Testreszabott hangok

A Polemic zenekar eddig még mindegyik Klikk-fesztiválon pörgős bulival nyomult.

Ganxsta Zolee a színpadon főleg szövegével…

…Jana Kirschner pedig énekével ragadta meg a nagyérdeműt.

Dan Nekonečný és csapata, a Šum svistu káprázatos show-val bódította el a közönséget. Milan Drozd felvételei

„He men“ – Jamaicából ma bejön a reggae.

A tizedik, Kozel Klikkfest szervezői ez alkalommal a Rómeó Vérzik csapat kivételével csupa olyan együttest hívtak meg, amelyek az előző fesztiválokon nem léptek fel. Az idei „húzónevek“ között volt Jana Kirschner, a M.É.Z., a HEX, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Ladánybene 27, a Polemic, Mikey Dread és az izlandi sztárcsapat, a Mezzoforte. (És ki ne felejtsem az ötesztendős komáromi csodadobost, Hodek Dávidot, aki saját zenekarával, és persze tudásával ejtette ámulatba a nagyérdeműt.)

A koncertek két sátorban zajlottak, alkonyat után rendszerint egyidejűleg, de legfeljebb a közönség keveredett-vándorolt egyik helyszíntől a másikig, a zene meglepően tisztán szólt mindenütt. A srácok egyöntetűen azt állították: nincs jobb annál, mint ha egy ütemre dübörgünk. Nyár van, buli van: mi kell még?!

Ami a közönséget illeti, a fesztivál három napján több mint kétezren hallgatták a különböző koncerteket. Csütörtökön, azaz a nulladik napon ingyenes volt a belépés; el is lepte a tömeg a Szigetet. A bemelegítés után pénteken a nagyszínpadon Jana Kirschneré volt az első abszolút főszerep. A HEX koncertje alatt már táncolt-pogózott a nép, a Šum svistu pedig show-műsorával kápráztatta el a nagyérdeműt. A szombat a reggae jegyében zajlott, olyan zenekarokkal indítva, mint a magyarországi Ladánybene 27 s a hazai Polemic. A jamaicai Mikey Dread és csapata alaposan megvárakoztatta a rajongókat, de fergeteges koncertjük mindenkit kárpótolt. És a zenei csúcspont még csak ezután következett. Az izlandi jazzrock-funkyt játszó Mezzoforte remekül szólt, és hihetetlenül forró atmoszférát teremtett a szigeti éjszakában. Nem vitás, ők voltak az idei Klikkfest első osztályú sztárjai. Elégedett is volt a közönség, és elégedett lehetett a fesztivál szponzora, a Veľkopopovický Kozel stábja is. A remek hangulathoz az ő márkás és rendkívül finom sörük fogyasztása is hozzájárult. A szigetlakók gyűjtötték is szorgalmasan az elhagyott műanyag söröspoharakat – újabb adag habzó nedű járt értük. Így még a legfinnyásabb környékbeliek sem emlegethették a szemetet, vagy a zajt, a randalírozást… A néhány eltévedt és/vagy elszállt narkós is csak csöndesen kérlelte Berényi Margit ügyeletes egészségügyi nővért, hogy ugyan segítsen már „cukorbetegségén“ egy injekciós fecskendővel… Persze hiába. Koncertmentes délelőttökön lovagolhattak vagy internetezhettek a sátortábor lakói, a járulékos jótétemények közül viszont elmaradt a véradás, pedig eleinte sokan próbálkoztak… Nem lett semmi a vizes pólós mellszépségversenyből sem, – talán a kánikula hiánya miatt –, amelyet leginkább a 13-tól felfelé érlelődő fiatalemberek hiányoltak. Több szépreményű leányzó viszont azt fejtegette, hogy ha már mellszépségversenyt hirdettek, miért nincs mellette nedves boxeres – hm (!) – vetélkedő is… Nekik lett igazuk, mert egy hatalmas, felfújható medencében szombaton vízifocit szerveztek az érdeklődő ifjúságnak. Eközben az exhibicionistább szigetlakók foci helyett inkább punktaréjos frizurát csináltattak maguknak. De semmi vadulás és atrocitás! Ez a fesztivál nyugodt légkörben zajlott, s mint ahogy Kis Péter főszervező a finisben elmondta, mind a helyszínnel, mind a körülményekkel elégedett volt mindenki.