Hét és fél évszázados falu a határ mentén

 Bármelyik irányból érkezik is a látogató a Sajó folyó völgyének erre a tájára, mindenképpen meghatározó látvány számára a kis dombon magasodó, karcsú tornyú templom, a két kastély, a virágokkal díszített utcák, a rendezettség és a tisztaság.

Akit sokan mamának hívnak

Nem kitaláció, hanem tény, hogy a falu polgármester asszonyát, Hanobik Irént sokan mamának szólítják a fiatalok, gyermekek közül. Ezt a megtisztelő megszólítást azzal nyerte el – bárkit megkérdezek a településen, mindenki azt mondja –, hogy mindennapos kapcsolatban van a lakosokkal, tud mindenkinek a gondjáról-bajáról, de öröméről és gyarapodásáról is. „A legnagyobb gond nálunk a foglalkoztatottság. Sajnos még mindig magas a munkanélküliek száma, és évtizedek óta csak igen lassan csökken. Miközben a lakosság gyarapodik, megállt az elöregedési folyamat. Ez az önkormányzati lakásoknak is köszönhető, egy hat- és egy tizenkét lakásos ingatlant építettünk. Hogy miként tudjuk így rendben tartani a falut, annak is van egy titka. Néhány éve a közmunkaprogram indításakor rugalmas munkaidőt vezettem be, vagyis nem az a lényeg, hogy mikor dolgoznak, hanem hogy az adott feladatokat meghatározott időre elvégezzék. A módszer bevált. Dolgozóink rengeteg zöldterületet, önkormányzati ingatlant tartanak karban. Én akkor örülök a legjobban, ha úgy kerülnek ki a programból, hogy sikerült munkát találniuk. Ilyenre is van példa, újabban egyre több, de sajnos még mindig rossz a helyzet. Hogy miért hívnak mamának? Mert ha kell, azt is elmagyarázom, hogyan osszák be a jövedelmüket, felrovom a hibákat, dorgálok és simogatok, s ha szükséges, támogatást, segélyt intézek, hivatalos ügyeik intézésében segítek nekik. A mamák olykor szigorúak, néha nekem is olyannak kell lennem az ő érdekükben” – mondja Hanobik Irén, aki inkább hisz a kis lépésekkel, saját forrásból vagy önerőből megvalósított dolgokban, mint a nagy pályázatokban. „Úgy látom, hogy a pályázatok megvalósításakor aránytalanul nagy a bürokrácia, és sajnos sok rejtett lehetőség van a túlárazásra, korrupcióra. Ha meg elkészül valami, néhány év alatt tönkremegy, úgy lett megépítve. Most hasonló okok miatt a műfüves pályánkkal van gondom, és a községháza egyes részeinek vizesedésével. Pályázni ezekre most nem lehet, így marad az apránként, saját szakemberekkel elvégzett vagy községi forrásokból finanszírozott felújítás.”

