Marosz Diána naplója: Nyitott F(f)ülekre találtam

Amikor a füleki szereplést elvállaltam, még volt egy egészséges anyukám, aki ilyenkor segített Cilit vinni-hozni. Most az a szerencsém, hogy Sebi fiamnak épp szünete van, hazajött Pozsonyból. Délután ő fog elmenni a húgáért. Aztán valahogy kibírják együtt estig, remélhetőleg nagyobb galiba nélkül (együttlétük sohasem konfliktusmentes, mindketten kolerikus személyiségtípusúak).

Végre kiérek a városból. Szeretek egyedül vezetni. Azt hallgatok, amit akarok. Akár énekelhetek is (mindig az autóban szoktam gyakorolni), senki sem mondja, hogy jaj, anya, hagyd már abba.

Hatvannál északnak kanyarodom, Salgótarján felé. Elfog az utazás izgalma, kedvtelve nézegetem a Mátra kék sziluettjét. A hatodikosokkal épp most tanultuk Kodály Mátrai képeit. Szinte hallom a Vidrócki híres nyáját, amint urát keresve csörög-morog a Mátrában. E híres betyár sorsát megéneklő dalok valamikor előkelő helyen szerepeltek nálunk az esti gyerekaltató ceremóniában, egészen addig, amíg Cili be nem tiltotta őket, mondván, ő ilyen ijesztőt nem akar hallgatni. Pedig a bátyja egy évtizeddel korábban kifejezetten várta a történet drámai tetőzését, amikor is Pintér Pista egy suhintással levágja betyártársa fejét.

A határhoz közeledve feltűnik Somoskő vára. Hű, de régen jártam ott. Még középiskolás koromban, anyuval. Füleken is akkor voltunk, bejártuk az egész környéket. A városból csak a kellős közepén magasodó várra emlékszem.

Befutok a főtérre, a gimnázium épülete elé. Még éppen időben. Először szlovák, majd magyar gimnazistákkal fogok beszélgetni identitásról, kétnyelvűségről. Pardon, pontatlanul fogalmaztam. Először szlovákul, majd magyarul fogok beszélgetni a diákokkal, ez így pontosabb. Mert a szlovák osztályokba nemcsak szlovákok járnak, hanem magyarok is, vagy legalábbis magyar származásúak.

Elmesélem nekik a történetemet, beszélek arról, milyen érzés volt magyarként Zsolnára költözni, miért tanítottam meg magyarul a gyerekeimet, s nekik milyen harcokat kellett vívniuk szlovák és magyar környezetben. Próbálom a diákokat is bevonni, kérdezem, voltak-e hasonló tapasztalataik, mi a véleményük az identitás kérdéseiről. Először bátortalanok, majd egyre többen hozzászólnak. Van köztük vegyes házasságból származó, van szlovák osztályba járó magyar, és van magyarul egyáltalán nem tudó, Gyetva környékéről betelepült szülők gyermeke. Örömmel hallom, hogy túlsúlyban vannak a pozitív élményeik. Úgy látszik, Füleken békében tudnak együtt élni magyarok, szlovákok, romák. Amikor azonban a jövőbeli terveikről kérdezem őket, már nem ilyen ideális a kép. Szinte mindenki el szeretne menni, nem Füleken képzeli el a további életét.

Nagyon nagy az elvándorlás, folyamatosan csökken a város lakossága – tudom meg Illés Kósik Andreától, a Füleki Városi Művelődési Központ igazgatójától, akinek a meghívására idelátogattam. Ebéd után sétára indulunk. Keresném az óváros hangulatát, de nem nagyon találom. A vár alatti sétálóutcában végre régi házak. Többségük a felismerhetetlenségig átépítve. De legalább megmaradtak, torkolom le magamban a műemlékvédő maximalizmusát.

Este az anyanyelv nemzetközi napja apropóján Lucia Molnár Satinskával beszélgetünk anyanyelv(ek)ről, Benőkéről és Hangáról, nevelésről és együttélésről. Előre megegyeztünk, hogy mindketten az anyanyelvünkön fogunk beszélni, Lucia szlovákul, én magyarul. Ez így nagyon izgalmas, állandóan résen kell lennünk, hogy ne a másik által használt nyelven folytassuk az eszmecserét. Tele van a terem, a közönség nagyon lelkes, mosolygós arcok mindenhol. Hoztam magammal néhány eladásra szánt könyvet is. Hamar kiderül, hogy túl keveset. Van, aki kapásból hármat vásárol. Mindig várom a cikkét a Vasárnapban – lép hozzám egy kedves hölgy –, mindet olvastam. A mostaniban nem volt, de azt mondtam magamnak, nem baj, hiszem ma személyesen találkozunk, az még sokkal jobb!

Hazafelé már nem látom a Mátra hegyvonulatát, csak a sötét az útitársam. Sietnem kell, Cili vár. Nagyon fáradt vagyok, de hálás is ezért a napért. Füleken nyitott fülekre és főleg szívekre találtam.

***

A teljes írás a Vasárnap magazin 2023/13. számában jelent meg