Pénzek, nemek, pénznemek

A járvánnyal járó gazdasági visszaesés háttérbe szorította a valutapiaci híreket, túl hektikus jelenleg ehhez a pénzügyi helyzet, és a hétköznapi életben is kevéssé volt fontos egy ideig, hogy mennyit ér a pénzünk egy olyan országban, amelyben más pénznemet használnak. Szlovákiában is szinte teljesen leállt az idegenforgalom, úgyhogy akár ebből a szempontból, vagy éppen a valutaváltás elkerülése miatt is érdemes megfontolni idén a belföldi utazást. Aki viszont mindenképp távolabbra menne, és ezt megteheti (meg meri tenni), sőt kikacsint az eurozónából, annak bizony ismét el kell gondolkodnia azon is, hogy a határokon túl mennyit ér a nyaralásra összekuporgatott pénze.

A nagy nemek

A pénznemek váltásának minden korban megvoltak a nagy nemjei, amit az ebben jártasak kiismertek, elkerültek. Ma már például jócskán a pénzügyek elektronikus intézésének korát éljük, de teljesen még nem halt ki az út szélén feketén valutaváltást kínálók intézménye sem: aki tudja, hogy melyik autóban folynak ilyen ügyletek, az odajárul, aztán vagy becsapják, vagy nem, tud esetleg alkudni, vagy meg sem kapja a neki járó pénzt, pórul jár. Aki már hallott olyan történetet, amelyben az effélékkel foglalkozó ilyen-olyan bűvésztrükkökkel cselezte ki a becsületességet, biztosan tudja, hogy ez a módszer egy hatalmas nem.

De persze vannak legális vagy annak tűnő módjai is annak, hogy megrövidítsék a pénzváltás iránt ácsingózókat, ilyenkor már kevéssé látszik a nem felirat. Például a repterek, állomások közelében, turistalátványosságoknál kedvezőtlen árfolyammal dolgozó pénzváltóknál. Vagy amikor ingyenes külföldi pénzfelvételt ígér egy pénzintézet, csak éppen az árfolyam olyan irreális, hogy senkinek nem éri meg. Ehhez el kell olvasni a kisbetűs részeket, időben tájékozódni – különben ráfizetünk.

Itt vagy ott?

Kellő odafigyeléssel a legnagyobb csalásokat el lehet kerülni, de még így is marad egy sor kérdőjel. A sokat emlegetett bankközi devizapiaccal, az árfolyam ingadozásával az egyén nyilván nem sokat tud kezdeni, ezt elfogadva kell törekednie arra, hogy a legtöbbet kihozza a pénzéből külföldön is.

Kezdeti lépésnek érdemes legjobb ismeretszerző barátunkhoz, az internethez fordulni még az utazás előtt, és tájékozódni arról (pl. itt: xe.com), nagyjából mennyi az annyi: így már képesek leszünk elkerülni az égbekiáltóan előnytelen váltást. Akár már itthon is: különösen az egzotikus, távoli országok pénzeit nehéz jó áron beszerezni, hiszen nem túl nagy irántuk a kereslet. Ezért általában jobban megéri ott váltani, persze ha jól megválasztjuk a helyet, tehát kicsit tudakozódunk, körbeérdeklődünk. Azért is érdemes megtenni ezt a kört, mert ha van nálunk egy kis helyi valuta, nem kényszerülünk arra, hogy az üzlet vagy az elárusító által megálmodott árfolyamon vásároljunk például szuvenírt – mert bizony előfordul, hogy kártyával nem lehet fizetni, de szíves örömest elfogadják az eurót vagy a dollárt.

Kártyázgatunk

A legjellemzőbb fizetési mód belföldön és külföldön is egyre inkább a kártyás, és már nyugodtan hagyatkozhatunk arra egy utazás előtt, hogy majd így jutunk hozzá pénzünkhöz a célba érés után. Természetesen ez egy hatalmas könnyítés, de mielőtt nekilendülnénk, mindenképp érdemes tájékozódni arról, hogy a bankunk milyen feltételeket garantál ehhez, és a célországban miként, milyen áron kapjuk meg a pénzünket. Ha nem eurós a folyószámlánk, arra is érdemes odafigyelni, nehogy dupla, közvetett váltásba keveredjünk (pl. forintról euróra, euróról horvát kunára történjen a váltás).

