Fotó: Josue Isai Ramos Figueroa/Unsplash
Az emberben megbújnak dolgok, rejtve maradnak addig, míg egyszer csak bevillan a tudatába, és ezek a rejtett kincsek felszínre jönnek.
Mikor a nagy tilalom idején összefutottam Eta nénivel, a majdnem szomszéd, utcánkban élő, bámulatosan szívós nénivel, aki rendkívüli aktivitással végzi évtizedek óta már a hómofisz tevékenységét a háztartásban, és példás rendszerrel a kertjében, beragyogott az én elmémbe is egy ilyen kincs, ahogy Eta néni előttem állt, és mesélt a zűrzavaros, buta világról. Elsuhintotta a varázspálcáját előttem, amikor elhangzott az ajkáról: „Kitanulta a mesterségét.” Hallod, és közben a lelki szemeiddel látsz egy igazi, valóságosnak tűnő letűnt világot, látod a gyermekkori felnőtteket, akik a legnagyobb szorgalommal, tudással, becsülettel végzik a munkájukat. Rádöbbensz: micsoda mondat! Micsoda emberek! MESTERSÉG! Olyan tevékenység, amihez értesz, amit szeretsz, és ami enni ad. Segítesz másokon, szolgálsz a családnak, barátnak, hasznára válsz az egész világnak. Ahol az orvos gyógyítja a legnagyobb szaktudással a betegeket, a tanító mestere a tudománynak, a pap mindenhez hitet és erőt ad, a mérnök a legjobb tudásával tervez, a géplakatos a működő gépezetek orvosa, a villanyszerelő fényt biztosít, energiát működtet. A kőműves, aki falakat emel, az ács pedig befedi az építményt. A mezőgazdász enni ad… A miniszterek, az állam irányítói és kormányzói, mindezen tudások birtokában kellene, hogy legyenek, értsék a szakmát úgy, ahogy azt a pozíciójuk megkívánja. Ha jól megtanulod a szakmát, akkor jól is fog működni minden. Ha nem, az orvos például nem tud segíteni, és a beteg belehal. Ha a tanító nem felkészült, nem tud tanítani. A pap, ha nem hisz, vizet prédikál. A mérnök hídja összeomlik. A gépezet nem indul be. Ha nincs fény, sötétben ülsz, nincs villanyáram. A kőműves fala ledől. Ha az ács rosszul dolgozik, a tető beázik. A mezőgazdász termése olyan lesz, amilyen a tudása, ezért éhen is halhatsz.
Szerintem a változások mellett meg kellene hagyni az örökségünket, arra építeni az értékes jelent, hogy a jövő falai szilárdan álljanak. Az érték olyan, mint egy korlát, amelybe kapaszkodni lehet, ilyen a tudás, a szakma. Az általunk alkotott dolgok minősége a tudástól és a megvalósítástól függ. Az eredmények legyenek maradandók, mint egy jól megalkotott mű, vers, regény, festmény, szimfónia. Alap nélkül az erős vihar lerombolja az építményt. Adjunk értelmet a gyerekeink fejébe, hogy mindezen értékek birtokában megőrizzék a nyelvüket, a szakma megbecsülését, a munkát!
Jakab Irén, Szirénfalva
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.