Tisztelt Szerkesztőség!
Mint elkeseredett hívő fordulok Önökhöz, akit ki akarnak oktatni. Decembertől járok egyik templomból a másikba, de nem adtam fel a szándékomat. Semmi mást nem kértem a szlovák papoktól, csak a barátnőmért misét, szlovákul, mert sajnos a tiszta magyar édesanyjuk nem tanította meg gyerekeiket magyarul. Pedig zsigárdi származású volt a nagymama, nem is tudott szlovákul. A baj ott van, hogy hiába mentem több helyre reggeli mise után. Volt, hogy egy nap szlovákon és magyaron is voltam. Nem kis összeget tettem le a plébánosnak. Tudta, hogy magyar vagyok, nagy sokára kiharcoltam a misét, amely reggel 6.30-kor kezdődik. A hozzátartozóknak hajnali 3-kor kell felkelniük, hogy eljussanak rá. Igaz, hogy elég volna, ha csak a családja menne, de vannak közeli testvérek Galántán, Vágsellyén és főleg Zsigárdon.
A ferences templomba 30 éve járok rendszeresen, hacsak nem vagyok komoly beteg vagy kórházban. Jól ismernek a sekrestyések meg a papok is, hiszen sokszor segítettem nekik a kolostorban, például papszentelésekkor. Mindennap jártam utánuk, és a sekrestyés azt mondta, hogy nincs hely a miseszándéknak, márciusra sincs, egészen májusra, júniusra sem. Azt mondta, jöjjek február 2-án. El is mentem. A sekrestyés bele sem nézett a könyvbe, ahova a miséket írják. Ennek tanúja volt az elhunyt sógornője. Azt mondtam, hogy én csak misét szeretnék. Erre a sekrestyés rám förmedt: Vy nerozumiete? De gúnyosan, pedig én azt gondoltam, hogy templomba erőt meríteni, megnyugodni megyünk.
Sajnos, az egyházban nagyon sok pap nem úgy viselkedik, ahogy az oltárnál esküt tett. A pohár azzal telt be nálam, hogy három hónap alatt a nagy Pozsonyban nem lehet misét íratni. Mondtam a plébános úrnak, hogy a magyaroknál nem így van. Erre azt felelte, hogy akkor menjek hozzájuk. A papok feladata az volna, hogy a hívek kérését teljesítsék anyanyelvükön – válaszoltam. Miközben kimentem a sekrestyéből, még megjegyzést is tett. Szeretném, ha utánanéznének: megtehetik-e a papok a hozzátartozókkal, hogy így bánnak velük, ilyen hozzáállást tanúsítanak.
Amikor a szüleimért írattam misét, nem volt semmi gond, a magyar misén az atya nagyon rendes, tisztességes volt. Már biztos, hogy többet szlovák misét nem adok.
Egy bánatos, felháborodott hívő,
Horváth Rozália, Pozsony
Tisztelt Asszonyom!
A miseszándékok íratása mindig minden templomban előre történik, nagyobb településen akár fél évre. Sok plébánián úgy oldják ezt meg, hogy csak december és június végén lehet miséket íratni a következő fél évre, és ahol sok a hívő, be is telik a naptár. Főleg nagyvárosokban van így, tehát egyáltalán nem csoda, hogy Pozsonyban akár három hónapot is várni kell.
Más kérdés, milyen hangnemben beszélt önnel a pap, mert meg kellett volna magyaráznia, hogy náluk a nagy érdeklődés miatt kell sokáig várni, nem pedig azért, mert nem fogadnák el az ön miseszándékát. Legközelebb jó előre gondoljon erre, ha valakiért misét akar mondatni, akkor megkímélheti magát a kellemetlenségektől, és talán még válogathat is az alkalmak között.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.