Gyermekkorom egyik legtöbbet látott filmje a Gerald Durrell regénye alapján készült Családom és egyéb állatfajták. Annyiszor láttam, hogy szinte fejből tudom, és imádom minden képkockáját. Története pedig hol máshol, mint Korfun játszódik.
A görög szigetek már régóta kedvelt úti célok, számos iroda kínál e festői helyekre utakat, így június végén Pozsonyból mi is Korfuig repültünk. Már a szállásra vezető úton tudtam, hogy jó lesz ez, merthogy számtalan macska jött szembe, szépek, kedvesek és különlegesek. Sokan vannak, hogy az egerektől és kígyóktól megvédjék a sziget lakóit. És törődnek velük. A legtöbb kasztrált, chipelt, egészséges. A helyiek és a turisták meg etetik őket, sok helyen gyűjtenek is nekik. Tulajdonképpen végig kísérték a nyaralást, ott voltak a szállásunk utcájában, az üzletek előtt, az éttermekben, sőt még a templomokban és múzeumokban is.
A korfuiak nyugodt, de temperamentumos emberek. Bőrük napbarnított, szeretik a halat, és biztos ismernek legalább egy Szpirót. Annyit hallottam ezt a nevet ott, hogy abból következtetve a sziget 70%-át Szpirónak kell, hogy hívják. Annak ellenére, hogy a turisták sokfélék, sokszor hangosak és idegesítőek, a korfuiak mindent megtesznek értük. Beszélnek angolul, segítenek, útba igazítanak, akkor is türelmesek, ha aznap már százszor kell valamit elmondaniuk. Mert ezen a szigeten a turisták az elsők. Ezt egy helyi jegyárus mondta, aki épp rágyújtott, s hiába biztattuk, hogy csak nyugodtan szívja el, van idő, kijelentette, hogy szó sem lehet róla… A turisták az elsők, de nem nyomnak mindent képükbe, nem erőszakosak, mindent meg lehet találni, de nem akarnak mindent mindenáron eladni. Pedig meglepően szép, igényes portéka várja az idelátogatókat: nem a Kínából importált műanyag mágnesek, hanem a helyi kézművestermékek. Itt még én is elcsábultam néhány csecsebecse láttán, de miután a görög árus magyar szavakkal tette a nyakamba az új láncomat, biztos voltam, hogy ez jó vétel volt, azóta is rajtam lóg a kis medál, amiben a tenger kékje figyel. Hogy a Családom és egyéb állatfajtákból idézzek: „Anyu, szerinted én szélfútta és izgalmas vagyok?”
Bár a filmben a válasz „nem, drágám”, én nagyon is annak éreztem magam ez alatt a pár nap alatt. A nyaralós üzemmódot a külsőm is gyorsan átvette: a hajam és a bőröm régen volt már olyan szép, mint a napsütéstől és a sós víztől, a ruháim is fehérre váltottak, pedig amilyen hosszú az év, olyan ritkán viselem ezt a színt…
És hogy mit csináltunk tíz napig a szigeten? Mindent és semmit. Nem idegeskedtünk, mindennap más strandon úsztunk, finomakat ettünk, helyi zeneiskolások koncertjén voltunk, vízesésben zuhanyoztunk, macskákat etettünk, operaénekeseket hallgattunk, hangosan köszöntünk a szomszéd bácsinak, görög (!) görögdinnyét falatoztunk, leszálló repülőket figyeltünk, fákat simogattunk, gyíkokat követtünk, sokat másztunk, hajókáztunk, és jó volt nekünk. Mint egy giccses nyári film, komolyan. Ha megkérdeznék, melyik volt életem eddigi legjobb nyaralása, egyből rávágnám, hogy az idei. Szeretek mindig új helyeket felfedezni, de erre a görög szigetre bármikor visszatérnék, annyira azt éreztem, hogy ez az én helyem.
Tippek Korfura utazóknak
Hol szálljunk meg?
Ez leginkább attól függ, milyen típusú nyaralók vagyunk, és mit szeretnénk csinálni a szabadságunk alatt. Mi a sziget ugyancsak Korfu névre hallgató fővárosát választottuk, és ez remek döntésnek bizonyult. A reptér sétatávolságra a belvárostól, ahonnan a buszok és a hajók is indulnak. A belváros nyüzsgő, van minden, amire szükségünk lehet. A tengerre néző apartmanok és a csönd kedvelői azonban ne itt hajtsák álomra a fejüket. A szállásválasztást elrontani nem igazán lehet, a sziget minden pontja lélegzetelállító, és minden viszonylag könnyedén bejárható. A keleti part jobban kiépített, ott a víz is melegebb. A nyugati part viszont sokkal vadregényesebb, a víz meg tisztább, több a homokos strand is. A sziget déli részétől van legmesszebb a főváros és a főbb látványosságok. Északon pedig viszonylag sok a turista.
Béreljünk autót?
Igen, de csak, ha tapasztalt sofőrök vagyunk. A sziget jól bejárható és érdemes is bejárni, az utak viszont keskenyek, kacskaringósak, meredekek. Sokszor hátra kell tolatni, ha szeretnénk, hogy két kocsi elférjen egymás mellett. Nem lapos terephez szokott, kezdő sofőröknek való ez. Jó választás lehet viszont a robogó vagy a quad, de busszal is eljutunk szinte bárhová (mi is így közlekedtünk), sőt akár stoppolhatunk is (két stoppolásból kétszer álltak meg nekünk egyetlen percen belül). Viszont a biciklizés csak komoly sportembereknek ajánlott!
Mit csináljunk?
Mehetünk múzeumba, hajókirándulásra, vízeséshez, elhagyatott partokra, erődbe. Rengeteg a lehetőség, csak meg kell találni őket. A fővárosba mindenképpen érdemes ellátogatni, nagyon hangulatosak a szűk utcák, a régi erődből pedig pazar a kilátás. Gyerekekkel, gyerekek nélkül, háziállattal, egyedül, párban, baráti társasággal, mindenhogy lehet megfelelő programot találni.
Mit együnk?
Ha tehetjük, kóstoljunk meg minél többet a helyi specialitásokból. Souvlaki, gyros, grillezett feta, görög saláta, citromos pite, görög joghurt, frissen fogott halak. Nehéz rossz ételbe belefutni. Olaszország közelsége miatt pedig a pizzát és a pastát is megéri itt megkóstolni!
Egy kis sorozatajánló:
A repülőn kezdtük el nézni a Sziget zenésze (megtalálható a Netflixen) című görög sorozatot, mely Paxos szigetén és Korfun játszódik. Egy zenetanár érkezik a szigetre, hogy újra beinduljon a járvány előtt nagyon népszerű zenei fesztivál. Viszont bonyodalmak is vannak, meg társadalmi problémák: nemi identitás, drogkereskedelem, hazugság, nehézkes szerelmi kapcsolatok, családon belüli erőszak. Aki ízig-vérig nyári, mégsem bugyuta sorozatra vágyik, nézzen bele, nem fogja megbánni!
Meg aki nem látta a Családom és egyéb állatfajtákat (a 2005-ös filmet), azt is meg kell ám nézni! Vagy / és elolvasni a könyvet!
*
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2023/29-es számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.