Kép Unsplash
A dolgok önmagukban való értékelése. Ez most arról szól, amikor: valaki valahol valamikor tényként közöl valamit. A sok „vala” között megbújik egy szó, mely a lényegét adja a mondatnak: tény. Szeretném felhívni a figyelmet e szó jelentőségére, hangsúlyozottan a kapcsolataink, kapcsolódásaink fényében. Vagy inkább tükrében?
Veszni hagytuk a lényeget. Vagy, ha nem végérvényesen is, határozottan kiveszőben van. Erről a kicsi szóról beszélek, amely leírva sokszor semmitmondónak tűnik, tartalmában viszont igencsak jelentős. A tényt a legtöbbször akkor „hisszük”, ha tudományosan alátámasztott, szakemberek által jelölt megfogalmazásnak tekintjük. Mi a helyzet, amikor a kapcsolatainkban születő tényekről beszélünk? Azonnal más jogalappal szembesülünk, mint a fent leírtak. Míg a tudományos tények vizsgálatok, mérések alapján alátámasztottak, kapcsolatainkban (jó esetben) nem ezek döntenek, hanem az érzéseink. Hányszor mondtad a barátodnak, ismerősödnek, hogy nem hiszed, amit mond, mert mondjuk, zöld a szemszíne vagy épp barna? Vagy hányszor kérted, hogy tudományosan bizonyítsa álláspontját, mielőtt elhiszed neki?
Az érzéseidre, megérzéseidre hagyatkozol, miközben vagy elhiszed, vagy sem, amit mond, de mindenképp állást akarsz foglalni. Igazat adni neki, vagy vitába szállni.
Mert az érzéseid azt diktálják, menj bele – érzelmileg. Közben pedig megfeledkezel egy tényről, hogy egy ténnyel nehéz vitába szállni. Hogy miért? Mert ő is pontosan azon az alapon alkotta meg azt a tényt, ahogy te is: az érzésein keresztül. Érzésekkel pedig nem vitatkozunk. A dolgok önmagukban való értékelése ezért (is) fontos.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/7. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.