Kinek Matyi, kinek Matyi bácsi volt. Furfangossága nem ismert határt, ha külsőleg nem volt is más, mint a többi falubeli. A vasúttársaságnál dolgozott, mint amolyan mindenes, közvetlenül a pályamester alá tartozott. Apróbb munkákat bíztak rá, amikre túlzás lett volna odaküldeni a pályafenntartó munkásokat. Ács- és asztalosmunkákat is végzett, bár egyik sem volt a szakmája. Eltanulta, illetve, mint mondani szokás, ellopta a szakmát. Született tehetsége és kézügyessége volt, mindent meg tudott javítani, ami fából készült, és az akkori mindennapi falusi élethez nélkülözetlen volt. Ezzel elismerést nyert a falubeliektől.
Minden falusi háznál tartottak hízódisznót, ezzel hosszú időre bebiztosították a húst, a zsírt, a füstölthús- és szalonnaszükségletet. A közmondás szerint a füstölt szalonnának ki kellett tartania aratásig, legrosszabb esetben kapálásig. Matyiéknál, ahol szigorú rend uralkodott, bőven maradt húsféle a legszűkebb napokra is. Mialatt a családfő a munkahelyén szorgoskodott, és benéztek hozzájuk a szomszédasszonyok, azzal lettek megkínálva, ami volt: vagyis finom füstölt szalonnával. Naná, ízlett is mindenkinek. Gyakrabban kezdték tiszteletüket tenni a családfő tudta nélkül. De nincs szög, ami ki nem bújik a zsákból. Matyi kezdett gyanút fogni, mert a szalonna mintha napról napra zsugorodott volna. Végül úgy döntött, hogy leméri a hosszát. Úgy is lett. Bosszúságára nem volt nála colstok, de bravúrosan segített magán. Előkotort egy megfelelő hosszúságú spárgát, hozzámérte a szalonnához, és a két végét megjelölte. Így leplezte le, hogy az ő távolléte alatt dézsmálják a szalonnát. A családtagokkal közölte, hogy ezentúl figyelemmel fogja kísérni a füstölt húsokat. S mivel semmi sem marad titokban, Matyi papa óvintézkedéséről az egész falu tudomást szerzett. Volt, aki megmosolyogta, volt, aki nagy szájjal kommentálta a kocsmában.
Puss Rudolf
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.