Mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás?

<p>Minden húsvétkor itt vannak, és természetesnek vesszük, hogy mindig is itt voltak. Hagyományos húsvéti szimbólumaink közül egyik-másiknak nagyon meglepő az eredete. Ha nem mindegyiknek.</p>

Színes tojás

Talán az emberiség legarchaikusabb termékenységjelképe. A tojásból új élet kel ki, ahogy tavasszal újjáéled a magába zárkózott természet is. A magyar néphagyományban a festett tojások nagyon sokféle szerepben jelentek meg a húsvéti ünnepkörben. Volt, ahol megszenteltették, volt, ahol a házastársak közösen megették, vagy épp a folyóba dobták őket. Kezdetben csak a pirosra festett tojás terjedt el, később a díszített – hímes – is, tájegységenként vagy akár falunként eltérő motívumokkal. Korábban olvasztott faggyúval rajzolták a motívumokat, s a hagyma héjával vagy krepp-papírral megfőzött és pirosra színeződött tojásokról a faggyút levakarva kapták a díszítést. Mindenesetre sírleletek bizonyítják, hogy már a pogányok is festették a tojást, vagyis a kereszténység előtt is köze volt a tavaszi termékenységi kultuszokhoz. A legtöbb tojáskultusz azonban kihalófélben van, leszámítva persze a Kinder-tojásét, hisz azzal a húsvétot sem kell megvárni.

 

Kereszt és feltámadás

A kereszt bolygónk legelterjedtebb vallási szimbóluma, azok közt is népszerű, akik nem kimondottan hívők. Jézus Krisztus kereszthaláláról, amely ezt a jelképet adta nekik, a keresztények legfontosabb ünnepükön, húsvétkor emlékeznek meg. A keresztre feszítés több ókori országban elterjedt kivégzési mód volt, amelyet a Római Birodalom idején elrettentésként vagy közönséget különös mértékben szórakoztató halálnemként alkalmaztak. Júdeában is, ahol a zsidó papok befolyásukat féltve megvádolták Jézust, hogy a rómaiak ellen szervezkedik, és Pilátus helytartóval keresztre feszíttették (egyes történészek szerint Kr. u. 30-ban, mások szerint 33-ban). Minden keresztény közösségben és liturgiában központi szerep jut a keresztábrázolásnak, s némely országokban egyes hívek elszánt hitük kifejezésre juttatása céljából magukat is keresztre feszíttetik. Peruban vagy a Fülöp-szigeteken turistalátványosság a nagypéntek, amikor többen megkorbácsoltatják a hátukat, és keresztfára szögeztetik magukat, ezzel erősítik meg hitüket. Egy Fülöp-szigeteki 57 éves büfés tavaly azt nyilatkozta, hogy 12 éve minden évben vállalja a tortúrát, amelyet a helyi katolikus egyház egyébként nem támogat.

 

Barkás vesszők

Ha tavaszi lakásdísz, akkor barka. Vagy aranyeső. Vagy barka aranyesővel. A vázában is jól mutat, és a szőrös bütykökre jól fel lehet akasztani a szalagra vagy cérnára fűzött kifújt, festett tojásokat. Meg hát igazából egyéb ágak akkor nem virágoznak, főleg, ha márciusra esik a húsvét. A liturgiában is megkerülhetetlen, hiszen hamvazószerdán a pap az előző évi szentelt barka hamujával rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Jézust pálmaágakkal köszöntötték, amikor bevonult Jeruzsálembe, itt pedig a pálmát a barka helyettesíti, mert pálma nincs. A barkaág egyes magyarországi régiókban a régi húsvétokon ugyanazt a szerepet látta el, mint a szlovákok fűzfavesszőből fonott korbácsa: meg kellett vele suhintgatni a lányokat, hogy hamar férjhez menjenek (mert az a dolguk).

