Önök írták

Kedves Olvasóink!

Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a vasarnap@vasarnap.com elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!

Legyen eredményes a következő hetünk is!

Januári fogadalmak

A múlt század ötvenes éveiben Kassa sokkal kisebb volt, mint ma, a Fő utcai Korzón jóformán majdnem mindenki beszélt magyarul, még a szlovákok is, és az akkori fiataloknak, iskolásoknak megvolt a maguk sajátos, kassai magyar beszédstílusa, ami nagyjából a Korzói dumálás című szótárban már fel van dolgozva.

Az év minden hónapjának sok nyelven megvan a maga neve, nos a mi nyelvünkben is megvoltak a sajátos elnevezések: a február farsanghónap volt, a március vakondok hónapja (a kertészeknek a földben való turkálása miatt), az április a bolond hónap (változékony időjárás), a május szerelmes, augusztus lubickoló, szeptember sulihónap, november az ősök hava, a decembert pedig karácsonyi hónapnak hívtuk. A januárról, a fogadalmak hónapjáról sem feledkeztem meg, csak ehhez most idekívánkozik néhány gondolat. Igen, január az új év eleje, s ilyenkor nagyon sokan különböző fogadalmakat teszünk. Van egyáltalán valaki, aki nem fogadkozott valaha is? A fogadalmakat egy kimeríthetetlen kútból lehet a felszínre hozni. Már kisgyermek korunkban elkezdtük a fogadkozásokat: „igen, anyu, jó leszek”, „megjavulok”, „nem fogok feleselni”, „köszönök a szomszéd néninek”... Iskoláskorunkban ez változott, másképpen fogadkoztunk az elemiben, másképpen a főiskolán. A kezdő fogadalmaktól, mint pl. a „jól fogok tanulni”, „mindig megírom a matekleckéimet”, „év végére kijavítom a jegyeimet” egészen addig, hogy „ezentúl igyekezni fogok eljárni az előadásokra, a vizsgaidők betartására”, stb. Felnőttkorunkban a munkával, családdal kapcsolatban fogadkozunk. „Jó én is fogok porszívózni”, „a gyerekkel többet fogok foglalkozni”, „nem járok naponta kártyázni, sörözni”. Aztán elérjük azt a korszakot, amikor a fogadkozás már felesleges, mert helyette, tetszik – nem tetszik, elértük a szófogadás korszakát. Mert ki nem fogadja el az orvosi tanácsokat a magas vérnyomást, az epét, a dohányzást illetően? A fogadalmaknak különleges hatásuk van. Valamit jóra akarunk megváltoztatni, hiszünk is benne, jól is hangzik, de valahogy aztán mégsem megy, és többnyire csak a fogadalomnál maradunk, hiszen úgysem változik meg semmi. Nemhiába tartja a közmondás, hogy a szokás nagy úr!

Nekem magamnak is van néhány éve egy fogadalmam: nem fogadkozom!

Buday Ernő, Kassa

Kegyelmi állapot

„mert te tudod Uram mindennek / idejét és helyét megadását elvételét / magasságát és mélységét / mert semmi sem olyan és úgy / ahogy teremtényeid vélik / gondolják elképzelik / mert mindenből nagyobbat / hatalmasabbat adsz / ajándékozol...” Dobai Lili

