42 évig emberekkel foglalkozni nem könnyű, főképp ha a munkaközösség nem éppen a legszerencsésebb összetételű.
Ennyi év után megengedhetem magamnak, hogy konstatáljam, a váltásom a tárgyak felé sodort. A szép tárgyak elvarázsolnak, nem lehet csalódni bennük, nem árulnak el, állandók, biztosak. Ezért döntöttem úgy, hogy hátralevő életemben régi műtárgyak, festmények, antik bútorok, lakásdekorációk felkutatásával és értékesítésével fogok foglalkozni. Nem volt nehéz a váltás, mert mindig érdekeltek, vonzottak a régi tárgyak. Nem sokat gondolkodtam, belevágtam saját kis antiküzletem feltöltésébe. A legszebb, legérdekesebb bútorokat, Thonet székeket, asztalokat, retró lámpákat, dísztárgyakat sikerült beszereznem, melyek új tulajdonosokra várnak. Amennyire csak lehetett, a legjobb ízléssel, hozzáértéssel igyekeztem a legjobbat kihozni az árufelhozatalból.
Új értelmet nyert az életem, a szép tárgyak utáni kutatás, megosztani és átadni másoknak, az örömszerzés mindennél többet ér. Ezzel sikerült a bebetonozott tanári mivoltomtól, az ún. pedagógus diagnózistól megszabadulnom. Lehet, hogy van élet más területen is, csak én nem tudtam. Akik hozzám hasonló cipőben jártak, higgyék el, nincs nagyobb boldogság, mint újra önmagunkra találni. Most már látom, mindig van lehetőség váltani, nekem például a csodálatos tárgyak adnak nemcsak örömöt, hanem megtartóerőt is hátralevő életemben.
Molnár Ilona, Dunaszerdahely
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.