November 3-a úgynevezett „közhelynap” az Egyesült Államokban. Az emberek bátorítva vannak, hogy szőjenek minél több klisét a mondandójukba, ezzel is emlékeztetve egymást ezen szófordulatok szerepére.
A közhelyek (vagy klisék) a mindennapi beszédben olyan szófordulatokat és kifejezéseket jelölnek, melyek a túlzottan gyakori használat miatt elvesztették eredeti jelentésüket vagy hatásukat. Használatukat bizonyos helyzetekben hajlamosak vagyunk a kreativitás hiányával azonosítani, elvégre nem kimondottan eredeti „dióhéjban” összefoglalni valamit, sem pedig felhívni a figyelmet „féltve őrzött kincsekre”, mielőtt megvitatnánk a legújabb híreket, melyek „napvilágot láttak”.
Robert Jay Lifton amerikai pszichiáter 1961-es könyvében (Thought Reform and the Psychology of Totalism) a kliséknek egy olyan formájára is felhívta a figyelmet, mely egyenesen az érdemi vita ellehetetlenítésére szolgál. Ilyen „gondolatmegállító klisé” például egy legyintés kíséretében kijelenteni, hogy partnerünk „már megint kezdi”. Az ilyen megszólalás nehezen kivédhető, hiszen a mondandó tartalma helyett a közvetítő jellemét támadja.
November 3-án, közhelynapon azonban azt igyekszünk tudatosítani, hogy bár az irodalom és a vitakultúra gyümölcsözőbbek klisék nélkül, a mindennapi kommunikáció során fontos szerepük van. Elvégre segíthetnek komplex érzelmeket és ötleteket egyszerűen és közérthetően továbbítani más embereknek, valamint vitathatatlanul szórakoztató játékosan, elcsépelt mivoltukat tudatosítva használni őket.
„Kóstoljatok bele” ti is a közhelynapba, és „szőjetek” ma minél több klisét a mondandótokba!
(nationaltoday)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.