Önök írták

Az én nagymamám

Mostanában olyan sok szó esik a szépkorúakról, nagyon sok jó tanácsot adnak, amit én szívesen elolvasok, és persze az egész Vasárnapot. Én a nagymamámra emlékszem, aki 1875-ben született, és 1964-ben halt meg. Sokat mesélt, az élete nem volt mindig rózsás, több volt rajta a tövis, amit ő hittel elfogadott. Az édesanyja, az én dédim jobb módú családban született, az édesapja, amikor a pohár fenekére nézett, elég durva volt, szegény dédmamát olyankor bántalmazta is. A nagyanyám elébe állt, hogy ne bántsa az édesanyámat, és olyankor még ő is kapott. A dédpapa az italért sok mindent eladott, még a dédmama harisnyáit is. Csak mondta: juss-fuss.

Így aztán az Amamám (mert így hívtuk őt) fiatalon elkerült Selmecbányára, ott szolgált. Két gyerek volt a családban, ő végezte a házimunkát is. A nagysága a falujából származott, az uraság selmeci, rendőrfőkapitány. Az édesapa ott is nagyon szigorú volt, főleg a fiúcskához (Gézácskának hívták), sokszor használta a nádpálcát. Szegény fiú fiatalon meghalt. A lányt Klotildának hívták, ő már asszony korában eljött a nagymamát meglátogatni, amire már én is homályosan emlékszem. Amama meséli: „amikor elindultam gyalog, a cipőmet levetettem, hogy el ne kopjon, visszanéztem, és elkezdtem énekelni, hogy csillagos ég, merre van a magyar hazám, merre sirat engem édesanyám.”

Nem volt iskolázott az én Amamám, de nagyon segítőkész, bölcs asszony volt. Mesélt, verseket, dalokat tanított nekünk, unokáknak. Az egyik dalocska így szól: Az asztalnál reggeliztem, tejet és kenyerkét ettem. Elfordultam és nem láttam, hogy a cica oly közel van. Földöntötte a csészémet, megitta a tejecskémet. Várj csak, cica, majd megfoglak, a sötét kamrába csuklak.

Amama hét gyermeket szült, kettő kiskorban meghalt, 16 éves lányát eltemette, a tüdővész vitte el. Maradt négy, köztük az én drága édesanyám is. Amikor sírdogált, kérdeztem tőle, miért sír, Amama? „Azért lányom, mert sír a szívem.” De azért imádságos hittel elfogadta a próbát és az áldást is. Hát, így emlékezem 78 évesen a nagyszülőkre, a két nagymamára (a másik vezekényi volt, őt ritkábban láttam), nagyapáimra (egyiket sem ismertem, korán meghaltak), a kedves szüleimre, férjemre, akik a szívemhez mind közel voltak.

És itt vannak a gyermekeim, unokáim, dédunokáim, akiket szeretek, és mindennapi imádságaimba foglalom a nevüket. Szeretettel: a 78 éves dédmama.

Özv. Katona Gézáné

Ki a Bodrog vizét issza…

Októberben országszerte megünnepelték az időseket. Nagyon szép és nemes gesztus, mert bizony az idős emberek ugyancsak megérdemlik, hogy legalább egy napon megemlékezzenek róluk. Hiszen egész életüket a munkának szentelték, dolgoztak reggeltől estig, hogy mindenünk meglegyen, iskolába járattak, taníttattak, hogy ne kelljen nehéz munkában gürcölnünk, mint nekik. Egyszóval illő, hogy egy napon rájuk is gondoljanak.

Szülőfalumban, Zemplén községben is ünnepeltek október 25-én. Erre a napra én is hivatalos voltam. Ezúttal szeretném megköszönni a földieknek és Takács polgármester úrnak, hogy ott lehettem. Már nagyon kevés embert ismertem, engem is kevesen ismertek, de így is nagy szeretetben és elismerésben volt részem.

Csodálattal és ámulattal mentem végig a falun, annyira megváltozott az arculata. A házak stílusosan átépítve, az utcák virágosak és hangulatosak. Hála Zemplén lakosainak, törekvéseiknek, a szépérzéküknek és nem utolsósorban a polgármester rátermettségének. De mégis van, ami nem változott meg Zemplénben. Mégpedig az emberek vidámsága, jószívűsége, szeretete és ragaszkodása. Olyan jóleső érzés fogott el, hogy mindenki érdemesnek tartott egy pár szóra, egy meleg kézfogásra. Köszönöm mindezt nektek, drága zempléniek. Ti tudjátok, mennyire szeretlek és tisztellek benneteket. Amíg élek, minden évben elmegyek a falunapra, rendezvényekre, mert aki a Bodrog vizét issza, vágyik annak szíve vissza.

Tóth Éva, Kassa

19. Csermosnya Menti Fesztivál

Rozsnyótól keletre, a Csermosnya-patak völgyében, ha beköszönt szeptember, akkor már mindenki tudja, hogy itt az ideje a Csermosnya Menti Fesztiválnak. Idén már 19. alkalommal tapsolhattunk régiónk éneklő- és tánccsoportjainak. Szeretetteljes fogadtatásban volt részünk Lucskán, ahol másodszor üdvözölt bennünket a polgármester, Szabó József. Az ünnepi beszédet I. Fodor Valéria mondta, hangsúlyozta, hogy a zene, a tánc tömegeket érint, a magyar népzene legszebb feldolgozásait hallhatjuk az ilyen ünnepségeken. A fellépők megmutatták a nézőknek az összetartás erejét. Csodálatos ajándék az együtt eltöltött idő, az emberek megértik a találkozás üzenetét, hogy ez által is tudatosítjuk, kik vagyunk igazán, és kik voltak őseink. A mi küldetésünk, hogy összekötő kapocs legyünk. Akik ebben a közegben mozognak, tisztelik és becsülik egymást. Tudják, mennyi fáradsággal és lemondással járnak a próbák, fellépések. Örülünk, hogy a Borostyán néptáncműhely csoportvezetői felkarolják a tehetséges gyerekeket, akik számára élménnyé válik a szereplés, pici kortól befogadják, átérzik a zene, a tánc fontosságát. Játékos formában tanulnak, miközben észre sem veszik, milyen kemény munkával érnek el nagy sikereket. De a fiataloknak tudniuk kell a trianoni békeszerződésről is, a még ma is hatályban lévő Beneš-dekrétumokról, ismerniük kell történelmünket, amit csak a magyar tanítási nyelvű intézményekben sajátíthatnak el. Érezniük kell, hogy nincsenek egyedül, egymás kezét fogva könnyebben hárítják el az útjukba kerülő akadályt. Mert sajnos életünkben mindig küzdeni kell valamiért, a boldogságunkért, megélhetésünkért, családunkért, barátainkért. De reménykednünk kell, mert ahogyan a beborult égbolt után is újra kisüt a nap, a mi életünkben is újabbnál újabb feladatok jönnek, amelyeket meg kell oldanunk, és gyökereinkből erőt merítve építenünk kell a jövőt.

Köteles László, a Csemadok országos alelnöke zárszavában megköszönte a szervezők és fellépők munkáját, és sok sikert kívánt a továbbiakban is magyarságtudatunk megtartásában. A rendezvény a Bethlen Gábor Alap támogatásával jött létre.

Özv. Icsó Józsefné

Lévai Nyári Fesztivál

Nagyon vártuk idén is, már a tizediket. Az évszázados várfalak a tíz év alatt számtalan hazai és külföldi előadó sikeres fellépésének voltak tanúi. Szurkoltak a helyi óvoda, alapiskola és gimnázium tehetséges növendékeinek, diákjainak, tánc- és énektudásuknak. Részesei voltak a rendezvényen összegyűlt gyerekek örömének, barátok és ismerősök beszélgetésének, találkozásának.

A Kuttyomfitty társulatot először köszönthettük Léván. Cirkusz folklórikusz című műsorukkal a táncos élmény mellett néprajzi, zenei és irodalmi ismeretekkel gazdagították nemcsak a gyermek-, hanem a felnőttközönséget is. A Juhász Gyula Alapiskola Pitypang színjátszó csoportja a Pelikánmadár című népmesével szórakoztatott. Az iskola másodikos és harmadikos kisdiákjai Baran Ivett, Sava Erzsébet és Levák Anikó vezetésével rendszeresen részt vesznek iskolai rendezvényeken, fesztiválokon. A Duna Menti Tavasz országos amatőr színjátszó csoportok versenyében egy alkalommal bronz- és ezüstsávos minősítést, 2017-ben pedig a zsűri különdíját nyerték el. Előadásukat néptánccal, népdalokkal és gyermekjátékokkal színesítik, megőrizve őseink ránk hagyott csodálatos örökségét. A Czeglédi Péter Református Gimnáziumot két tehetséges diákja képviselte: Bukai Éva énekkel, Gyurgyonovics Kinga pedig verssel. A Garam Menti Néptáncegyüttes ifjúsági csoportja, az Aprógarammenti hat évvel ezelőtt alakult. A lelkes diákcsoport számos sikeres fellépéssel büszkélkedhet. A fesztiválon Bodrogközi táncukkal arattak nagy sikert. Kisdiákok és gimnazisták részvételével alakult a Kisbárka, amelyet nagy lelkesedéssel vezet és irányít Sándor Ágnes. A kicsik Kosorín Dalma, Srna Anna, Burianek Lukás, Tomasovsky Dávid, a nagydiákok Bukai Éva, Gyurgyonovics Kinga, Farkas Szilárd és Szigeti Bence a Ki vagyok én? című rövid jelenetben Shakespeare híres idézeteire, a Lenni vagy nem lenni-re és a Színház az egész világ-ra próbáltak választ adni.

Nagy Csomor András és zenekara 2019 tavaszán alakult. A tehetséges, fiatal zenészek Lakatos Lili, Szabó Kincső, Lajti Ákos, Lajti Gergely, Babindák István, Nagy Csomor István, Vörös Dániel és Nagy Csomor András magyar népzenét, kávéházi cigányzenét játszanak különböző zenei stílusokon átívelő motívumokkal. A cél magas minőségű koncertzenét játszani, népszerűsítve ezzel a magyar kultúrát, erősítve a magyar identitást.

Az esti órákban került sor a Gero Band koncertjére. A zenekar három éve alakult. Vezetője, Gergely György ütőhangszereken játszik. Szlovákiában elsőként alapította meg Léván a Jazz Centrumot. A zenekar közkedvelt tagja Mészáros György gitáros és Borsky Tibor basszusgitáros. Időnként fellépnek az ismert szájharmonikással, Erich Boboš Procházkával is.

A várudvaron a gyermekek kipróbálhatták Izolda népi fajátékait, cserkészversenyekben mutathatták meg ügyességüket. Volt kirakodóvásár csodálatos alkotásokkal, és kézművesek csalogatták az érdeklődő kicsiket és nagyokat az egyes foglalkozások elsajátítására. A gulyásfőző verseny csapatai ínycsiklandozó falatokkal készültek a megmérettetésre. A nem könnyű feladat után a zsűri első díjjal a magyarországi Oroszlány csapatát jutalmazta.

Tíz év nem kevés egy fesztivál életében, mérföldkő a Csemadok lévai alapszervezetének munkájában, sokoldalú tevékenységében. Az idei évfordulós fesztivál sikere is bizonyítja, érdemes tovább folytatni a hasonló rendezvények megszervezését, hogy a kultúra erejével a jövőben is teret és lehetőséget kapjon a magyar szó, dal, tánc és zene.

Balla Rózsa, Léva

Kedves Vasárnap!

Tisztelt Vrabec Mária! Elolvastam az idős emberekről írt írásait! Nagyon jó, hogy valakinek eszébe jutnak az ilyen idős emberek! Köszönöm! Én egy kis faluban lakom, ahol se orvos, se posta nincs. Van nekem egy aranyos mamám, túl a 80 évén. Öt orvoshoz hordom őt. Elvittem a szociális irodába kérvényezni, hogy lehessek én a gondozója, összes orvosi iratot vittük. Van botja, de még a papáé volt. Elutasították a kérelmet! Mikor kikérdeztek, mondtuk, hogy én viszem a mamát, ha kell az orvoshoz mennie. Erre a visszaküldött papíron az állt, hogy ő busszal közlekedik. Nem irigylem senkitől, ha sikerül elintézni, hogy lehessen gondozó, de úgy látszik, protekcióra megy. Van több olyan személy, aki papíron gondozó, de a gondozott egyedül van. Érdeklődtem pár embernél, és elmondták, ők hogy tudták elintézni. Jó lenne, ha néha váratlanul megnéznék, hogy az állam kinek adja és mire adja a pénzt!

Unoka

*

Nem tudom magamban tartani a felháborodást e miatt az úgynevezett kórházreform-tervezet miatt. Egy meg nem nevezett forrásból meg lehet tudni, mi is bújik meg mögötte. Szépen elharácsol valaki, valakik óriási összegeket, azért szűnnek meg az egyébként nagyon fontos kórházi osztályok. Ennek mi, egészségügyi dolgozók isszuk meg a levét (nincs elég hely, a betegek háborognak, meg sok más veszélyes hátulütője van a dolognak).

P. M.

*

Nagyon megörvendeztetett a Bodrogköz legszebb versei című írás, Eszenyi Margitka közlése. Kérésem az lenne, hogy szeretném megvásárolni mindkét kötetét, mivel idős korom ellenére a nyugdíjas-összejöveteleken verselek (szavalok). Ha lehetséges, megkérném a könyvek íróját, Magyar László urat, hogy postán, utánvéttel juttassa el hozzám (Vörösmarty u. 2., 943 01 Štúrovo). Köszönettel és tisztelettel:

Hajtman Kornélia, Párkány

*

A 40-es szám is sok szép meglepetést hozott nekem. Többek közt a püspöki Stiffter Marika néni, aki annak idején gyermekeket tanított, pl. a Kacsóh Pongrác-daljátékban az én unokám volt a János vitéz. Nagyon szép volt. Köszönet néki, és jó egészséget mellé.

Özv. Katona Gézáné