Sem az érintett nyugdíjas, sem a hozzátartozók számára nem könnyű, ha valaki idősotthonba költözik.
Az átköltözéssel nem csupán a megszokott környezetet, szomszédokat, ismerősöket kell hátrahagynia, hanem egy egész addigi életmódot, intimitást és szabadságot is. Tulajdonképpen mindegy, hogy valaki ezt saját elhatározásából vagy a családi döntésnek eleget téve teszi-e meg, a hozzátartozóit gyakran lelkiismeret-furdalás gyötri. Mi minden segíthet ilyenkor?
„Sokat segít az a tudat is, hogy már nem a gyermekeik etetik, mosdatják, teszik tisztába, hanem olyasvalaki, akinek ez a dolga. Idegen embertől mindig könnyebben elfogadja a rászoruló a segítséget, persze, ha már előre megbékélt a gondolattal” – mondja a pszichológus, aki évekig igazgatott egy pozsonyi idősotthont, és ma is főleg öreg emberekkel és hozzátartozóikkal foglalkozik. Tapasztalatai szerint a frissen beköltözöttek számára a magánszféra elvesztése okozza a legnagyobb gondot.
A már megvásárolható Vasárnapban Vrabec Mária utánajárt annak is, miért jó idősotthonban lenni; hogyan látja a helyzetet a pszichológus; mi okozhatja a legnagyobb gondot; hogyan segíthetnek a hozzátartozók; mi jelenti a törődést; mi az a nyugdíjasnapközi; mire van szükségük az időseknek...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.