Kép Unsplash
Nem teszek különbséget a színek közt. Legalábbis a szürke és a minden más szín közt nem. Legalábbis, ami a megítélésüket illeti. Számomra mindegyik egy szín, igen, még a fehér is.
Hasznos, ha ismerjük a színeknek egész palettáját, s az is, ha tudjuk, mikor melyikre lehet éppen szükségünk, hogyan tudunk a leginkább hatást elérni, akár kommunikálni velük. Szóval a szín, az szín. Igen, még a szürke is. Még akkor is, ha azt mondjuk, az unalmas. Ugye, olyan szürke?! Az olyan. Ítélet helyett azonban a viszonyrendszerek ismerete fontos. Hogy elfogadjuk, egy szín önmagában nem jó vagy rossz. Van olyan helyzet az életben, amikor igenis a szürkére van szükség. Amikor be kell, vagy egyszerűen mi magunk akarunk beállni a sorba. Olyan is, amikor jól jön, ha szürke egerek vagyunk. Ha elvesznénk, ha hagynánk, ha láthatatlanságra vágyunk, ott van nekünk a szürke.
Ugyanakkor, ha azt érzed, ez most nem egy szürke időszak számodra, ennek a színnek most nem a jótékony hatását élnéd, vagy egészen egyszerűen pusztán csak megjelenik benned egy másik színre való igény, arra kérlek – a lelked nevében –, merd megélni a színedet. Akár a többit is, egyszerre, akár többet is.
Merd meghallani az igényt a pirosra, a zöldre, a lilára, hallani a lelked hangját, amikor egy halványkéket kérne, vagy éppen a bimbózó virág éppen kipattanó kékjét.
Hidd el, mindez nem véletlen. Üzenet önmagadnak, önmagadtól, arra (is), hogy merd megélni a vágyaidat, s leginkább arra, hogy merj sokszínű lenni.
Hiszen ahogy a színek, az emberek sem csak egy valamilyenek. A szürke-ség mellett bátran vállald a színeidet!
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.