Csodálatosak és kifürkészhetetlenek az Úr útjai, de bármi történik is életünkben, mindig mi vagyunk a nyertesek. November 5-én szentmisére menet súlyos balesetet szenvedtem. Olyan fiatalember ült a volánnál, akinek aznap már az autót is messziről el kellett volna kerülnie, mivel elég sok alkoholt fogyasztott. Kéztörés, lábtörés, bordatörés, agyrázkódás és kórház. Az első napokban nagyon sok volt a jaj, de már másnap a kórházi ágyamon megkönnyebbültem. Meglátogatott ugyanis Anni barátnőm, akit az Úr gyógyító erővel ajándékozott meg. Együtt imádkoztunk akkor is, és hazajövetelemkor ismét. Napról napra éreztem szeretteim imáinak erejét. Hogy milyen ereje van az imának, csak az tapasztalja meg, aki saját nyomorúsága, kiszolgáltatottsága során megérzi. Már a balesetem napján Gáspár atya a szentmise után kérte a híveket, hogy imádkozzanak értem. Majd jött a sok-sok érdeklődés, ami megerősített, hogy lélekben velem vannak. Hála az Úrnak, gyorsan felépültem. Szinte éreztem, hogy velem van még a betegágyamnál is. Ez egy kegyelmi állapot, nem kellett semmit megoldanom, elterveznem, minden rendben volt úgy, ahogy volt. Mi, emberek nagyon szeretjük a napjainkat és az egész életünket megtervezni és irányítani, pedig Istenre kellene bízni magunkat, hisz Ő az, aki jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk. Ebben a kiszolgáltatott állapotban nem kellett azon gondolkodnom, mi lesz holnap. Mindig volt ebéd, gyógyszer, segítség. Köszönet és hála Istennek, hogy az övéit nem hagyja segítség nélkül. Köszönet érte férjemnek, lányaimnak, akik mindennel elláttak, és mindenben segítettek. Köszönet Valika sógornőmnek, aki mellettem volt, és szinte naponta ellátott otthoni finomságokkal. Köszönet, Uram, a sok látogatóért és az értem imádkozókért. Köszönet azért a szeretetteljes légkörért, ami elesettségemben körülvett és gyógyított engem. Köszönet, Uram, hogy tudtam az ellenem vétőkért is imádkozni és megbocsátani nekik. Köszönet, Uram, hogy megmutattad hatalmadat, mert Te ugyanúgy itt vagy közöttünk, mint amikor az apostolaiddal jártad a vidéket, és gyógyítottad a betegeket. Köszönet, Uram az első ingatag lépésekért. Köszönet, hogy megmutatod jóságos szerető arcodat a benned bízóknak. Köszönet, Uram, hogy a fájdalom könnyeit örömkönnyekre változtattad. Köszönet, Uram, hogy többet kaptam Tőled, mint amit megérdemeltem. Hálatelt szívvel gondolok Rád, mert Te vagy ég s Föld dicsőséges Királya, és az enyém is.

Bugyi Mária, Nagymácséd

Görgey-alagút -Tavaszi hadjárat

Naszvadon a Csemadok helyi alapszervezetének klubhelyiségében érdekes előadásra gyűltek össze az érdeklődők december 7-én. A Teátrum polgári társulás produkciója keretén belül Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész Görgei Artúr honvédtábornok életútját ismertette. Megtudhattuk, hogy Prágában tanult vegyészetet, társai szerint igazi polihisztor volt, később mégis sikeres hadvezér lett. Dráfi Mátyás felhívta a hallgatóság figyelmét a Görgey-alagútra, amely 2,5 m széles és 35-40 m hosszú, Selmec- és Besztercebánya között található, ma is megtekinthető. Fontos szerepet játszott az 1849-es tavaszi hadjárat során. Görgei serege az ellenség szorongattatásából a föld alá bújva menekült el társzekerekre rakott érckészlettel, az utánpótlással, ágyúkkal egyetemben.

Dr. Szakács Lajos alezredes, hadtörténész részletesen beszélt a tavaszi hadjáratról, ami 1849. április elején kezdődött, s melynek során a Görgei Artúr vezette seregek megmutatták, hogy képesek a Magyar Királyság majdnem teljes területéről elüldözni a császári hadakat. A szentendrei előadó hadtörténeti szempontból részletesen, de a laikus hallgatóság számára is érthetően. élvezetesen beszélt történelmünk egyik legjelentősebb eseményéről. Az esemény megszervezését és a közönségszervezést a Mécsvirág Irodalmi Kör tagjai vállalták magukra.

Csontos Erzsébet, Naszvad

Látogatás a nyugdíjasotthonban

Az alistáli nyugdíjasklub dalos kedvű tagjai az adventi időszakra évek óta karácsonyi műsorral készülnek. Így volt ez az elmúlt adventben is. Egyházi népénekekkel és szép karácsonyi témájú versekkel kívántunk áldott ünnepeket Alistál és a környező falvak lakóinak. December 19-én a karácsonyi összeállítással az alistáli nyugdíjasotthon lakóit is megörvendeztettük. Dalaink és verseink bizony többször könnyeket csaltak az idős emberek szemébe. A műsor végén Fazekas István, a nyugdíjasszervezet elnöke, a népdalkör oszlopos tagja megköszönte a szíves vendéglátást, Sátor Zsuzsa, a nyugdíjasotthon vezetője a lakók nevében a szép délutánt, mi pedig apró ajándékokkal leptük meg a kedves társaságot. Egy kevés figyelmesség hosszú időre megszépítheti az egyedülálló, idős embertársaink napjait.