 

Isten bárányától a sonkánkig

Jézus, a húsvéti bárány – hallhatjuk a keresztény liturgiában. A társítás a Bibliából származik, és az egyik legkorábbi Krisztus-szimbólum (agnus Dei). Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya. Először Keresztelő Szent János nevezi így Jézust, jelezve, hogy vérével menti majd meg azokat, akik hisznek benne. A Magyar katolikus lexikon szerint vitatott a kifejezés eredete, a bárányt jelentő arámi szó ugyanis szolgát is jelent. Mindenesetre a bárány mint áldozati állat már az Ószövetségben is nagy szerepet kap: az egyik legismertebb történet szerint az egyiptomi rabságban élő zsidóknak hibátlan bárányt kellett áldozniuk, vérrel kellett bekenniük ajtófélfájukat, hogy megmeneküljenek az Úr haragjától. Jelentőségében nyilván közrejátszott, hogy a bibliai idők zsidósága által lakott területen ez volt az egyik legfontosabb háziállat. A reformáció során a protestáns egyházak többsége szintén átvette a szimbólumot. Azóta a bárány némely családoknál hagyományos húsvéti ínyencfalat, bár nálunk, mint ismeretes, trónjáról, pontosabban az asztalról letaszította a sonka.

 

Tojó nyulak

A húsvéti nyulat leginkább azoknak köszönhetjük, akiknek a Volkswagent, vagyis a németeknek. A régi germán istenek közt ugyanis megtaláljuk Ostarát, a termékenység-istennőt, akinek az ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Az egyik monda szerint volt egy madara, mely nyúllá változott, tojásokat tojt, és megkérte a közelben futkározó gyerekeket, hogy keressék meg a tojásokat. Ennél jobb indítás nem is kellett a kultusznak, amely a 16. században a protestantizmus terjedésével új lendületet kapott, és a gyerekek már a kert bokraiban vagy az erdőben előkészített nyúlfészkekben keresték a színes tojásokat. Egyesek szerint a tojást tojó nyulak felbukkanása tévedésnek köszönhető, bizonyos német régiókban ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak, tojásostul. Ennek rövid neve pedig Hasel. A nyúlé meg Hase. És hogy ez a lingvisztikai zavar idézte elő, hogy a világ nagy részén most tojást tojó nyulakkal hitegetik a gyerekeket. Ha ez nem igaz is, az mindenképp igaz, hogy Ostara istennő nevéből alakult ki a húsvét német és angol neve, az Ostern és az Easter.

 

A csokinyúl 22-es csapdája

A többé-kevésbé hagyományosnak mondható húsvéti szimbólumok közül a nyúl lett az, amely az ajándék- és élelmiszeriparban a legnagyobb karriert befutotta (már ha a Kinder-tojást nem számítjuk, ugye). Cukiságban ugyanis a nyúl simán veri a tojást meg a bárányt, hogy a keresztről ne is szóljunk (hiszen kinek volna kedve csokikeresztet majszolgatni?). A nyúl a maga kis szőrös mivoltában a húsvéti üdvözlőlapoktól kezdve a csokinyulakig több vonalon is része lett az életünknek. Mindazonáltal a csokinyulakra újabban nehéz idők járnak, felmerült ugyanis a gyanú, hogy egyes gyártók az előző évi megmaradt és visszaküldött csokimikulásokat csomagolják át nyúlpapírba. Mikuláskor pedig felmerül a gyanú, nem a tavaszról megmaradt álló nyúl kapott-e ezüstpapíros Mikulás-köntöst. A nagy ontológiai kérdés tehát, amely azt veti fel, a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, napjainkban úgy hangzik: a csokinyúl volt előbb, vagy a csokimikulás? A vásárlók többségét ugyanakkor nem ez foglalkoztatja, hanem hogy mennyibe kerül – így hát az eladási rekordokat nem a drága, biogazdaságban fejt biotejből készült bionyulak döntik, hanem a rákkeltő pálmaolajas kakaómasszából előállított céltudatos nyúlseregek. Veszik, bár egészségtelen, ha egészséges, nem veszik, mert drága. Ez a 22-es csapdája, pontosabban a csokinyúlé.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?