Oktatás és a hitélet

A faluban hosszú évek után 2004. szeptember elsején nyílt meg újra a közös igazgatású magyar óvoda és alapiskola. A polgármester szerint végre megvalósult a lakosok álma. A múlt rendszerben Abafalvát összevonták a szomszédos Szentkirállyal, s az oktatási intézmények a szomszédba kerültek. Egészen 2004-ig tartott ez az állapot. Akkor újranyitották a helyi óvodát és iskolát. Egy fedél alatt vannak, az előbbit 21-en, az utóbbit 33-an látogatják. Néhány hónapon belül igen jelentős beruházás kezdődik meg itt: 2019 márciusának végéig egy száz négyzetméternél nagyobb korszerű mozgásfejlesztő tanterem épül, költségeit a magyarországi Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programból fogják fedezni. „Tavaly az önkormányzat egyöntetű támogatásával saját forrásainkból sikerült elvégezni a római katolikus Nagyboldogasszony-templom külső javítását, lefesteni a tetejét és a hívek támogatásával teljesen felújítani a belsejét. Ez a miénk, mindig is az abafalviak temploma volt és marad. Büszkék vagyunk rá: a falunk ékessége és patrónusa. A másik megvalósításra váró nagy terv a szintén községi tulajdonban lévő Abaffy-kastély teljes rekonstrukciója lenne. Az épületben – eredeti arculatát megőrizve – közösségi központot szeretnénk kialakítani ifjúsági és nyugdíjasklubbal, rendezvényteremmel, internetes helyiséggel. Pályázatunk értékelése most folyik, bízunk a pozitív elbírálásban, ahogy a ravatalozó felújítására benyújtott pályázatunkéban is. Kultúrházunkban is minden évben újítunk vagy korszerűsítünk valamit. Itt szinte két- vagy háromhetente vannak kulturális és társadalmi rendezvények év elejétől év végéig. Idén falunk első írásos említésének 750. évfordulójáról emlékeztünk meg a júniusi falunapon. A község eredeti színezésű Abaffy-címerével ellátott emlékoszlopot avattunk a templom mellett” – mondja a polgármester asszony. Három éve a templom melletti utcát, öt éve egy járdaszakaszt sikerült saját pénzből leaszfaltozniuk, idén újból a járdák és a szociális lakások előtti utakat tervezik felújítani. Ha támogatást kapnak, a közeljövőben szeretnék újraaszfaltozni a helyi utakat. Hogyha sikeres lesz a pályázat, még idén felújítják a tűzoltószertárt. Nincs olyan nap, hogy valami hasznos ne történne a faluban. Aki áthalad Abafalván, maga is meggyőződhet arról, hogy virágdíszes, tiszta és rendezett település, ahol igyekvő emberek laknak, és ahol mindig gyermekkacajtól hangos a játszótér. „Forgalmas falu vagyunk. Ahol szociálisan érzékenyen kell gondolkodni, az államilag finanszírozott programokat a helyi viszonyokra alakítva alkalmazni. Mindegyik korosztályt, nemzetiséget, vallást és etnikai csoportot figyelembe véve. Azt szeretném, ha Abafalva igazi otthonuk lenne az itt élőknek. Hálával tartozunk a múltnak, és a jövőbe vetett reménnyel éljük mindennapi életünket” – mondja Hanobik Irén.

Emlékezés régiekről

A településnek beszédes neve van, amely egykori birtokosaira utal. Az Aba, később Abaffy családok eredete egészen a tatárjárásig nyomon követhető az írásos forrásokban. A család őseként bizonyos Abát említenek, aki 1247-ben IV. Béla királytól adománylevelet kapott egy gömöri és egy Dráva melléki birtokra. A község első írásos emléke Aba fia, Márk idejéből, 1268-ból való. A család utolsó tagjai a 20. századig itt éltek, és itt voltak birtokosok, sírjuk a helyi temetőben van. A falu valószínűleg honfoglalás kori lehet, a tatárjáráskor elpusztult, de mivel fontos útvonal mellett fekszik, hamarosan újjáéledt. Zsigmond király idején vásártartási jogot is kapott. 1440 táján az errefelé fosztogató husziták miatt részben elnéptelenedett a vidék, így Abafalva is. A 16. században lakossága református hitre tért át. Egyes források szerint a falunak már a 15. század második felében állt a temploma, valószínűleg a mostaninak a helyén vagy a közelében. Igen érdekes a régi címere. Eredetileg az Abaffyaké volt; csőrében kalászt tartó galamb alatt félbevágott mezőben kengyelvas mellett páncélos kar kardra tűzött turbános fejet mutat fel. Ez Abaffy Miklós Buda 1609. évi ostromakor tanúsított hősiességére utal. A hadak útján fekvő falu sokszor szenvedett sarcolóktól. A kuruc kor után, 1728-ban rövid időre el is néptelenedett. Birtokosai 1740 táján újranépesítették, katolikus vallású szlovák lakosságot telepítve ide, amely aztán elmagyarosodott. A heraldikai bizottság újabban a községnek olyan címert hagyott jóvá, amelyen zöld mezőben ezüst-fehér ekevas és ekecsoroszlya látható. A felső jobb és bal sarokban aranysárga alma utal arra, hogy a lakosság a múltban mezőgazdasággal és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. A falu mindkét címert magáénak vallja. Műemlékei a 15. századi templom helyén álló, 1745-ben említett, 1907-ben neogótikus stílusban átépített templom, az 1810 táján barokk alapokra épült klasszicista stílusú Abaffy-kastély és az egykori Fodor-kúria, amely ma a községháza.