Kép Unsplash
Életünk minden egyes napján tapasztalunk. A lélek feladatokat akar teljesíteni. Ennek megfelelően a testet használja e célra. Nem midig sikerül a lélek feladatait teljesíteni, van, amikor jön az egó, és felülírja, megmondja, hékás, én jobban tudom, mi kell neked.
Szóval életünk minden egyes napján tapasztalunk. Van, hogy egyikre hallgatunk, van, hogy a másikra. Nincs jobb vagy rosszabb, út van. Ami olykor egyenes (is) lehetne, mi pedig meggörbítjük, vagy a keszekuszaság helyett levágjuk, és egyenesen akarunk haladni ott, ahol kevésbé célszerű. Mindenesetre járjuk is bármelyik utat, mindegyik tapasztalás. Legyen szó bármilyen feladat teljesítéséről, amely így vagy úgy sikerül, a tapasztalás minőségét és milyenségét már nem veheti el tőlünk. Onnantól a miénk, és vele együtt a felelősség is. Vajon mit kezdünk vele?
Nem az a kérdés, jól vagy rosszul döntöttünk-e. Hogy a lélekre vagy az egóra hallgattunk-e. Utóbbi esetében van, amikor kifejezetten jól jön egyik vagy másik döntése. A valódi kérdés pusztán csak annyi, mit kezdtünk a megszerzett tapasztalattal.
Marad-e a tapasztalat pusztán a tapasztalat szintjén, vagy leszűrjük belőle a tanultakat, és átkonvertáljuk, beépítjük a mindennapjainkba. A különbség a kettő közt igencsak markáns. Ha marad a pusztán tapasztalás, bármikor képesek leszünk a jövőben ismét elkövetni azt a „hibát”, bejárni azt az utat, amelyet már bejártunk. A lélek azonban feladatokat akar teljesíteni, tapasztalni, de nem ugyanazokat. Mindig mást és mást. Így, ha képesek vagyunk a tapasztalatainkat átformálni, máris léphetünk tovább, a következőre. Hogy mivé transzformáljuk? Bölcsességgé.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/50. számában jelent meg
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.