Hirtelen egy nagy bizonytalanság kellős közepén találtuk magunkat, és akarva-akaratlanul ránk is hatnak a külső körülmények.
A médiából zúdul ránk a sok félelmet keltő információ, és senki sem tudja, mi lesz holnap, mit hoz a jövő. Érdemes valamilyen stresszlevezető módszert keresni, ami támpontot, biztonságot ad a jelenben. A Facebookon azt látom, a sok frusztrált ember másokon, teljesen idegeneken próbálja levezetni a benne felgyülemlett feszültséget. Nem tudatosítja, hogy az a másik is érző lény. Miért kell bántani? Miért jó az nekem, ha megsértek valakit? Segít az rajtam? Ha gúnyt űzök belőle, attól jobb lesz az életem? Annak a másiknak csak hibái vannak? Lehet, hogy jobb ember, mint én, de bántom, mert más a véleménye? Biztos, hogy az én véleményem az igazság? A bántásokkal csak magam alatt ásom a gödröt. Persze, mindenkinek módjában áll véleményt nyilvánítani, de nem mindegy, hogy hogyan. Tárgyilagosan, vagy bántó, átkozódó hangnemben. A másik családjának rosszat kívánva. Ez az időszak nemcsak neked próbatétel, hanem mindannyiunknak, de ez nem jogosít fel arra, hogy farkas módjára egymás torkának essünk. Az embertelen bánásmód helyett próbáljunk meg együttérzően viselkedni. Kis empátiát csempészni a mindennapjainkba. Ma nekem nehezebb, holnap neked. Próbáljunk a saját helyzetünkre fókuszálni, magunkból a legjobbat kihozni! Hogy ezért tenni is kell? Ez igaz, lelki békét nem árulnak a boltban. Viszont megéri a magamra fordított idő, így a félelmet biztonságra cserélhetem, és jól fogom érezni magam a bőrömben. Ami az adott körülmények között megfizethetetlen.
Szabó Katilla, Deáki
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.