Általános tanács, hogy csak úgy ne kezdjünk el pénzt felvenni bármelyik külföldi bankautomatánál, mert általában illetéket számolnak fel, méghozzá alkalmanként, ehhez jön még az alkalmazott árfolyam. Tehát ha erre kerülne a sor, akkor keressük fel a saját bankunk ottani fiókintézetét, és annak az ATM-jét vegyük igénybe, lehetőleg csak egyszer. Kivéve, ha előtte megtudtuk, hogy különleges feltételrendszer vonatkozik ránk, utazgató ügyfelükre, és ennek a tudásnak a birtokában már dönthetünk másképp.

Egyre több helyen van lehetőség arra, hogy a kártyánkkal fizessünk, de az inkább kétesnek, mint megbízhatónak tűnő helyeken ne kísérletezgessünk, és semmiképp ne adjuk ki a kezünkből a kártyát (azt pedig mondani sem kell, hogy se rá, se mellé ne írjuk fel a PIN-kódunkat).

Szaporodó lehetőségek

Hosszabb utazásra semmiképp ne induljunk úgy, hogy csak egy bankkártyát teszünk a zsebünkbe, mert még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat, hogy elveszítjük, valamilyen kétes ügyletek indulnak el rajta, és ezért le kell tiltanunk, vagy csak egyszerűen megsérül, nem működik. Ilyenkor jön jól egy tartalék – könnyebb helyzetben az van, akinek már elektronikus kártyája van, és a telefonjában hordozza magával, de a kütyünek is megvannak a korlátai (elég csak arra gondolni, hogy lemerülhet).

Érdemes megfontolni annak a lehetőségét is, hogy kiváltsunk egy feltöltős kártyát: ilyet a saját pénzintézetünk is kiadhat, de más szolgáltatóhoz is fordulhatunk. A lényege, hogy mobilapplikáción keresztül mindig csak annyit töltünk rá, amennyi pénzre épp szükségünk van, így ha bármi gond akadna, nem az összes vagyonunk kerül veszélybe. Az igazán felkészültek igényelhetnek olyan kártyát is, amely kedvező pénzváltási lehetőséget kínál (a legtöbbet emlegetett ilyen kibocsátó a Revolut, a Transferwise). Ilyenkor a felhasználó egy nem bankhoz kötődő kártyát kap; ehhez rendszeren belüli gyors pénztranszfert kínálnak, a bankközi árfolyamot, hozzá helyi valutákban vezetett alszámlát, tehát nem kell félni a sarcoktól. Tájékozódni azonban itt is kell: a váltás például általában hétvégente kedvezőtlenebb, mint hétköznapokon, és bizonyos számú tranzakció után már nem feltétlenül ingyenes a szolgáltatás.

A több jobb

A valutával való kereskedésről is elmondható az általános bölcsesség, hogy a kényelem bizony pénzbe kerül: legális, átverésektől mentes ügymenet mellett is egy nyaralás árának akár az 5, szélsőséges esetben 10 százalékát is elnyelheti. Előtudást kell szerezni és helyben is tájékozódni ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki az erre szánt pénzünkből. A felkészülésnek pedig az is része, hogy több lábra állítjuk a külföldi költéseinket.

Érdemes a biztonság kedvéért több kártyát jó előre kikérni, majd kombinálni a rendelkezésre álló lehetőségeket. Ha jól válthatunk itthon, egy kis zsebpénzt vihetünk magunkkal, ha kevésbé, derítsük ki, hogy a célpontnál miként érdemes ottani valutához jutni: tisztességes pénzváltóban vagy saját bankautomatánál. És aztán már csak ügyes szemmel ki kell szúrni, hol érdemes kártyával fizetni, hol egyszerűbb és jobb készpénzzel. De azért ne menjen a pihenés rovására a garasoskodás!

Csak vissza ne!

A pénzváltással valamennyit biztosan veszíteni fogunk, a kivételhez rendkívül ritka és szerencsés valutapiaci csillagállás kell. A legfontosabb tehát, hogy ne duplázzuk az ilyen értékvesztést: gondoljuk át kétszer, háromszor akár, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk külföldön, és annál több ottani valutát semmiképp ne vegyünk, hogy aztán nagy tételben rajtunk maradjon, és újra a pénzváltóhoz kelljen járulni (legyen az akár reális, akár virtuális).

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/24. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene