Történt a 20. század 50-es éveiben, hogy buszjárat nem lévén még a nagyobb falukban sem, sőt villanyáram sem, a munkásokat a bányászteherautó szállította munkahelyükre, az ún. siktába. Reggel korán, négy órakor szedte össze a bányászokat. Így esett, hogy hősünket az autó dudája ébresztette fel, nem volt hát ideje felöltözni, tehát csak úgy az ágyból kiugorva, alsónadrágban, kapta fel a ruhaneműjét a két hokedli egyikéről, s így kapaszkodott fel az autó platójára, feladva felső ruházatát a szaktársainak. Ott kezdett aztán a ponyva félhomályában öltözködni, ilyen szövegeléssel: „Na, még ilyet, ez a feleségem pendelye, ez meg a feleségem bugyogója, ez meg a feleségem harisnyája, ruhaköténye, szvettere…” Vicces ember volt, és értette is a viccet, de sokáig bosszantották még társai e miatt a balfogás miatt.
B. J.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.