Csicsay Mária, az alistáli népdalkör nevében

Köszönet a füleki ferences templomért

Elsősorban köszönettel tartozunk II. Koháry István grófnak, aki ezt a gyönyörű Ferenc-rendi plébániatemplomot Szűz Mária mennybevétele tiszteletére felépíttette a füleki és az idelátogató hívek számára. Az azóta eltelt sok év viszontagsága már megkövetelte a templom restaurálását. Köszönettel tartozunk a már elhunyt ferences lelkiatyáknak, akik nálunk tevékenykedtek, s lehetőségeik szerint kisebb javításokat kezdeményeztek templomunkon. Önerőből, a hívek felajánlásaiból, Fülek város és a központi ferences rend támogatásával sikerült a torony, az óra és a tetőszerkezet felújítása. A füleki ferencesek a határokon átívelő Interreg pályázatot a mátraverebély-szentkúti és a szécsényi ferences kolostorokkal karöltve nyerték meg. Ennek köszönhetően végezhették a restaurátorok a munkájukat. Fáradtságot nem ismerve, reggeltől késő estig dolgoztak, alapos munkával helyrehozták a templom szentélyét, a kórust, a templom hajóját, felújították a főoltárt, restaurálták a kápolnát. Az itteni ferences atyákra még ezután is sok munka vár. Köszönettel tartozunk a híveknek szeretetadományaikért (köztük ismeretlen adományozóknak is), melyekkel nagyon sokban hozzájárultak templomunk felújításához. Az oltárokra a két garnitúra oltárterítőt templomunk hívei csináltatták, Szűz Mária mennybevételének ferences plébániatemploma így újra eredeti fényében tündökölhet. A Szűzanya segítségét azzal köszönhetjük meg, hogy ne csak dísze legyen a fülekieknek ez a gyönyörűen felújított templom, hanem vasárnapról vasárnapra a hívek a papsággal együtt imádkozzanak a Jóistenhez gyermekeikért, családjaikért és a világ békéjéért. Köszönjük a rózsafüzér támogatását, a kántor úr egész évi orgonajátékát, kedves felesége énekszólóit, a Pro Cultura férfikar és a Melódia női kar fellépéseit templomunkban. Köszönjük a Csemadoknak, különösen Szvorák Zsuzsának és segítőinek a már hagyománnyá vált adventi koszorú és a kis Jézus születési helyének felállítását a füleki gimnázium előtti téren. Külön köszönettel és hálával tartozunk Rajmund lelkiatyánknak, aki szlovák létére már olyan szépen megtanult magyarul, hogy a magyar ajkú hívek mindennap részt vehetnek a magyarul celebrált szentmiséken és áldozáson.

Szabó Irén, Fülek

Egy régi képeslap

Nemrég régi fényképeket kerestem a komáromi Selye János Gimnázium épületéről az interneten. Többet is találtam, ezen a képen viszont megakadt a szemem. A régi időkben megszokott volt, hogy a képeslapnak a fényképes oldalára írták az emberek az üzeneteiket. Ez is olyan, szinte alig maradt rajta üres hely. Amikor aztán megpróbáltam „kisilabizálni” a szöveget – és „röpke” fél óra alatt majdnem teljes egészében sikerült is –, felkeltette az érdeklődésemet a tartalma, de annál is inkább a feladó személye. A lap felső sarkában ceruzával írták fel: (1911). Ez egy jó kiindulópont – gondoltam. Kezembe vettem a gimnázium 2008-ban, az épület fennállásának 100. évfordulójára kiadott Emlékkönyvét, amely az 1910/11-es tanévtől kezdve tartalmazza az itt érettségizett diákok névsorát. Novák Józsi és egy Béla nevezetű fiú nevét kerestem, utóbbiról a szöveg alapján feltételezhető volt, hogy testvére is járt ez időben az iskolába. A 150. oldalon Gidró Bonifác osztályfőnök osztályában aztán rövid idő alatt megtaláltam mindhárom fiút: Novák Józsefet, Mihály Bélát és Gézát is. És ami még a képeslap szövegében megfogott: 1911-et írtak, és az akkori hatodikos (16-17 éves) fiúk azért vásároltak Siculia vizet, „mert ez magyar”. Emlékszik rájuk valaki? A fénykép szövege:

Kedves Szüleim!

Gondolom, hogy most már igen meg voltak (talán vannak is) ijedve, hogy azért nem mentünk haza, mert mindketten betegek vagyunk. Pedig én is, mondhatom már pompásan érzem magam s már igen szeretnék iskolába menni. A diákbál előtti héten sokkal rosszabbúl éreztem magam, mint most. Ezért legyenek kedves Szüleim egész nyugodtak. Már semmi vizsgálatra nincs szükség. Már csak néha köhögök schlájmot fel a siculia víztől. (Azt vettünk, nem Sel…, mert ez magyar.) Most már készülődünk a márc. 15-ik-i ünnepségre. Arra alig jönnek le maguk, mert ott is lesz, úgy-e? Kezeiket csókolja szerető fiuk Béla

A Novák Józsi mostanában igen szomorú. Meg…… vagy? Azt mondta, igen vágyódik haza, de hogy mért, azt nem mondta meg. Babcit csókolom.

Fehér Kürthy Erzsébet, Komárom

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/5. számában jelent meg!