A jótékonykodásról, a segítségnyújtásról jó pár film készült, ezekből válogattunk össze párat. Nyár esti mozinak is tökéletesek, hiszen amellett, hogy mind a három Afrikában játszódik, látványosak, elgondolkodtatóak és meghatóak is.
Karácsony a vadonban (2019)
Ne kategorizáljuk be a cím alapján. Bár a cselekmény egy része valóban karácsonykor játszódik, nem ez a fő szempont. A rendező egy gazdag, aranyéletet élő amerikai hölgy életén keresztül mutatja be azt, hogy az afrikai elefántok micsoda veszélynek vannak kitéve. Kate bár állatorvosnak tanult, szakmáját soha nem gyakorolta. Hamar férjhez ment, gyereket nevelt, ám amikor a fiú egyetemista lett, a férje bejelentette: jobb, ha elválnak. Közben Kate egy afrikai úttal szerette volna meglepni a férjét, így a bejelentés után úgy döntött, egyedül utazik. Kate egy sétarepülés során szembesül azzal, hogy az orvvadászok csak azért gyilkolják le az elefántokat, hogy az értékes agyarukat megszerezzék. Ezzel nemcsak az elefántpopulációt ritkítják, hanem a kiselefántok élete is veszélybe kerül, hiszen teljesen védtelenül maradnak. A közelben működik egy elefántmentő központ, ahol igyekeznek minél több bajba jutott állatot befogadni, majd egy idő után visszaszoktatni őket a vadonba. Kate a központban döbben rá, hogy New Yorkban nem várja semmi, hogy itt érzi magát igazán jól, hogy végre célt nyert az élete. Segít, ahol tud, adományokat gyűjt, elefántokat gondoz, és a nehéz feladat mellett arra is jut ideje, hogy a többi önkéntessel igazi családi kapcsolatot ápoljon. Mivel a film az elefántok védelmére hívja fel a figyelmet, a forgatás közben is különösen odafigyeltek arra, hogy óvják a legnagyobb szárazföldi emlősöket.
Hotel Ruanda (2004)
A film a megrázó, 1994-es ruandai népirtásról szól. Nem dokumentumfilm, mégis vagy talán éppen ezért egy olyan szörnyűségnek lehetünk a tanúi, ami az orrunk előtt zajlott, mégsem tudtunk róla. A kilencvenes évek elején zajló polgárháborút a kormányon lévő, katonaságot, médiát és sajtót irányító hutu szélsőségesek robbantották ki a tuszi kisebbség és a mérsékelt gondolkodó hutuk ellen. Az utcákat ellepték a katonák, a rádióban sorra mondák be azoknak a közéleti személyiségeknek a nevét, akik veszélyt jelentenek a hutu eszmére. Őket brutálisan meggyilkolták, megcsonkították. Három hónap alatt közel egymillió embert végeztek ki, nőket, gyerekeket, családokat. Ez az ellentét nem egyik napról a másikra élesedett ki, sok éves uszítás, gyűlöletkeltés, propaganda előzte meg. Sajnos, a történelemből és a jelenkorból is ismerős lehet ez a jelenség. A film cselekményét igaz történet ihlette. A hotel tulajdonosa, Paul Rusesabagina – aki valós személyiség, tettéért számos nemzetközi díjjal is jutalmazták – több mint 1200 menekültet vásárol meg, és ad biztonságos menedéket nekik a szállodájában. A katonáktól italért cserébe egy-egy menekültet kér. A szálloda védett terület, a vendégeket – lévén, külföldről is sokan tartózkodnak ott – nem bántják, élve megússzák a népirtást. Sőt, még egy telefonvonal is életben marad, így a szállodaigazgató értesíteni tudja a világot arról, mi zajlik Ruandában. A film roppant megrázó, ám megmutatja, milyen az igazi emberség, mely példa lehet ma is, hiszen napjainkban is egyre több gyűlölettel találkozni.
Gorillák a ködben (1988)
Dian Fossey antropológus korának egyik legismertebb kutatója volt. Tizennyolc évig tanulmányozta a ruandai hegyi gorillákat, miközben közöttük is élt. Lemásolta a viselkedésüket, a hangjukat, így a hatalmas emlősök befogadták őt, és rengeteg mindent megtudott róluk. Maga a film Dian Fossey életét mutatja be, négy könyv összegyúrásából készült a forgatókönyv, ám nem dokumentumfilm, hanem filmdráma. Bár több mint harminc éve forgatták, ami a képi világán is meglátszik, mégis érdemes megnézni, ugyanis a kutatások és az antropológiai ismeretek mellett a környezetvédelem fontosságára is felhívják a figyelmet a készítők. Dian nemcsak kutatta a gorillák életét, hanem védte is őket, a környezetüket. Kutatóállomást hozott létre Afrikában, felhívta a világ figyelmét arra, hogy a King Kong-mítosz téves, vagyis a gorillák nem agresszív vadállatok, hanem végtelenül intelligens lények. Azt is megmutatta, hogy az orvvadászok mekkora károkat okoznak közöttük, s hogy a turisták hada és az állatkertek érdeklődése legalább ennyire ártalmas. A kutató halálát is ez az aktív harc okozta. Otthonában, éjjel gyilkolták meg, egyes feltételezések szerint orvvadászok, mások szerint azok, akik a gorillaturizmusból reméltek hasznot.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/27. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.