik a pártokban, az állami intézményekben, a politikusokban, a szakemberekben, senkiben. Ez az össznépi mentális állapot a legjobb táptalaja a rendszerellenes eszméknek, az összeesküvés-elméletekre, hamis ígéretekre építő pártoknak. A mostani kaotikus kormányzást követően nagy az igény a rendre és a fegyelemre, ezt az autoriter hajlamú politikusok érzik, és vissza is élnek vele. A szlovák választók nagy része most egy keménykezű, határozott vezetőre vágyik, az értékrend tulajdonképpen nem is számít neki, csak mondja meg már valaki, merre és hová. Ez nagyon veszélyes, mert nem tudni, hogy az ilyen erők győzelme hová vezethet, és meddig tarthat.”
Michal Vašečka szerint egyelőre nem látszik, hogy ezt a veszélyt a demokratikus pártok tudatosítanák. „Nincs olyan eszme és cél, amely összefogná őket, mert az, hogy be akarnak jutni a parlamentbe, nem elég. Harminc éve ilyen eszme volt, hogy be akartunk kerülni az EU-ba és a NATO-ba. Most az lehetne, hogy nem kellene mindent eldobni, amit eddig elértünk. Vagy hogy a világ civilizáltabb részéhez akarunk tartozni. Kérdés, hogy van-e erre ebben az országban igény.”
***
A teljes írás a Vasárnap magazin 2023/13. számában jelent meg
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.