„Hol sírjaink domborulnak…”

 A reprezentatív sírkertet nemzeti panteonná nyilvánították, ahol méltón leróhatjuk kegyeletünket nemzetünk nagyjai előtt. Egy gyakorlati jó tanács: a sírok pontos helyét tartalmazó ismertető füzet híján a látogatáskor érdemes a nemzetiszínű szalagokat keresni. Ha ilyet látunk, biztosan ismerős lesz a sírkőre vésett név is.

Vörösmarty Mihály volt az első jelentős személyiség, akit itt helyeztek örök nyugalomra. A költő életének 55. évében agyszélhűdésben halt meg. Sírját a Rákosi-korszakban fel akarták számolni, ám ez szerencsére nem valósult meg.

Arany János élete utolsó szakaszában szívesen sétált, pihent, alkotott a Margit-sziget tölgyfái alatt. Mielőtt meghalt, azt kérte, hogy tölgyek alatt pihenhessen a koporsóban is. Hoztak is hát tölgyfát a temetőbe. És bár az itteni talajtípus nem kedvez ennek a növénynek, minden tudományos magyarázat ellenére lombja ma is hűs árnyékot vet Arany és neje sírjára.

József Attiláról még azt is tudjuk életrajzából, hogy halála előtt 86 perccel nővérével, Jolánnal krumplit vásárolt. Aztán sétálni indult. A balatonszárszói vasútállomáson átugrott a sorompón, majd megpróbált átbújni a tehervonat kocsijai között. A szerelvény időközben elindult... Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig eldöntetlen. Tragikus sorsú költőnk édesanyjával és testvéreivel fekszik közös sírban.

Babits Mihály gégerákban szenvedett. Miután 1938-ban gégemetszést hajtottak rajta végre, képtelen volt beszélni, ezért beszélgetőfüzeten keresztül érintkezett a külvilággal. 1941-ben halt meg. Ferenczy Béni által készített síremlék alatt nyugszik ugyancsak költő feleségével, Tanner Ilonával (művésznevén Török Sophie) együtt.

Ebben a dísztemetőben van az andódi születésű Czuczor Gergely egyszerű sírja is. Petőfi kortársa papi hivatásának teljesítése közben a kolerajárvány áldozata lett. 

Jókai Mór tüdőgyulladásban hunyt el életének 80. évében. Fejfáját házának kapufélfájából készítették, amint végrendeletében meghagyta. Központi helyen, a temető körforgalmának közepén alussza örök álmát. A nagy mesélő kérte, hogy sírja fölé ne emeljenek kőszobrot. Az utódok tiszteletben tartották ezt, így aztán nem sírja fölé, hanem köré emeltek impozáns emlékművet.

Jobbra tőle Ady Endre pihen. Róla halotti maszk is készült, miután megölte az alkohol, a Veronál, a napi 50-60 cigaretta és a szifilisz.

A munkaszolgálatos Radnóti Miklóst az erőltetett menetben 1944. november 4-én vagy 9-én lőtték agyon Abda határában. Végzetét a Razglednicák sorai is előrevetítették: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is.” A síremlékére helyezett kavicsok zsidó származását jelképezik.

A Kossuth-díjas Faludy Györgyöt 65 évvel fiatalabb feleségétől, Kovács Fannitól négyévi házasság után, 2006-ban választotta el a halál. Villon fordítója korábban 36 éven keresztül egy nála 28 évvel fiatalabb amerikai fiatalemberrel élt együtt élettársi kapcsolatban. Bár sohasem titkolta biszexualitását, egy 2002-es tévés interjú, melyben erről vall, mégis csak a halála után került adásba. Síremléke korántsem olyan polgárpukkasztó, mint az élete. Hagyományos sírkő hirdeti nevét.

A hatalmas platánok, nyárfák, vadgesztenyék alatt sétálva a halhatatlanok között Petőfi sorait mormolgatom, mint egy imát. Talán mert az ő csontjai nincsenek, nem lehetnek itt. Csak a szelleme: „Hol sírjaink domborulnak, / unokáink leborulnak, / és áldó imádság mellett / mondják el szent neveinket.”

Híres költőink, íróink,

akik itt nyugszanak

Ady Endre

Arany János

Babits Mihály

Czuczor Gergely

Faludy György

Jókai Mór

József Attila

Karinthy Frigyes

Kisfaludy Károly

Kosztolányi Dezső

Mikszáth Kálmán

Móricz Zsigmond

Radnóti Miklós

Szabó Lőrinc

Vörösmarty Mihály

Így néztek szembe a halállal

„Tűrnünk kell, táplálni s növelni,

ellenségünket, a halált,

ki húsunk vak terein át

rejtelmes geometriák

kezével épiti magát,

hogy egyszer meg tudjon születni.”

(Szabó Lőrinc)

„Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet…” (József Attila)

„Én tudom, hogy ez a béna csend,

ez a vak fény gonoszat jelent.

Jön az ősz és életem is ősz:

Óh jaj, mit hoz őszömnek az ősz?

(Babits Mihály)

„Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.”

(Radnóti Miklós)

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.”

(Kosztolányi Dezső)

„Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.”

(Ady Endre)

„A tölgyek alatt

Vágynám lenyugodni,

Ha csontjaimat

Meg kelletik adni;

De, akárhol vár

A pihenő hely rám:

Egyszerűen, bár

Tölgy lenne a fejfám!“

(Arany János)