A tehénpásztor és a nehéz vadászrepülőgép

A vidék dolgos népét nem kellett keltegetni, már készítgették a napi teendőkhöz szükséges szerszámokat. A tehénpásztor fiú, vagy mint errefelé nevezték, „a gyerök” szintén készülődött marháival a legelőre. Nem nagy csordával, csupán egy-két tehénnel és fiatal növendék állatokkal. A napocska sem késlekedett, egyre magasabbról szórta életadó sugarait. A nagy meleg odavonzotta a szemtelen legyeket, tolakodásukkal zavarták a legelésző állatokat.

Sokkal veszélyesebbek voltak a fent rendszeresen megjelenőn hívatlan vendégek. Eleinte alig volt hallható, majd egyre erősödött a nehézbombázók motorjainak zúgása. A csendes táj ráébredt a válóságra: háború van. Magasan repültek, a földről nézve a kis csillogó pontok fehér kondenzcsíkot rajzoltak útvonalukon a célpontok felé. A légvédelem támadásai nem voltak elégségesek, ezért vadászrepülők védelmezték a tájat a támadókkal szemben. A fürge, egyszemélyes, nagy gyorsaságú kis gépek pilótái, ha nem kellett beavatkozniuk a csetepatéba, maguk kerestek védelemre szoruló célpontokat (gőzmozdonyokat, szerelvényeket). A kétmotoros, dupla testű, nehéz vadászrepülő pilótája most felfedezte a nyúzottan legelésző csordát. Merész kanyarral lecsapott rá. Az állatok az első pillanatban ledermedtek, ekkora madárral és ilyen szörnyű zajjal még nem találkoztak. Nekiiramodtak. Futás közben fel-felrúgták hátsó lábaikat, a fiatal állatok még a farkukat is feltartották, mintha vízen gázolnának át. A látvány érdekes volt, a pilótának úgy megtetszett, hogy megismételte az égi manővert. Szegény, rémült állatok eszeveszett rohangálásba kezdtek. Fentről nagy sebességgel két Messerschmitt közeledett. Már messziről látták a pásztorfiú kétségbeesett próbálkozását, hogy rendet teremtsen. Az égi szórakozásnak a két magyar felmentő fedélzeti fegyvereinek lövedékei vetettek véget. A találatot kapott kéttörzsű vadászrepülő nem messze csapódott a földnek, és lángba borult. Elégett pilótástul.

Puss Rudolf, Somorja